Sarah bíboros Budapesten: A nyugati társadalmak számára Isten meghalt

Szeptember 8. Nativitas Beatae Mariae Virginis, Kisboldogasszony napja, Szűz Mária születésének ünnepe, a katolikus és az ortodox egyház közös ünnepnapja. Ezen a napon szentelték fel a jeruzsálemi Szent Anna templomot, amelyet a keresztény hagyomány szerint Mária születése helyén, szüleinek, Joachimnak és Annának a lakóháza helyén építettek – olvasható a Katolikus.ma cikkében.

A Szent Szűzre emlékezve így indította tegnapi miséjén a szentbeszédet Robert Sarah bíboros, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció nyugalmazott prefektusa, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus prominens vendége, aki a Budapest-Gazdagréti Szent Angyalok plébániatemplomban mutatott be szentmisét. 

Mi is hivatottak vagyunk, hogy Isten fogadott gyermekei legyünk

Sarah bíboros emlékeztetett arra, hogy Mária adta minden nép, minden nemzet megváltóját, és az ő születésével kezdődött az üdvtörténet. Máriát, ezt a szeplőtelen, bűntelen, tiszta szüzet választotta ki az Úr, mint aki méltó arra, hogy megszülje Isten fiát. Mária testben-lélekben csodaszép, az övé a legszebb, legragyogóbb lélek, amit Isten teremtett. Sarah bíboros arra kérte a híveket, hogy

arra, hogy mi is hivatottak vagyunk, hogy Isten fogadott gyermekei legyünk.

Hitünket elhagyva abszolutizáltuk a szabadságot

Kifejtette továbbá, hogy Isten nem a világi hatalom fejedelmeként jelenik meg nekünk, hanem alázatban, kicsinységben nyilvánul meg. Nem egy gazdag ország palotájában születik, hanem egy eldugott faluban egy barlangban. Sok zsidó éppen ezért nem hitt a Megváltónak, mert egészen eltérő származásra, vagyoni háttérre, rangra számítottak. Szemükben mindenki értéktelen senki volt, akinek nincs híre, pénze, megfelelő háttere. És ez napjainkban is így van.

Erre a jelenségre – mármint hogy túlságosan is az anyagiakra koncentrálunk – sorra felhívta a figyelmet Szent II. János Pál, XVI. Benedek és Ferenc pápa is. Sarah bíboros kétszer is rendkívül erősen fogalmazott:

Hitünket elhagyva abszolutizáltuk a szabadságot, sutba dobtuk az értékeket, nem őriztük meg a családokat. Az emberek teljes szabadságra vágyakoznak, és ehhez meg kell szabadulniuk a korlátokat támasztó Istentől, holott

Az Istent kizáró társadalmi fejlődés nem vezethet boldogsághoz.

Ne féljünk, bízzunk Istenben

„Az Istenszeretőknek minden a javukra válik”, idézte a bíboros Szent Pált. Ne féljünk, hanem bízzunk Istenben – mondta. Nem mi üdvözítjük önmagunkat, boldogságunk és üdvösségünk Istentől függ. És Isten anyja volt az első élő tabernákulum a történelemben, aki a méhében hordta és átadta az embereknek az élet táplálékát. Igen, nehéz megértenünk hitünk legigazibb valóságát, azt, hogy Jézus valóságosan jelen van a szentostyában. Nem valami néma, mozdulatlan bálvány, hanem él, szól hozzánk, meghallgat minket, átadja magát nekünk, akik be akarjuk őt fogadni. Elkísér bennünket minden életszakaszunkban az elsőáldozástól kezdve, és törekedjünk arra, hogy minden szentáldozásnál ugyanaz járjon át bennünket, mint az első alkalommal.

Általa Jézus át akar bennünket alakítani, ahogyan János evangélista írja a bíboros által idézett evangéliumi szakaszban:

„Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik. Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él.” (Jn 6, 53-58)

Isten lakóhelye a csend

Elmondta, hogy mivel az üdvösséget csak Jézus Krisztus által kapjuk meg, elsőrendűen fontos, hogy életünk középpontjában álljon az Eucharisztia. Ha fáradtságot, félelmet, fájdalmat érzünk, térdeljünk le, és érezni fogjuk, hogy újjászületünk! Mindennapi életünkben legyen nagyon fontos a szentségimádás. Térdeljünk le és imádkozzunk csendben, akkor megérezzük, hogyan szól Isten a szívünkhöz. Isten lakóhelye a csend. Sajnos, a modern ember nemigen fordít időt a csendes imádkozásra. Sokaknak elpusztult a belső életre való képessége. Talán a világjárvány teremt olyan feltételeket, amelyben az otthonmaradással felfedezhetjük a csendet és a személyes imát, és rádöbbenhetünk, hogy Isten gyermekei vagyunk, hiszen – ismételte –

A szentmise végén Robert Sarah bíboros Isten áldását kérte minden jelenlevőre és Mária szeretetébe ajánlotta Magyarországot és lakóit. Örömét fejezte ki, hogy kötődést fog ezentúl érezni hozzánk és a gazdagréti plébániához, és megígérte, hogy mindannyiunkért imádkozni fog.

Nyitókép: Facebook