Befolyásos, sokat látott amerikai nagykövet érkezik Budapestre

A magyar-amerikai politikai kapcsolatok hullámvölgyeit az elmúlt tizenkét évben hűen követte le a Szabadság téri nagyköveti bársonyszék: Barack Obama közepesen jelentéktelen politikai kinevezettje, Eleni Kounalakis távozása alatt a poszt hosszú és emlékezetes időszakot töltött André Goodfriend alatt ügyvivői kézben, majd Colleen Bell és David Cornstein személyében mind Obama, mind Trump elnök diplomáciai tapasztalat nélküli, politikailag súlytalan kampánytámogatóinak kifizetésére használta a budapesti állomáshelyet.

A Trump elnökkel együtt távozó Cornstein nagykövetet Marc Dillard személyében ismét ügyvivő váltotta, Biden elnök pedig csak elnöksége felezőjén szakított időt arra, hogy Magyarországra nagykövetet küldjön – a jelölt,

Pressman kinevezése egyértelműen arra utal, hogy Budapest a State Department számára fontosabb állomáshely, mint az elmúlt tíz évben bármikor volt – de nem tudni, milyen előjellel: fontos NATO-partnernek tekint-e minket vajon a Novák Katalin felé nemrég erős gesztust gyakorló State Department, vagy megoldandó problémaként?

A Fehér Ház hivatalos közleményéből világosan kitűnik, hogy Pressman jóval fontosabb ember, mint elődei voltak: a zsidó családba született, a tekintélyes Brown Egyetemen diplomázó, majd a New York Egyetemen jogászként végző, Kaliforniában nevelkedett nagykövetjelölt a Clinton-kormány sajtóreferenseként kezdte, majd Madeleine Albright külügyminiszter tanácsadójaként dolgozott.

akinek a világ körüli háborús bűnök és népirtások elleni fellépés volt a felelősségi területe. Majd szintén az obamai Belbiztonsági Minisztérium (DHS) államtitkára lett, míg el nem ért kormányzati pályája csúcsára: nagyköveti rangban vitte az USA ENSZ-nagykövetségén a „különleges politikai ügyeket”, része volt az Észak-Korea negyedik atomrakéta-kísérlete utáni szankciók elfogadásában, rengeteg tárgyalást bonyolított az orosz és kínai féllel.

Pressman kinevezésének azon olvasatát, hogy Washington az LMBTQ-ügyekben közismerten konzervatív Orbán-kormányhoz LMBTQ-ügyekben járatos, egy San Franciscó-i meleg lap szerint személyesen is érintett emberi jogi szakembert küldött nagykövetnek, szintén ENSZ-nagyköveti munkásságának egy epizódja támasztja alá, amikor is elfogadtatott az ENSZ teljes Biztonsági Tanácsával – Oroszországot, afrikai és muszlim államokat is beleértve – egy olyan állásfoglalást, mely szerint egy floridai melegbárban történt lövöldözés „emberek szexuális orientációjuk miatti célponttá tételét” jelentette.

Ez azonban valószínűleg munkásságának legkevésbé jelentős része –

ahol általában gyorsan kiismerte a helyzetet, és okos politikai megoldások kiötlésével igyekezett az amerikai érdeknek megfelelő irányba befolyásolni azt. Emellett az emberi jogászkodás mindig inkább a hobbija volt – szimbolikus már jogászi gyakorlati helyeinek megoszlása is: a friss diplomás Pressman gyakorlatát rögtön a mélyvízben, a népirtáson túlesett Ruanda Legfelsőbb Bíróságán kezdte, majd hazautazott egy kis időre az egyik legismertebb fekete jogvédő szervezethez, a Southern Poverty Law Centerhez is.

Miután Donald Trump 2016-os megválasztásával kiszorult az államigazgatásból, a magángazdaságba, az Egyesült Államok számos jó politikai összeköttetésekkel bíró jogászcégeinek egyikéhez váltott, a Boies, Schiller & Flexnerhez – majd innen 2020-ban váltott mostani munkahelyéhez, a Jenner & Blockhoz.

– védett az amerikai kormányzat szennyesét kiteregető whistleblowereket, pénzalapokat, Fortune 50-listás gigacégeket, külföldön túszul ejtetteket, terrorizmus áldozatait, befektetőket és multikat, azaz pénzes és jószolgálati megbízásai egyaránt voltak. Ő hozta ki például Kínából az ország elhagyásától három évre eltiltott Liu testvéreket, de közben ráért a demokratáknak is szívességeket tenni – köztük azt a szívességet, amely feltehetőleg a jól fizető nagyköveti kinevezést is megalapozta: Donald Trump elnök impeachment-eljárása alatt ő volt Alexander Vindman alezredes ügyvédje, aki a Nemzetbiztonsági Tanács Ukrajna-szakértőjeként tanúzott Trump ellen, majd ezt követő kirúgása után beperelte a Fehér Házat.

2016 után volt egy másik fontos megbízása is: alapító vezérigazgatóként beszállhatott George Clooney és felesége, Amal családi alapítványába, illetve

Aki azonban ebből egyszerűen csak azt a következtetést vonná le, hogy leendő nagykövetünknek irigylésre méltóan sok hollywoodi barátja van, annak érdemes azt is megnéznie, honnan ez a sok ismeretség – George W. Bush alatt, a számára kormányzati megbízásokkal nemigen kecsegtető republikánus kormányzás idején ugyanis épp Clooney politikai tanácsadójaként, „consigliere”-jeként dolgozott.

George Clooney akkoriban „Cuznak”, „uncsitesónak” hívta Pressmant, családtagként kezelte, s így nyilatkozott róla: „Nem ismerek nála politikailag okosabb embert, és bátor is”, „hetente legalább háromszor beszélek vele, az informálásom tőle függ”.

A Clooney világ körüli filantrópiájának ügyeit intéző, lobbizó Pressman rengeteg olyan kapcsolatot épített ki, ami később diplomataként is a hasznára lehetett – a színész mesél róla szép történeteket, például azt, hogy Szudánban egyszer néhány hatásos szóval sikerült hatástalanítania egy tinédzser milicistát, aki fegyvert fogott rájuk, egyik pekingi útjuk során pedig elveszett a poggyásza, és Clooney szerzett neki a tárgyalásokra egy öltönyt „egy európai dizájnertől, akinek nem tudom kimondani a nevét”. Ez utóbbi egy európai ország megértésének szempontjából nem hangzik kecsegtetően, előbbi esetből azonban reményt meríthetünk arra nézve, hogy

A NATO Ukrajnával közvetlenül szomszédos, ugyanakkor a háború kapcsán nem az amerikai, hanem a magyar nemzeti érdekből kiinduló tagországaként szükségünk is lesz a hatékony kommunikációra az Egyesült Államokkal – Pressman pedig minden viszontlátja majd nagyköveti munkájában azt a temérdek szakterületet, amelyekkel államtitkárként foglalkozott. A korábban portfóliójába tartozó szankciók, exportkorlátozások, vámügyek, befektetési kérdések, határokon átnyúló bűnözés és kiberbiztonság dolgában ugyanis új és bizonytalan világunkban Budapesten is lesz jócskán tennivaló.