„Az Orbán-rendszer kialakított egy integrált keretet, amely hierarchikus és alapsejtjeiben szinte önkényuralmi formát ölt, adományoz és jutalmaz, és nagy szerepet játszik benne a kény és a kedv” – fogalmazott Rainer M. János történész a Népszavának adott interjújában. Feltette a kérdést: „vajon olyan távol áll ez a magyar integráció történeti típusaitól?”
A lap a Rainer M.-mel folytatott beszélgetés során kitért arra, hogy mi a feltétele egy eredményes politikai összefogásnak, vagy egy tömeges megmozdulásnak. A történész négy alapvető tényezőt emelt ki. „Az első mindenképpen egy jelentős belső feszültség a társadalomban, ami adott pillanatban akár egy véletlen, egy szikra, vagy akár provokáció miatt kritikus nagyságú tömeges cselekvésbe csaphat át”. Majd azzal folytatta: a feszültség „általában nagy negatív érzésekből táplálkozik”. Rainer M. véleménye szerint
„a harmadik alapvető feltétel, hogy létezzen egy kellően leegyszerűsíthető jövőkép”.
.De az is fontos, hogy „mindez egy egyszerű történetbe illeszkedjen” – tette hozzá.
Az 1956-os Intézet Alapítvány néven működő műhely kuratóriumi elnöke szerint a forradalomkor „a társadalom többsége úgy érezte, hogy diktatúrában és nyomorúságban él, mert elvesztettük a háborút, megszálltak a szovjetek, és ránk erőszakolták a rendszerüket, a kommunistákat, Rákosit, a zsidókat, persze mindez különféle változatokban. Ha tehát az oroszok kivonulnak, minden megoldható. Ennél kidolgozottabb jövőképre aktuálisan nem is volt szükség” – hangsúlyozta.