Ezeket egyébként Varga Judit tárcavezető Didier Reynders igazságügyért felelős uniós biztosnak is kifejtette még májusban. Egyeztetésük kapcsán felidézte, a Bizottság még áprilisban tett ígéretet arra, hogy az idei jelentésük minden tagállamot egyenlő mércével mér majd. „Továbbra is elvárjuk, hogy a 2021-es jogállamisági jelentés pártatlan, valós tényeken alapuló, a magyar kormány álláspontját is magában foglaló beszámoló legyen” – szögezte le, hozzátéve, a magyar kormány nyitott marad a párbeszédre.
A kettős mérce mintapéldája a tavalyi jelentés a magyar kormány szerint
Még tavaly októberben, az előző jelentés kapcsán Varga Judit jóval keményebben fogalmazott: „Nem igaz, hogy az Európai Bizottság jogállamisági jelentése egységes és objektív szempontok alapján értékeli valamennyi tagállamot.” Varga Judit szerint a jelentés inkább kézikönyv a kettős mérce alkalmazásához. Példaként rámutatott, a 2020-as magyar jelentés hivatkozik az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) éves beszámolójára, ugyanakkor a bizottság ezt Belgium esetében nem tartotta szükségesnek. Akkor ugyanis kiderült volna, hogy a hagyományos saját forrásokat illetően Belgium esetében 2014 és 2018 között kétszer annyi ajánlással lezárult vizsgálat folyt, mint Magyarország esetében.
Továbbá: az Európai Szemeszter országspecifikus ajánlásaira csak a magyar jelentés utalt, noha ezek például Belgium, Dánia, Luxemburg és Svédország esetében is a pénzmosás elleni keret hatékony felügyeletére szólítanak fel. A tavalyi magyar jelentés hosszasan foglalkozott a bírák illetményrendszerével is, s az IM értelmezése szerint még a hároméves illetményemelési programot is „sikerült” kedvezőtlen színben feltüntetnie. Egyes Benelux és északi államok jelentései a bíróságok egyértelmű forráshiányait taglalják, a bizottság ezt mégsem találta akkor problémásnak.
A 2020-ban közölt jelentés elkészítésében számos NGO is szerepet vállalt, s nincs ez másként az idén sem. A dokumentum elmarasztaló tartalmára utal, hogy közös közleményükben azt írják: az Amnesty International Magyarország, az Eötvös Károly Intézet, a K-Monitor, a Magyar Helsinki Bizottság, a Mérték Médiaelemző Műhely, a Political Capital, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) és a Transparency International Magyarország idén is együttműködésben válaszolt a Bizottság kérdéseire. Beadványukban pedig arra jutottak, hogy