Kiderül, hogy a Bánk bán című dráma és a belőle készült opera nagyban hozzájárult II. András „arcvesztéséhez”, de a történész szerint ezért nem tehető felelőssé sem Katona József, sem Erkel Ferenc, hiszen egyetlen művészi alkotástól sem várható el történelmi hűség, a fehér foltok fikciókkal kitöltése és a történet kiszínezése az alkotói szabadság része.
Hangsúlyozta: az, hogy a drámában II. András azt mondja, hogy nem meri megbüntetni felesége gyilkosát, kitaláció. „Pontosan tudjuk, hogy a tényleges merénylő nem Bánk volt, hanem a drámában Petur néven szereplő előkelőség, Töre fia Péter, aki karóba húzatva végezte társaival együtt. A valóságban Bánk nem volt bűnös, később magas tisztségeket töltött be. Csak két évtizeddel később vált kegyvesztetté valamiért, és ennek kapcsán utólag vádolták meg azzal, hogy köze volt a merénylethez.”