De vajon miért merültek ki ennyire a tárolók, ha mind az amerikai, mind az orosz gázmezők maradtak a helyükön, vezetékből pedig csak több lett Oroszország és Európa között? Iparági szakértők a koronavírust sejtik a helyzet mögött: a járvány miatt az olaj- és gázvállalatok visszafogták termelésüket, de az idei tél utolsó pár hónapja is hideg volt, így az eltárolt gázból nagyon sokat kellett felhasználni.
Mostanra pedig már visszaállt a gázfogyasztás, sőt, az ötéves átlag felett van
– a termelés viszont nem állt vissza. Ráadásul Amerikából érkező cseppfolyósított palagázra (LNG) is alig számíthatunk.
Horváth Ágnes figyelmeztet, „eddig az LNG-forgalom kipótolta a vezetéken érkező gázmennyiségeket, de ez az LNG most nem Európába, hanem Ázsiába megy, akik egyxelőre még nem megújuló energiával, hanem gázüzemű erőművekkel járulnak hozzá a dekarbonizációhoz”. Nemzetközi gázkereskedelemben járatos szakértőink pedig jelzik azt is, hogy hiába épült meg az Északi Áramlat 2, amely a jelenlegi Északi Áramlat kapacitását duplázni tudja, egyelőre nem jöhet rajta gáz. Csak most végzik rajta a nyomáspróbát, és a német hatóságoktól sem kapta még meg az engedélyt arra, hogy a német infrastruktúrára rákapcsolódva gázt szállíthasson.
„Az Északi Áramlat 1 vezetéknél évekig tartott, mire megkapták ezt az engedélyt. A mostani négy hónapos előirányzatot augusztusban kapták, azaz még mindig két és fél hónapba telhet, amíg papírozva elindulhat a gáz Európa felé” – szól szakértőink egybehangzó véleménye.