Nemzetgazdasági érdekünk, hogy Magyarországra hozzuk a Fudant

„A Fudan magyarországi campusának megalapítása a kínai vagy a magyar félnek kedvezőbb? Ki mit nyer a megállapodás létrejöttén?
A kínai kormányzat több programjában is szorgalmazza, hogy a kínai egyetemek kerüljenek a világ legjobb intézményei közé. Két nemzeti programjuk – amelyből az egyik az Egy övezet egy út – kifejezetten a felsőoktatásra vonatkozó kezdeményezés, stratégiai szinten fogalmazza meg az első rangú egyetemek fejlesztését. A Double First-Class arra ösztönzi a kínai egyetemeket, hogy nemzetközi partnerekkel dolgozzanak együtt, ebben a keretben pedig az európai–kínai egyetemi együttműködésnek van jövője. Különbségek ugyan vannak a kínai és a nyugati egyetemi modellek között, mint például a centralizált és decentralizált vezetési szisztéma, vagy a felülről lefelé irányuló, illetve alulról felfelé irányuló döntéshozatali folyamatok, továbbá a felsőoktatási intézmények irányításában az államigazgatás szerepe, ám ezek áthidalhatók. A gazdasági versenyképesség előmozdítása, a tudásalapú társadalom fejlesztése, a kutatás előmozdítása, a tehetségek vonzása és megtartása, valamint a regionális egyenlőtlenségek csökkentése az elsődleges. A magyar kormánynak is időben fel kell majd készülni, hogy az itt tanuló külföldi diákok Magyarországon tartására megoldást találjon, ami jó lehetőséget teremt a magasan képzett munkaerő mennyiségének növelésére.

Másrészt a világ jelentősen megváltozott az elmúlt évtizedekben, s a jövőben még gyorsabban fog változni. Az egyetemek nemzetközivé válása, a tudástermelő központokként a hírnevük kialakítása olyan kooperáló és kompetitív szempontokra helyezi a hangsúlyt, amelyekben mindenkinek az az érdeke, hogy együttműködjön a versenytársakkal. Kínában a felsőoktatás vezetőinek egyik alapvető feladata, hogy civil diplomataként járjanak el külföldön, teret teremtve az együttműködésnek. A kínai csúcsegyetemek intézményi minősítéseikkel és előkelő nemzetközirangsor-pozícióikkal is próbálnak partnereket vonzani. Így a kínai intézmények vonzási pontjaivá válhatnak az európai egyetemek. A Magyarországon működő kínai vállalatok is erősíthetik e kapcsolatokat. A kínai vezető intézmények és folyóiratok célja, hogy növeljék vonzerejüket a csúcstehetségek számára, függetlenül földrajzi elhelyezkedésüktől, politikai nézeteiktől, vallási meggyőződésüktől, társadalmi kategóriákhoz és kisebbségekhez való viszonyulásuktól. A Kínai Népköztársasággal a 2010 után újjáépített gazdasági-diplomáciai kapcsolatok pedig kölcsönösen jó alapot teremtenek a még szélesebb tudományos együttműködésre, amelyben a Magyar Nemzeti Bank katalizátor szerepet töltött be mint az eurázsiai–távol-keleti kutatások fő szellemi központja.

Mi a helyzet a magyar szempontokkal?
Magyarországnak égető szüksége van a nemzetközi értelemben is versenyképes tudástőkére és az ezt biztosító egyetemi háttérre. Az elmúlt évtizedben a Trianon utáni évszázad legsikeresebb tíz évét tudhatjuk magunk mögött, ám a folytatás kétséges, ha nem sikerül a felsőoktatás, s az általa kibocsátott munkaerő tudásszintjét növelni. Vagyis a sikeres gazdasági felzárkózáshoz nem elég egy évtized, sőt, most nemzetközi tényezők hatására éppen némi gyengülés megfigyelhető meg a hazai gazdaság tekintetében. Történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy hathatós felzárkózáshoz 20-30 év szükséges.
A 2010-es évtized után tehát a 2020-as, 2030-as éveket is meg kell nyernünk, amihez a világ egyik legjobb egyetemének szellemi innovációs háttere jó alap lenne.
Sőt, az egyetemimport a meglévő magyar egyetemek színvonalára is pozitív hatással lenne.

Hol tartunk most, melyek lennének a fenntartható felzárkózás előfeltételei?
A jelenlegi GDP-arányos 76 százalékos szintről 2030-ra el kell hogy érjük az EU átlagos fejlettségét. Ehhez évente átlagosan 2,7 százalékponttal kell közeledni az EU átlagához, amelyhez mintegy 3,5 százalékos növekedési többletre van szükség az EU-hoz képest. Ez csak a munkaerő termelékenységének fokozásával valósítható meg, amely magasabb képzettségi szinttel lehetséges. A magyar egyetemek jelenleg a nemzetközi vállalatok munkaerőigényeit is akadozva tudják biztosítani, ám a GDP 40 százalékát jelentő kkv-szektor igényeire csak minimálisan tudnak reflektálni. Magyarországon a 4. legalacsonyabb a kkv-szektorban foglakoztatott diplomások aránya az Európai Unióban. Mélyebben vizsgálva a lemaradásunkat, 5 százalékponttal alacsonyabb az EU-átlagnál és 10 százalékponttal az északi TOP5 átlagánál azoknak a magyar kkv-knak az aránya, amelyek innováció céljából együttműködésre léptek más szervezetekkel.

De ismerjük a sikerhez vezető utat, Észtországét, ahol 2,5-szeresére, Litvániáét, ahol a 3-szorosára növelték az innovatív kkv-k arányát 2013 és 2020 között. Magyarország ugyan megduplázta az innovációs képességeit, ami azonban továbbra sem éri el az uniós átlagot, s a versenyképességi fordulathoz még mindez kevés. És legyünk tárgyilagosak, a magyar innovációs potenciál érdemi növelése nem a sokadrangú magyar főiskolák toldozgatásával-foltozgatásával, képzési szintjük középszerűségének megtűrésével valósulhat meg. A sikert csak az intenzív növekedési források kiaknázása hozhatja. Lenne tehát hova fejlődnünk, hiszen Magyarországon a visegrádi partnerországokénak harmada, az uniós átlagnak ötöde a szabadalmi tevékenység. Nem halogatható a technológiai és zöld átállás, valamint a teljes digitális fordulat sem, amihez a világban élenjáró egyetemek Magyarországon való letelepítésére van szükség, s viszonylag rövid időn belül. Nem célszerű további időt vesztegetni bizonyos középszerű egyetemek pátyolgatásával, lépnünk kell, s ha lehetőség van, akkor a világ egyik legjobb egyeteme felé tegyünk lépéseket.”

Nyitókép: MTI/Kovács Tamás