A történész szerint „a társadalomban jelenleg nincs akkora csalódottság, amely közel lenne a kritikus tömeges cselekvőképességhez”.
„Az Orbán-rendszer kialakított egy integrált keretet, amely hierarchikus és alapsejtjeiben szinte önkényuralmi formát ölt, adományoz és jutalmaz, és nagy szerepet játszik benne a kény és a kedv” – fogalmazott Rainer M. János történész a Népszavának adott interjújában. Feltette a kérdést: „vajon olyan távol áll ez a magyar integráció történeti típusaitól?”
A lap a Rainer M.-mel folytatott beszélgetés során kitért arra, hogy mi a feltétele egy eredményes politikai összefogásnak, vagy egy tömeges megmozdulásnak. A történész négy alapvető tényezőt emelt ki. „Az első mindenképpen egy jelentős belső feszültség a társadalomban, ami adott pillanatban akár egy véletlen, egy szikra, vagy akár provokáció miatt kritikus nagyságú tömeges cselekvésbe csaphat át”. Majd azzal folytatta: a feszültség „általában nagy negatív érzésekből táplálkozik”. Rainer M. véleménye szerint
„a harmadik alapvető feltétel, hogy létezzen egy kellően leegyszerűsíthető jövőkép”.
De az is fontos, hogy „mindez egy egyszerű történetbe illeszkedjen” – tette hozzá.
Az 1956-os Intézet Alapítvány néven működő műhely kuratóriumi elnöke szerint a forradalomkor „a társadalom többsége úgy érezte, hogy diktatúrában és nyomorúságban él, mert elvesztettük a háborút, megszálltak a szovjetek, és ránk erőszakolták a rendszerüket, a kommunistákat, Rákosit, a zsidókat, persze mindez különféle változatokban. Ha tehát az oroszok kivonulnak, minden megoldható. Ennél kidolgozottabb jövőképre aktuálisan nem is volt szükség” – hangsúlyozta.
Az 1989-es rendszerváltás időszakát a történész „kivételes helyzetnek, kegyelmi pillanatnak” nevezte. Úgy véli, „a közhangulatot ekkor leginkább a szorongás jellemezte. Hogy kevésbé kiszámítható a jövő, bajok lehetnek, egy gazdasági válság, a rendszer elerőtlenedése, vagy valamilyen külpolitikai tényező veszélybe sodorhatja az évtizedek alatt elért fogyasztási színvonalat” – sorolta. Ugyanakkor megjegyezte: „egyszerűen kifejthető jövőkép nem állt rendelkezésre”.
Arra kérdésre, hogy mi gátolja, hogy a jelenlegi ellenzék is hatékony egyeztető fórumokat hozzon létre, Rainer M. János azt felelte, „minden jel arra mutat, hogy jelenleg a társadalomban nincs akkora csalódottság, feszültség és düh, amely közel lenne a kritikus tömeges cselekvőképességhez. (...) Így aztán nincs egységesítő, nagy elutasítás sem.
Hogy Orbán takarodjon, ez kevés,
be kell látni, ráadásul egyelőre csak megosztja az embereket” – mutatott rá.
Ezzel szemben nem tartja teljesen reménytelennek az ellenzék helyzetét. „Nem tudni, mit hoz a jelenlegi válság, lehet, hogy felbukkan egy politikai vezéregyéniség, és így tovább”. „Mindenesetre szem előtt kell tartani, hogy a Fidesz 2010 után megoldotta, ami húsz évig egyetlen kormánynak sem sikerült: a társadalom egyfajta integrációját” – szögezte le a történész.
Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd
Miként lehetne véget vetni a budapesti utakon tapasztalható káosznak? Hogyan válhatnának tisztábbá és biztonságosabbá a köztereink? Van-e hatékony megoldás a hajléktalanság problémájára? Többek között erre keresték szakértők és lokálpatrióták a választ a BP Műhely első konferenciáján.
Ismert, Karol Nawrocki mégsem találkozik a magyar kormányfővel annak moszkvai látogatása miatt.
Stabil, kiszámítható környezet, gyorsabb engedélyezési folyamatok, kiszámítható adópolitika – ezek a legfontosabb ösztönzők a vállalkozások számára. Átfogó felmérés készült a kkv-k helyzetéről, és az Orbán Viktor vezette kormány most újabb segítséget nyújt a szektornak.
Elévülhetetlen érdeme van abban, hogy a Horthy-korszakról napjainkra hiteles, harag és részrehajlás nélküli kép rajzolódhasson ki.
A kormány csak akkor segít, ha Budapest csődöt jelent.
Brüsszel jelenleg 240 ezer magyar egyetemista és magyar kutató és oktató alapvető oktatási jogát sérti meg.
A magyar válogatott játékosai nyilatkoztak.
Eltűrik, hogy szétrohasszák az országukat, a társadalmukat, a világukat ezek a migránsok.
