Elkészült a hároméves bérmegállapodás: csütörtökön kiderülhet, mennyivel nő a minimálbér és a garantált bérminimum 2027-ig
A Mandiner úgy tudja, meglesz az átlagos 12 százalékos minimálbér-emelés, de a részletekre csak holnap derül fény.
Szerteágazó tünetegyüttes utalhat a hosszútávú covidra, a víruson átesettek körülbelül húsz százaléka érintett. Van remény: a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinikáján eddig összesen hatvan betegnek segítettek. Cikkünkben a postcovid tüdőt érintő kórképével foglalkozunk szakértő segítségével.
„Október végén, november elején voltam igazolt covidos, tizenegy napot töltöttem otthon. 40 fokos láz, száraz, majd hurutos köhögés, gyengeség. Nehézlégzéssel jöttem ki belőle, ami három hétig tartott, de elő-elő jön a mai napig is. Néha, mintha a mellkasomon ülnének, de nem tart sokáig” – mondja a Mandinernek egy neve elhallgatását kérő, postcoviddal diagnosztizált nő, az egyszerűség kedvéért nevezzük Tímeának. Közel fél évvel a vírusfertőzést követően elkezdett napjában többször is rosszul lenni – ahogy fogalmaz – olyan volt, mintha „részeg lennék”.
Ezek a rohamok azóta is megvannak nála, és mindössze egy percig tartanak. Tímea a rosszullétek alkalmával és közvetlen utánuk is mérni kezdte a pulzusát, és azt figyelte meg, hogy a hirtelen fellépő szédülés idején a pulzus 140-ig is felszökött, míg azt követően visszazuhant a normál értékre. Elment hát magán úton kardiológushoz, aki szívultrahangot és 24 órás EKG-t is csinált. Előbbi nem mutatott eltérést, utóbbin viszont láthatók voltak a magas kiugrások. Béta-blokkolónak nevezett gyógyszert kapott, és bár csak napi felet szedett, négy nap után 48-50 körülire zuhant a pulzusa.
miatt elment a sürgősségire, ahol mind a neurológiai, mind a gégészeti vizsgálatának eredménye negatív lett. Innen mentővel elvitték CT-re, hogy kizárják az embóliát, és bár arra mutató jel nem volt, a panaszai sajnos nem múltak. „Felkerestem a háziorvosomat, aki nem volt túl segítőkész, kiírt nekem újabb laborvizsgálatokat, és azt mondta, ha minden negatív, akkor valószínűleg pszichés problémám van, ez esetben pedig azt tanácsolja, szedjek nyugtatót. Most várom a hisztamin- és a pajzsmirigylaborom eredményét. De ha az is negatív, akkor nem tudom mihez kezdjek. Eddig eredménytelenül fizettem ki közel négyszázezret magánorvosoknak” – teszi hozzá kétségbeesetten.
A Tímeához hasonló, korábban súlyos koronavírus-megbetegedésben szenvedő, majd hosszútávú tünetekkel küzdő betegeken segít a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinikája az egy évvel ezelőtt elindított posztcovid rehabilitációs programjával. Ez idő alatt összesen több, mint hatvan, folyamatosan pedig kéthetes váltásban nyolc-tíz beteg vesz részt a légzésrehabilitációs programban, amit a Semmelweis Egyetem szakértői – nyugat-európai és kínai tapasztalatokra alapozva – maguk dolgoztak ki. „Nagyon súlyos állapotban lévő, hosszantartó gépi lélegeztetésre, vagy úgynevezett EKMO-kezelésre (műtüdő) szoruló betegeknek is tudtunk segíteni. Sőt
volt olyan páciensünk is, aki a rehabilitációnak köszönhetően megmenekült a tüdőtranszplantációtól is”
– emeli ki a Mandinernek Varga János, a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinika docense. Mint hozzáteszi: a szoros nyomon követésnek, a megfelelő gyógyszeres kezelésnek köszönhetően ezek a páciensek a kezelés végére gyakorlatilag teljesen tünetmentesek, vagy minimális tünetekkel gyógyultak lehetnek.
