Ilyen előzményekkel érkezünk el a parlamenti szavazáshoz, úgy, hogy a jelenleg kormányzó politikai erő immár tizenkét éve van hatalomban. Nem kevés idő.
Egy egész generáció fog most úgy voksolni, hogy abban a környezetben szocializálódott, amit az Orbán Viktor fémjelezte korszaknak nevezhetünk.
Márpedig az ifjúság ismérve a lázadás, ahogy a korábban a Fideszhez húzó, ám esetleg újdonságra vágyó szavazópolgárok is talán könnyebben kaphatók a változás ígéretére, mint akár csak négy évvel ezelőtt.
Mindezt tetéti, hogy ezúttal először egy papíron egységes tömb – leszámítva néhány kispártot – áll szemben az egyéni körzetekben és az országos lista szintjén is a jelenlegi kormánypártokkal, ami pusztán matematikai szempontból egyedülálló lehetőség a kormányváltást akarók számára.
Kétségtelen, e felsorolt tények csupán a „körülmények”, függetlenül a versenyzők kvalitásaitól, üzeneteitől és képességeitől. Ezektől nyilván nem lehet eltekinteni, sőt, a választás végeredményben víziók, arcok és programok viaskodása, ám a különböző befolyásoló tényezők is számíthatnak. És most régóta először minél jobban számítanak is.