„A Liget-projekt meccs politikai értelemben eldőlt. Nem azért, mert a miniszterelnök azt mondta, hogy a kormány fel fogja építeni az Új Nemzeti Galériát. Hanem pont fordítva:
azért mondta, hogy fel fogja építeni, mert az emberek láthatóan egyöntetű tetszéssel fogadták azt, ami eddig megvalósult.”
Kiemelte továbbá, hogy: „a főváros 2019-ben megválasztott új vezetése hivatalba lépése óta, a kormányoldal erre vonatkozó többszöri javaslatát elutasítva, semmiféle tárgyalásra nem volt hajlandó a Liget projektről – tehát mivel nem voltak tárgyalások, nem lehetett egyetlen javaslatukat sem lesöpörni az asztalról” – tette hozzá.
Baán kifejtette: „A projektet legharsányabban ellenző politikusok, jelesül a jelenlegi fővárosi vezetés évekig úgy gondolta, hogy ezzel a nettó politikai termékkel, a Városliget úgynevezett „védelmével”, vagyis a Liget-projekt folyamatos gyalázásával megütötte a főnyereményt: egy érzelmileg és morálisan is jól hangzó témával erősítheti a saját táborát, s legfőképp olcsón, bármiféle valós, saját teljesítmény nélkül bizonyíthatja a zöldnél is zöldebb elkötelezettségét. Ez a politikai kalkuláció éveken keresztül biztos szerzett is híveket, csak azzal nem számolt, hogy végül majd szembejön a valóság – s a megújított Liget-részeket látva a saját híveik fogják megkérdezni, hogy miért is hazudtak nekünk, hol van itt a tönkretétel és pusztulás?”
Arról is beszélt a főigazgató: „A Liget tényleges környezeti túlterhelésének legfőbb tényezője egyébként a rajta a Kós Károly sétányon keresztül zúduló, napi akár 10–15 ezres autóforgalom. Ha a főváros nem pusztán zöldarcoskodna és szimpla politikai haszonszerzésből foglalkozna a ligetvédelemmel, akkor már réges-rég lezárta volna a Kós Károly utat és a Hungária úti felüljáróról oda vezető le-, illetve felhajtókat. Ehhez nem kell semmiféle pénz vagy kormányzati döntés – ezt csakis a főváros tudja és tudta volna eddig is bármikor, egyetlen nap alatt megtenni, ha csak tizedannyira szívén viselné a Városliget sorsát, mint amennyire ezt magáról mutatni szereti.”