Kiderült, Donald Tusk Mandiner-olvasó, kommentálta is a lapunkban megjelent egyik cikket
Lengyelország miniszterelnöke csütörtökön interjút adott az Európai Tanács brüsszeli csúcstalálkozója közben.
Bár több mint tíz éve rendszerellenes erőként tört be a politikába Schiffer András egykori pártja, a folyamatos belső konfliktusok felőrölték az LMP-t, amely mára elvesztette önálló arculatát, és jövőbeni sorsa sincs már kizárólag a saját kezében. Az LMP azzal a Gyurcsány Ferenccel áll szövetségben, akinek rendszere ellen 2009-ben létrejött. Boros Bánk Levente, a Médianéző Központ igazgatója szerint ha egyszerűen akarjuk megfogalmazni, akkor az LMP története arra mutat rá, hogy „nem lehet más a politika”.
Két-három százalékon áll a közvélemény-kutatások szerint az egykor szebb napokat is megélt LMP, amely betagozódott az ellenzéki összefogásba. Pedig a megalakulásakor sok miden szerepelt a célok között, csak ez nem.
A kezdet ugyanis egész biztatóra sikerült, a 2009-ben megalakult párt már az akkori európai parlamenti választáson megmérettette magát, ahol a Humanista Párttal közösen indulva végül ötödik lett – bár ezzel nem jutott mandátumhoz. A pártra ekkor 75 ezren adták a voksukat, amely elsőre egyáltalán nem rossz eredmény.
A jó kezdést egy felfelé ívelő korszak követte, a 2010-es országgyűlési választáson a párt negyedik lett a listás versenyben, több, mint 383 ezren szavaztak nekik bizalmat, ami tizenhat mandátumot eredményezett az Országgyűlésben. Talán kevesen emlékeznek rá,
A megalakuló képviselőcsoportot az egyik alapító, Schiffer András vezette és a képviselői padsorokban ekkor még Karácsony mellett ott ült vele Szabó Tímea, Kukorelly Endre vagy éppen Ivády Gábor.
Az első törés azonban már elég korán, 2012-ben bekövetkezett, amikor a Bajnai Gordon vezette Együtt 2014 Mozgalom csatlakozásra hívta fel Schifferéket. A pártot azonban megosztotta a lehetőség.
Míg Schiffer a csatlakozás elutasítása mellett foglalt állást, addig a frakcióvezető Jávor Benedek és helyettesei (Karácsony és Szabó) mögött felsorakozók szerint legalább a tárgyalásokat el kellett volna kezdeni. A 2012 novemberi kongresszuson végül nagyon szoros küzdelemben a küldöttek 84:77 arányban a függetlenség megtartása mellett döntöttek.
Ez azonban nem jelentette a vita lezárását, sőt. A döntésre reagálva Jávor, Karácsony és Szabó lemondtak posztjaikról, a párt tizenegy politikusa pedig úgy döntött,
Schiffer ekkor még – legalábbis kifelé – pozitívnak értékelte az ötletet, de két hónapra rá már nyilvánvalóvá vált, hogy a platformosdi nem szolgálja a párt érdekeit. Ahogy Schiffer fogalmazott: egy hajóban nem lehet két irányba evezni.
2013 januárjában – miután az újabb kongresszus megerősítette a korábbi döntést – már kenyértörésre került a sor: Jávorék kiléptek az LMP-ből és önálló pártot alapítottak. Ezzel a frakció is megszűnt, de egy alkotmánybírósági döntést követően fél év után újraalakult. A pártszakadás után társelnöki rendszert hoztak létre, Schiffer mellett Szél Bernadett ült az elnöki székbe.
2014-ben az LMP még épp becsúszott a belépési küszöb fölött a parlamentbe és ötfős frakciót tudott alakítani, amelyet ismét Schiffer vezetett. Ő azonban úgy érezte nem arra halad a párt, amerre szeretné így 2016-ban lemondott társelnöki posztjáról, majd visszaadta parlamenti mandátumát. Egy interjúban többek között arról beszélt, hogy az LMP nem tudott áttörni, mert nincs meg körülötte a szellemi erőtér.
Az egykori alapító helyét a párt élén és a parlamentben Hadházy Ákos vette át. Az LMP a 2018-as választáson újra be tudott jutni a parlamentbe, sőt Csárdi Antal személyében sikerült elnyerni az első egyéni képviselői mandátumát.
Ám a relatív sikernek nagy ára volt. A belső feszültségek már a kampányban felütötték a fejüket, amikor ismét vitatéma lett a többi párttal való együttműködés, illetve a koordinált indulás. Míg Hadházy az utóbbi mellett kardoskodott, mások továbbra is – a korábbi kongresszusi álláspontot követve – az önállóság megőrzését tartották szem előtt.
