Világos és következetes az álláspontom Bosznia-Hercegovinát illetően

„2021-ben mozgalmas éve volt a bővítési és szomszédságpolitikának. Mik a várakozásai az idei évben, van-e esetleg hiányérzete a tavalyi eredmények láttán?

Valóban nagyon sűrű volt a tavalyi év, a bővítési politika és a Nyugat-Balkán vonatkozásában pedig 2021 végére kezdtek el igazán jól alakulni a dolgok. A szlovén EU-elnökség Nyugat-Balkán-csúcstalálkozót rendezett októberben, itt az uniós tagállamok megerősítették a tagság perspektíváját a régiónak. Emellett a csatlakozási tárgyalások folyamatában is előrelépés történt: Montenegróval kormányközi konferenciát tartottunk, Szerbiával pedig nagyon fontos tárgyalási fejezeteket tudtunk megnyitni. Ugyancsak decemberben a tagországok politikai nyilatkozatot fogadtak el a bővítési következtetésekről, a dokumentum lényegében kijelöli a 2022-es feladatokat a Nyugat-Balkán egészének. Igazi sikernek azt tartom, hogy már nemcsak beszélgetünk a régió gazdasági és szociális integrálásáról, hanem a gazdasági és beruházási tervünk égisze alatt sikerült a folyamatot felgyorsítani, mindez immár realitás. Mérföldkövekként a Belgrád–Nis-vasútvonal munkálatainak megkezdését, illetve a Szerbiát, Koszovót és Albániát összekötő »béke autópályája« projekt indulását említeném.

Megkezdődött tehát a Von der Leyen-féle Európai Bizottság bővítési politikájának a végrehajtása. Arra számítok, hogy 2022-től a politikai irányvonalak meghatározása helyett a végrehajtás jelenti majd a fő irányt. Hiányérzetem pedig nyilvánvaló, hogy az északmacedón és albán csatlakozási tárgyalások indulásának csúszása miatt lehet. Itt egy politikai probléma jelenti az akadályt. Időközben Bulgáriában és Észak-Macedóniában is kormányváltás történt, reméljük, hogy ebben a félévben túl tudunk lendülni végre az előttünk álló akadályokon. Hangsúlyozom: az Európai Bizottság részéről mi minden segítséget megadunk ahhoz, hogy pragmatikus és politikailag életképes megoldást találjunk Bulgária, Észak-Macedónia és az Európai Unió egésze számára.

Ezek szerint lekerültek az asztalról azok a tervek, hogy Albániával akár előbb, Észak-Macedóniától külön induljanak el a tárgyalások?

Mindkét ország teljesítette a feltételeket ahhoz, hogy a tárgyalások elindulhassanak. Emiatt nem is lehet kérdés, hogy Albániával és Észak-Macedóniával is el kell indulnunk. Nem titok, hogy az EU-országok többsége úgy gondolja, hogy együtt kell kezelni ezeket országokat. 

Nekem az a meglátásom, hogy Albánia számára bár nehéz a várakozás, számítunk az északmacedón és bolgár vita gyors megoldására.

Ahogy mondtam, mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy előrelépés történjen, és mielőbb kezdődhessenek a tárgyalások.

Milyen eredményeket emelne ki a szomszédságpolitikát illetően?

Örömömre szolgált, hogy tavaly decemberben sikeres Keleti partnerség-csúcsot hoztunk tető alá. Az Európai Bizottság a térség esetében is politikai javaslatot tett a  kapcsolatok megújítására, illetve az ehhez kapcsolódó beruházási tervet is bemutattuk. Utóbbi felfogható úgy is, mint a Covid-válság utáni talpra állást segítő eszköz. Látjuk, hogy a Keleti partnerség részéről komoly az elköteleződés a javaslataink irányába. Amire szükség van, az az egészséges beruházási környezet létrejötte, hogy a szóban forgó országok gazdaságait minél inkább integrálni lehessen Európához. Ehhez persze feltétel az is, hogy a jogállamisági deficitek ügye megoldódjon, s az európai vállaltok közép- és hosszú távon is tervezni tudjanak a térségben. 

Ami a déli államokat illeti, esetükben is letettük az asztalra a a gazdasági együttműködést serkentő terveket. Velük egy másik jelentős ügyünk az illegális bevándorlás területén való kooperáció. A gazdasági és szociális ajánlatunk így azt is jelenti, hogy elvárás, hogy az illegális migráció tekintetében együtt tudjunk dolgozni. Jelentős támogatást nyújtunk a régiónak, de ezért eredményeket is várunk. Összességében tehát a bővítési és szomszédságpolitikát illetően is  bizakodó vagyok, remélem, hogy az eredményeink idén is önmagukért fognak beszélni.”