András Ferenc az SZFE-ről: Nem állok be semmilyen sorba

András Ferenc filmrendező társadalomkritikáról, az SZFE-n vállalt szerepéről és az elmúlásról is nyilatkozott a Magyar Hangnak. A rendező egyébként nemrég arról is mesélt, mit gondol arról, amikor támadni kezdték, mert elvállalta az új SZFE filmrendező osztályának a vezetését.

A Magyar hangnak elmondta, hogyan telt az elmúlt egy éve, és hogy nagy csapás érte, hiszen elveszette feleségét, akivel 47 évet töltöttek együtt a legnagyobb egyetértésben, szeretetben. „És hát van egy csodálatos lányunk. Őt sajnos szintén tragédia érte, négy-öt évvel ezelőtt elveszítette a férjét, három gyermeke édesapját. Ezt sem volt könnyű átvészelni. Ráadásul jött a járvány, nem találkozhattam az unokáimmal. Ezt az évet legszívesebben elfelejteném. Ezt úgy fogom fel, és a gyerekeknek is azt mondom: mint egy háborút, ezt úgy kell átvészelni. Nyilván valamikor vége lesz. Mindennek ellenére elég optimista természetem van, hiszek benne, hogy hamarosan túljutunk rajta” – mondta a rendező.

„Nem lehet az én életművemben lapszusokat találni”

Annak kapcsán, hogy oktatói állást vállalt az SZFE-n, elmondta: „Azért csak rájöttem, hogy én már nem változom, mindig is ilyen voltam, mint most. Nem leszek más, amit csináltam, azt mindig a legjobb tudásom szerint tettem. Nem is állok be semmilyen sorba, filmezést fogok tanítani.”

Hangsúlyozta: „Nekem ez most életmentő is. Miután harminc éve állandóak kérdezik, hogy miért nem tanítok már, ezek után nem fogok nemet mondani. Nem lehet az én életművemben lapszusokat találni. Nem rendeztem ötven filmet, mint, mondjuk, Bacsó. Amit elkészítettem, annak viszont mindig oka volt. Ebben semmi politika nem volt, azért vállaltam el, mert szeretnék egy-két gyereknek még átadni valamit. Ha érdeklem őket egyáltalán. Ha nem, azt mondom, köszönöm szépen, viszontlátásra.”

Azt is elárulta, milyennek látja a mai fiatal filmeseket: „Én csak a munkáikat nézem, szoktak hívni mindenféle zsűribe. Esetenként kapok harminc-negyven filmet, amelyek közül huszonöt teljesen jó, és tíz kiemelkedően zseniális. Baromi sok nő van, akik nagyon jó filmeket csinálnak. Dombrovszky Linda és Moldován Katalin filmjei gyönyörűek, nagyon tetszenek. Van egy Pápai Picitől is, a Varjúháj, ami telített érzelemmel, gyermeki aggódással. Nem a divat után mennek, legyártva ugyanazt, amit a tévé eléjük tesz. Aztán hogy még élek-e, halok-e, más kérdés.”

A teljes interjú a Magyar Hang 2021.03.26 – 24,25. oldalán olvasható.

Kép forrása: Youtube-videó