A Munkáspárt egyik kérdése – a tankötelezettség korhatáráról – átment a rostán, írják. Erre Lakner úgy reagált: „néha azt gondolom, hogy a Hírcsárda országában élünk”, ezt tavaly karácsony előtt adta be Thürmer Gyula pártja, eddig fektették, és most hogy, hogy nem, most átengedték. Azt írják, nehéz nem arra gondolni, hogy ezzel az lehet a szándék, hogy az ellenzék nehezebben tudja bojkottálni a népszavazást. A „politikai macherkedés” ellenére el lehet mondani a választóknak, mondta Lakner, hogy erre a kérdésre szavazzanak, a többit meg bojkottálják, „bár ez kicsit bonyolultabb. Ez megy a szemünk előtt, azt a testületnek, amelynek törvényességi felügyeletet kellene gyakorolnia a népszavazási ügyekben láthatóan, egyértelműen politikai szempontok vezérlik abban, hogy miről tárgyal, mit enged át és miről nem tárgyal.”
Homofób-transzfób téma
Kitért arra is, hogy egyértelmű igen-nemmel megválaszolható kérdéseket lehet föltenni népszavazásra, és olyanokat, amelyek világos törvényhozási aktust vonnak magukkal. „Na de ebben az esetben maga a miniszterelnök jelentette ki, hogy a törvény már megvan. Mi lehet ezzel a cél, mi számít sikernek? Az a lényeg, hogy sokan elmenjenek; a kvótanépszavazásra is 3 millióan mentek el és a túlnyomó többségük a kormány álláspontjával értett egyet, noha ennyi szavazója nincs a Fidesznek. A népszavazás alkalmas arra, hogy keresztbe metssze a politikai táborok határait, ürügy lehet arra, hogy ezt a homofób-transzfób témát napirenden tartsák, és a kormány abban reménykedhet, hogy ha sokan elmennek, előzetes győzelmet arathat a választáson. Aztán vagy azt mondják majd, hogy legyőzték az ellenzéket, vagy azt, hogy az ellenzék nem hajlandó megvédeni a gyerekeket.”
Közölte: jónak tartja, hogy az ellenzék teljesen másról akar népszavazni, mert mindig akkor tette a legrosszabbat magának, amikor bement a kormány utcájába. „Az ellenzéknek el kell mondania, hogy
a kormány által feltett kérdések nem létező problémákkal foglalkoznak, hamis állításokkal operálnak,