Bagdy Emőke: A halloween messze áll az európai kultúra keresztény örökségétől
A pszichológusprofesszor kijelentette, „a halloween szimbólumai az eredendő halálfélelem átkeretezésének eszközévé váltak”.
Miért fontos, hogy a papokat, lelkipásztorokat soron kívül beoltsák? Hogyan élte át egy plébános a járványt? Ezekről kérdeztük Hatházi Róbert kecskeméti lelkipásztort.
A történelmi keresztény egyházak kérésének megfelelően a papok, lelkészek is megkapják a koronavírus elleni oltást tömbösítve, mint az egészségügyi dolgozók vagy pedagógusok – szóltak a hírek április közepén.
Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke, Balog Zoltán püspök, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke és Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke fordult a kormányhoz azzal a kéréssel, hogy mivel a lelkipásztorok fontos tevékenységet végeznek, többek között kórházakban látnak el feladatokat, iskolákban oktatnak és temetési szertartásokat végeznek a járvány idején is, ezért részesüljenek ők is oltásban.
Ugyan a papok soron kívüli oltása alig jelent valamit, mivel az oltás annyira felgyorsult, de megkerestük Hatházi Róbert atyát, a kecskeméti Szentcsalád Plébánia plébánosát, hogy erről kérdezzük.
Aki már találkozott lelkipásztorral, az tudja, hogy mindannyian az emberek között mozgunk. Nem pusztán gyerekek között: a kisgyerektől az idősekig mindenkivel találkozunk. Jó néhány olyan atya halt meg koronavírusban, aki tette a dolgát, betegekhez ment, iskolában tanított, lelkileg ellátta azt ezt kérőket. „Mi, papok sok emberrel találkozunk, fontos számunkra a védettség, akár a pedagógusoknak” – mondta Hatházi atya.
Hozzátette:
Ugyanakkor most, hogy az oltás halad, azért kezdenek visszatérni a hívek. Az online közvetítések viszont megszaporodtak az előző időszakban, és azokat sokkal többen nézik, mint amennyien egyébként misére járnak.
Emellett a papok betegeket látogattak otthonaikban és kórházaikban, bár az idősotthonokba nem mehettek be. Kecskeméten van kórházlelkész, ő koordinálta a kórházi betegek látogatását. A Covid-osztályra csak védőfelszereléssel lehetett bemenni.
Mindenkit megviselt a járványidőszak, főleg hogy már elég hosszúra nyúlt, több mint egy éve élünk együtt vele. „Február környékén kezdett szaporodni a misére járók száma, úgy érzékeltem, hogy kezd a bezártásgból elege lenni mindenkinek, aztán a márciusi szigorításokkor visszacsökkent a templomba járók létszáma” – meséli Hatházi atya.
S hogy mit csinál járvány idején egy plébános? Ugyanazt, mint máskor, csak nehezebben. „A kereteink eléggé le vannak szorítva. Különleges feladatunk nincs, ugyanazt csináljuk, mint mindig: szentmise-bemutatás, szentségek kiszolgálása, Biblia-óra, csak most online, lelkibeszélgetések. A temetések száma megnövekedett, és ez mindannyiunkra nagy terhet ró.”
A Szentcsalád Plébánia papját már beoltották, épp szerdán kapta meg a második oltást egy kecskeméti oltóponton. Az első oltást öt hete kapta. Mint mondja, kedvesek voltak az orvosok, ápolók és a katonák is.
A legnagyobb kihívás pedig az, hogy azt sem tudjuk, mi lesz három hét múlva, nemhogy három hónap múlva. Azaz az állandó bizonytalanság.