„Akkor tudnék őszintén bocsánatot kérni, ha bűntudatom lenne, de ma is úgy gondolom, hogy semmiféle bűnt nem követtem el azzal a rajzzal” – nyilatkozta a karikaturista.
„Egyik vádlóm sem kérdezte meg, mit akartam azzal a rajzzal üzenni” címmel közölt interjút Pápai Gáborral, a Népszava karikaturistájával a Szemlélek.
Az egy éve készült, elhíresült karikatúra készítője azt mondja, sajnálja, ha fájdalmat okozott bárkinek. A kereszténység szerinte jót tehetne a magyar társadalomnak, noha ő nem látja Istent. Pápai a beszélgetés elején megdicsérte a Szemlélek portált, ami szerinte fontos űrt tölt be hazánkban, „mert olyan hangot képvisel, ami szokatlan a magyar közbeszédben”. Úgy véli, léteznek más, szintén keresztény tematikájú médiumok, ám azok többnyire a jelenlegi kormánnyal összhangban szoktak megnyilvánulni, az úgynevezett „keresztény politika” jegyében.
Pápai kifejette:
már azért megérte megrajzolnia azt a bizonyos karikatúrát, mert egy éve sokkal jobban figyel a keresztény hívekre.
Sérelmezte, hogy azok közül, akik vallásgyalázással és keresztényellenességgel vádolták meg, senki sem kérdezte meg tőle, mit akart üzenni azzal a rajzzal.
„Álmomban sem gondoltam volna, hogy egyetlen napnál tovább érdekes lesz az a rajzom. Aznapra szóló kis poénnak szántam, és őszintén fel sem merült bennem, hogy ilyen kétes karriert fog befutni. Az operatív törzs kommunikációjának szerettem volna görbe tükröt tartani, amelynek központi szereplője, Müller Cecília szinte minden esetben következetesen ismételgette az »alapbetegség« kifejezést a halálesetek magyarázataként, nem egyszer kiadva az áldozatok bajait. Ennyiről szólt az a rajz részemről. Ha utólag módosítanék valamit, talán inkább egy kisebb keresztet tennék a tisztifőorvos mellé, hogy ne a szenvedő Jézust lássák bele, hanem egy kegytárgyat, egy hivatkozási alapot” – mondta.
Kifejtette: a rajz elkészülte után, megmutatta a feleségének és az egyik szerkesztőnek is, de mindenki azt állapította meg, hogy rendben van a rajz. „A megjelenést követően pár napig ez így is maradt, aztán egy magát keresztényvédőnek kommunikáló portál nekem támadt, petíciót is indítottak, rám ragasztották a vallásgyalázó címkét” – sérelmezi Pápai, majd kifejtette: a magyar társadalmat átitatja a kereszténység, és ez jót is tehetne neki. Létezik azonban ettől függetlenül egy „politikai kereszténység”, ami viszont szerinte nem tesz jót ennek az országnak.
Ez a típusú politika arra épül, hogy az ellenségkép tartja egyben a tábort
– vélekedett.
„Bár a szóban forgó karikatúra jelenleg a leghíresebb rajzom, azért messze nem a legjobb. Nem szól másról, mint az operatív törzs kommunikációjáról. Ezt a rajzot, illetve engem tett újabb ellenségévé az a politika, amelynek szüksége van a gonoszra, és már negyedik hullámban támad emiatt. Ez is mutatja, mennyire témaszegény valójában ez a gonosz-meghajtású harc” – magyarázza.
„Ha bocsánatot kérnék, nem lennék őszinte.
Akkor tudnék őszintén bocsánatot kérni, ha bűntudatom lenne, de ma is úgy gondolom, hogy semmiféle bűnt nem követtem el azzal a rajzzal”
– zárja az interjút a karikaturista.
„Isten sosem fárad bele a megbocsátásba” – ha csak annyit ér el a Café Francesco, hogy ez a falára írt üzenet bevésődik a szívekbe, már megérte.
A Notre-Dame új oltára, a miseruhák és a Notre-Dame-mal párhuzamosan felújított berlini Szent Hedvig-katedrális esete az egyházi minimalizmus újabb kudarca. Szilvay Gergely írása.
Alsó-Ausztria a sarkára áll: kereszteket a falra, szentek ünnepeit az óvodákba! Francesca Rivafinoli írása.
Kulturálisan mindegy, hogy Télapó vagy Szent Miklós; az üdvösséghez viszont nem az. Ungváry Zsolt írása.
Ez egy jogi intézmény (is), amelynek célja a nemzedékek rendjének biztosítása, és amely minden kultúrában és minden időben megtalálható.
Ő ma is, ebben a lelkileg kiégett, megcsömörlött és értékrendjében felbillent 21. században, az előttünk álló adventben is az ajtónk előtt áll és zörget.
Ukrajna egyelőre tagadja a terület elvesztését.
Egy alföldi férfi több mint 200 órán át videózta az égboltot, pazar videó született.
