Fogyasztás helyett közösségépítés és kulturális vetélkedés

Mi a közös Tóth Gabiban, Oszter Sándorban, Petsching Mária Zitában és Kodály Zoltánban? Egy biztos: valamennyien felléptek a keszthelyi Helikoni Ünnepségeken. Az immár több mint kétszáz éves múltra visszatekintő rendezvényt  többször újragondolták, s a covidjárvány miatti négyéves kényszerű kihagyás után a hétvégén ismét megrendezték a Balaton-parti városban.

Jelenlegi önmeghatározása szerint a Helikon a „dunántúli középiskolás korosztály nagy hagyományokkal rendelkező, kétévente megrendezésre kerülő keszthelyi, kulturális seregszemléje, ahol a diákok iskolai keretek között, 20 művészeti kategóriában, szakértő zsűri előtt mérik össze tudásukat”. S valóban: ottjártunkkor a települést szinte „ellepték” a vers- és prózamondással, kórussal, vizuális művészetekkel, irodalmi alkotásokkal, néptánccal vagy különböző énekstílusokkal készülő fiatalok, kisérőik és persze az érdeklődők. A zsűrik által értékelt és jutalmazott produkciók mellett a hagyományra is építő rendezvény Keszthely számára az identitást és a turisztikai vonzerőt is erősítő brand, amelynek újragondolásában a szervező alapítvány a helyszínen is bemutatkozó MCC-vel működik közre.

Ami a múltat illeti:

a helybéli gimnázium, a Georgikon (Európa első agrár-felsőoktatási intézménye) és a zeneiskola tanulóinak, valamint a kor jeles, dunántúli íróinak, költőinek részvételével. A meghívásnak eleget tett mások mellett Berzsenyi Dániel, Kisfaludy Sándor, Dukai Takács Judit és Pálóczi Horváth Ádám. Az ünnepségek Festetics halálával, 1819-ben megszakadtak, ám felújításukra 1921-ben és 1932-ben is tettek kísérletet, amikor is országos üggyé vált a keszthelyi Helikon.

A világháború és a kommunista rezsim kiépülését követően, 1957-ben lokálpatrióták vették elő a hagyományt, az 1958 májusában megtartott eseményen tíz város tizenegy iskolája vett részt. A rendezvény egyre népszerűbb lett, a létszám fokozatosan nőtt – ezzel együtt sajnos a pártállami kontroll is erősödött. Míg 1965-ben rekordszámú résztvevővel, 4000 diákkal és 300 kísérővel zajlott a vetélkedés, az 1970-es és ’80-as években a Helikon lassan sorvadni kezdett. A megújulás, illetve a hagyományokhoz való visszatérés a kilencvenes években kezdődhetett meg, a város alapítványt hozott létre a szervezésre. 2004-ben a testvérvárosok iskoláinak képviselőivel nemzetközivé vált a rendezvény,

A találkozó egyébként számos kisérő rendezvényt is jelent: az esték folyamán például a Fő téren koncertek vannak, míg a várkerti színpadon slam poetry előadók léptek fel. Hiszen bár a Helikon alapvető küldetése, hogy a diákok megmutassák tehetségüket a társaiknak és a zsűrinek, ugyanakkor a fesztivál a közösségről és a szórakozásról is szól.

A koronavírus-járvány a helyi önkéntesek, intézményi dolgozók és szponzorok erőfeszítéseivel működő Helikont is visszavetette némileg. Az április 3-án parlamenti képviselővé választott Nagy Bálint polgármester is szívügyének tartja az eseményt, megjegyezve egyúttal, hogy az érdeklődés visszaerősítése érdekében szükség lehet az újragondolásra. Szerinte a településnek kifejezetten erénye a közösségben való gondolkodás, a Helikon is jórészt így valósulhat meg. „Újra azt látjuk, hogy megtelt a város az ország különböző középiskoláiból ideérkező fiatalokkal. Nem titkolt célunk és szándékunk, hogy Keszthelynek azt a kulturális szerepet, amit annak idején gróf Festetics György nem csak megálmodott, hanem meg is valósított, visszaadjuk. De

– fogalmazott köszöntőjében a városvezető.

Osvald Bálint szervező a Mandinernek felidézte: a Helikon újbóli felfutása annak idején összekapcsolódott a rendszerváltás nyomán érkező szabadsággal, továbbá a nemzetközi érdeklődéssel. A csúcsot a 2000-es évek jelentették, azóta egyrészt visszaesett az elérhető árú szálláskapacitás, másrészt komoly érvágást jelentett a Covid miatti kiesés. Mindenesetre a négy évvel ezelőtti, 3000 fősnél nagyobb létszám mostanra visszaesett 2100 körülire. „Emögött az is ott van, hogy hónapokkal ezelőtt azt sem tudhattuk, milyen korlátozások mentén tudjuk az idén megtartani a több mint száz iskola részvételével megvalósuló eseményt” – mutatott rá.

Ami az esetleges megújulási lehetőségeket illeti, az iskolai keretekre épülő versengés jellegét mindenképp megtartanák, ám nyitnának a határon túli magyar fiatalok felé, őket is meghívnák. „Még gondolkodunk a bővítés útjain, például azon is, hogy az egykor itt először színpadra lépő, ma már népszerű előadóművszeket visszahívnánk egy külön rendezvényre” – jegyezte meg. Osvald Bálint fontosnak tartja, hogy a résztvevő fiatalok itt nem csupán fogyasztók, mint egy átlagos nyári fesztiválon, ahol színpadról színpadra járnak, hanem maguk csinálják a programot és a hangulatot, közös zenélésekkel, élményekkel, alkotással.

Nyitókép forrása: a Helikoni Ünnepségek Facebook-oldala