Köhögés, nehézlégzés, fáradtság, csökkent fizikai teljesítőképesség, szívritmuszavar, fokozott szívverés, időnként alvászavar – sorolja a postcovidban szenvedő betegek legjellemzőbb tüneteit a docens, mint mondja, a covidon átesett betegek durván húsz százalék szorul rehabilitációs kezelésre. Rámutat: nem általános a covid szívműködéssel összefüggő szövődménye, ám ennek ellenére nagyon oda kell figyelniük a rehabilitációra kerülő betegek esetében a fokozott szívverésre, szívritmuszavarra és az érrendszeri szövődményekre is. Ezekben az esetekben fokozódik ugyanis a trombózis- vagy tüdőembóliakészség.
Ez is az oka annak, hogy a rehabilitációs programot egy sokfajta funkcionális vizsgálatot magában foglaló konzílium előzi meg. Ennek során képalkotó – mellkasröntgen, mellkas-CT –, valamint légzésfunkciós és részletes laborvizsgálatok várnak a páciensre. Azt is megnézik, mennyi a beteg maximális teljesítőképessége: hatperces járástávolság-tesztet, illetve kardio-pulmonális terheléses vizsgálatot is végeznek. Ez utóbbi során a tüdő és a szív együttes teljesítményéről tudnak a szakértők képet alkotni. „Figyeljük továbbá a beteg oxigénfelvételét, szén-dioxid-leadását, folyamatos EKG regisztrálás történik, érzékeljük a beteg percventillációját, illetve azt, hogy terhelés hatására van-e jelentős oxigénszint-csökkenése – ezek az adatok mind az egyénre szabott rehabilitációs program összeállítását segítik” – magyarázza Varga János.
Mindemellett a rehabilitációs program során
Amennyiben a részletes kivizsgálás során felmerül a gyanú arra vonatkozóan, hogy a betegnek szívritmuszavara, vagy érrendszeri eltérése van, akkor kardiológiai konzílium történik. „Trombózis- és embóliagyanú esetén a nemzetközi standardoknak megfelelően beállítjuk a terápiát, és ezt követően vesszük be a beteget a rehabilitációs programba” – hangsúlyozza a docens.
Kérdésünkre a szakértő elmondja, hogy a súlyosabb betegséglefolyásból súlyosabb postcovid tünetekre lehet következtetni az olyan társbetegségekben szenvedő betegeknél, mint a cukorbetegség, magas vérnyomás, elhízás, krónikus tüdőbetegség vagy például az érelmeszesedés.
Szerencsére azonban jók az esélyek a tünetek fokozatos megszűnésére, ami egyrészt természetes folyamat, hiszen a szervezetben lejátszódó általános gyulladásos folyamat csökkenésével a tünetek is jelentősen mérséklődnek – mondja a szakértő. Hozzáteszi: mindezek mellett a rehabilitáció nagyon sokat jelent ezeknél a betegeknél. Ennek során
A különböző légzési technikák, a légzőtorna, valamint a mellkas mobilizáció nagyon sokat tudnak segíteni a megfelelő légvételben és a levegő eloszlásának az optimalizálásában. Az ehhez kapcsolódóan egyénre szabott állóképességi, alsó végtagi tréningek pedig még tovább növelik a gyógyulási esélyeket. „A rehabilitáción keresztül valósulhat meg a többnyire aktív munkaképes korosztály visszavezetése a munka világába” – hangsúlyozza Varga János. Hozzáteszi, a negyven-ötvenéves korosztályból jelentkeznek náluk a legtöbben, de persze vannak harmincas és hatvan feletti betegeik is.
A Pulmonológiai Klinika rehabilitációs programját a docens azoknak a betegeknek javasolja, akik három hónapon túl is elhúzódó, tüdőgyógyászati panaszokkal küzdenek. Őket tüdőgyógyász tudja beutalni a Semmelweis Egyetem klinikájára. Az ottani orvosok pedig a fent kifejtett konzíliumot követően tudják meghatározni a betegek programját. A rehabilitációt követő harmadik hónapban pedig újra megvizsgálják a beteget, megismétlik a kezdeti, bemeneti méréseket. Az eddigi tapasztalatokról szólva a docens elmondja, egyértelműen kimutatható, hogy növekedett a betegek teljesítőképessége, a páciensek jelentősebb életminőség-javulásról számoltak be.