Jé – csodálkozik a gazdaságra Orbán – hirtelen áremelkedés

„Nem jó, hogy úgy elszálltak az építőanyag-árak – dörmögi Orbán Viktor, miután épp beletolt a gazdaságba egy csomó állami támogatást, amit konyhafelújításra lehet igénybe venni.

Tartom azt az álláspontot, hogy a CsOK egy jó intézkedés volt.

Bizonyára emelt az ingatlanárakon, de az árszínvonalért elsősorban nem ez a program felelt: inkább az AirBnB, illetve a multinacionális tőke, ami rájött, hogy egy Párizs szépségű városban a Balkán árain lehet lakást vásárolni, ráadásul sem a Balkán instabilitása, sem a Párizs mocskosabb banlieue-iben tenyésző gettók nem jellemzőek. A CsOK így sokak számára hátrányos volt, a társadalom egészére nézve mégis előnyös: a fiatal harmincas korosztályt zárkóztatta fel a világgazdaság rohamos fejlődéséhez, és biztosította számukra - és a társadalom számára is - a reprodukciós erőforrásokat. Konjunktúra idején történt, így a hátrány, amit a többieknek okozott, ledolgozható volt.

A fürdőszoba felújításra hajigált milliárdok, ezek a különösebb társadalmi célt nem szolgáló, alsó-középosztálynak szánt választási krumplik nem csak védhetetlenek, de egyenesen károsak is. A fürdőszoba felújításban ugyanis nincs sem nemzetközi befektetői túlkereslet, sem AirBnB, amit kompenzálni kéne. És egyáltalán nem reprodukciós szükséglet.

Hirtelen támogatás, hirtelen keresletnövekedés, hirtelen munkaigény növekedés, hirtelen anyagigény növekedés, és jé – csodálkozik a gazdaságra Orbán – hirtelen áremelkedés.

Csakhogy ennek a szükségtelen választási szórásnak nem ez az egyetlen hozadéka. Az építőipar a sok beletolt adóforint miatt jelenleg nyugati béreket oszt (a támogatások dacára is feketén), miközben rengeteg másik szektort még mindig támogatás nélkül korlátoz működésében az állam (beltéren most is csak oltási kártyával lehet fogyasztani). Egy mozi, egy étterem, egy kocsma, de lényegében bármelyik magyar beltéri szolgáltatói kisvállalkozás ezt még akkor is nehezen mozogná ki, ha valamilyen üzletpolitikát lenne lehetősége alkalmazni rá. Csakhogy nincs. Senki nem tud brutális áremelések nélkül versengeni az államilag tolt építőipar béreivel.

Az eredmény pedig nem csak az, hogy az önerőből működő vállalkozásokat megint leszopatják (tanuld meg, magyar, hogy alkalmazott vagy, nem vállalkozol!), hanem az is, hogy az önerőből lakásfejlesztőket is (tanuld meg, magyar, hogy majd akkor újíthatsz fel, ha az állam kanyarít neked jó kis segílykét). Munkaalapú társadalom, hát hogyne.

Alig várom, hogy amikor legközelebb lenyúlják a támogatásunkra szánt EU-s forrásokat, a Pesti TV-n előavászkodjon valamelyik végbélhuszár, és elmagyarázza, hogy nem segélyalapú társadalom vagyunk. Majd valaki vágjon alá sitcom-röhögéseket. Dicsértessék!”