Bár végül az LMP hivatalosan nem csatlakozott az ellenzéki együttműködéshez, az egyéni visszalépések és a koordinált indulásról való tárgyalások miatt etikai eljárások indultak a párton belül, amelyek egy idő után követhetetlenné váltak. Hadházy – aki Sallai Róbert Benedek pártelnökségi titkárral is összetűzésbe keveredett – faképnél hagyta az LMP-t, Szél Bernadettet és Ungár Pétert három évre eltiltották mindenféle párttisztségtől, Sallait kizárták majd visszavették, de a hab a tortán mégis csak az volt, hogy a párt etikai bizottságát vezető Moldován Lászlót is leváltották tisztségéből. Végül Szél is távozott a pártból, a lejtőn pedig már nem lehetett megállni.
A 2019-es európai parlamenti választáson való szereplés, pontosabban leszereplés után a teljes vezérkara távozott, élén az akkori társelnökökkel, Demeter Mártával és Keresztes László Lóránttal.
A megszűnés felé szaladó pártnak nem volt túl sok választása, így végül bemenekült az ellenzéki együttműködésbe, így vett részt a 2019 őszi önkormányzati választáson. Ezzel pedig meg is pecsételte sorsát,
Az ellenzéki előválasztáson, saját jelölt híján, a miniszterelnök-jelölti versenyben a párt beállt egykori tagja Karácsony Gergely mögé, akinek visszalépését hatalmas csalódásként érték meg
Közben kaptak még egy mélyütést korábbi társelnöküktől, a párthoz 2017-be csatlakozó Demeter Mártától, aki az előválasztási kampány közepén jelentette be, hogy amennyiben parlamenti mandátumot szerezne, akkor a Jobbik frakcióba ülne be. A pártvezetést teljesen váratlanul érte a hír, meg is vonták a támogatást a hivatali vesztegetéssel vádolt képviselőtől és beálltak Jámbor András mögé, aki meg is nyerte a Budapesti 6. körzetben rendezett előválasztást.
Az előválasztás eredményei alapján az LMP négy saját jelöltje szállhat ringbe a jövő évi országgyűlési választáson ellenzéki jelöltként (Csárdi Antal, Hohn Krisztina, Schmuck Erzsébet, Kis-Szeniczey Kálmán).
Érdekesség, hogy közben a párt korábbi vezetői, így Hadházy Ákos, Szél Bernadett és Szabó Tímea is nyert a körzetében.
Nyilvánvalóan a párt nincs közel a húsosfazékhoz, leginkább a többi párttól függ, hogy mennyi helyet kaphat a közös listán, és emellett az egyéni képviselőik szereplése alapján lesz-e esélye arra, hogy önálló frakciót alakítson a következő ciklusban.
Ahogy Boros Bánk Levente, a Médianéző Központ igazgatója is emlékeztetett: az LMP egy anti-gyurcsányista, rendszerellenes erőkét jött létre még 2010 előtt a Jobbik mellett, különböző nézetű és típusú embereket egyesítve. Ám amíg voltak olyanok, akik hajlandóak voltak valóban más logika mentén politizálni – mint Schiffer András – és megszavazni akár kormánypárti javaslatokat, mások – mint Karácsony Gergely – akik letértek erről az útról és megkötötték a saját kompromisszumaikat.
Ezzel pedig Boros Bánk szerint elindultak a lejtőn, hiszen kiderült, hogy
Az LMP azért sem tudott áttörést elérni, mert közben ott volt még egy Gyurcsány-ellenes párt, a Fidesz-KDNP, amely végül le is váltotta azt a garnitúrát – mondta Boros Bánk, hozzátéve, hogy mindez kivette a szelet a Jobbik és az LMP vitorlájából, bár a nehézségi erő tovább vitte őket előre.
Közben mindenfelől erősödött a nyomás, hogy csak a többi párttal összefogva lehet kormányváltást elérni. Az LMP végül beállt a sorba, de mindez azt is jelentette, hogy azzal a párttal és annak vezetőjével is össze kellett fogni, amellyel szemben létrejöttek. Ezzel a hitelüket és karakterüket is elvesztették, egyek lettek a sok közül, miközben távoztak meghatározó politikusaik – mondta az elemző.
Boros Bánk szerint a megállapodások alapján az LMP valahogy el fogja érni, hogy frakciót alakíthasson, de egy választási vereségnél – Gyurcsányon kívül – mindenkit el fognak számoltatni a saját pártján belül. Az LMP pedig már így is komoly humánpolitikai hiánnyal küzd. De ha leváltják a vezetőket, ki fog majd pártot csinálni? – tette fel a kérdést az elemző, aki szerint a párt története azt bizonyítja, hogy nem lehet más a politika.
Nyitókép: Schiffer András sajtótájékoztatót tart 2010. április 11-én (MTI)