Bréking! Megtudtuk, ki lesz a Kutyapárt miniszterelnök-jelöltje

Miután napokig üldöztelek, hogy ez az interjú elkészülhessen, igazán megtehetnéd, hogy „jóvátételként” a Mandinerben jelented be, ki lesz a Kutyapárt miniszterelnök-jelöltje.

Jó, legyen, bár nincs még róla hivatalos döntés, nagyon remélem, hogy a kutyám lesz az, mert korábban is ő volt. Remélem, a párttársaim is így gondolják. A kutya már elvállalta.

Hogy hívják? S miért pont ő?

Kutyika Kutyi a teljes neve, egy barna labrador. Jobb az ilyen ügyet családon belül tartani, egyébként is, van neki egy speciális képessége: ha eldugom a papírpénzt, akkor ő megtalálja, ami nagyon erős érv amellett, hogy ő legyen az ország vezetője.

Ha beszállnátok az ellenzéki előválasztásba, milyen esélye lenne Kutyikának a miniszterelnök-jelöltek között?

Nagyon komoly, hiszen sokan vannak, akik emberek helyett állatra szeretnének szavazni, s ha jól tudom, a többi párt embert javasolt.

Ennek ellenére eszetek ágában sincs indulni. Vagy változott a helyzet?

Időnként előjön ez a téma, hírként szerepel, hogy a Kutyapárt nem fog össze az ellenzéki pártokkal. Holott mi 2006-ban alakultunk, s azóta nem változott a véleményünk ebben a kérdésben. Két lehetőség persze mégis van. Belépünk az ellenzéki összefogásba, de csak azzal a feltétellel, hogy mindenki más kilép belőle. Vagy a valódi összefogást tudjuk elképzelni, úgy, hogy abban minden párt részt vesz, a Fidesztől, a KDNP-től kezdve, a DK-n, MSZP-n, Párbeszéden, Momentumon keresztül az LMP-ig, Jobbikig, kiegészülve a Mi Hazánkkal, a Volnerékkal, a Szanyiékkal és a többiekkel. Ezzel megvalósulhatna az igazi nemzeti egység. De sajnos úgy tűnik, egyik megoldás sem körvonalazódik még.

Azzal, hogy nem vesztek részt a baloldali összefogásban, alaposan kivívtátok sok ellenzéki párt, ilyen érzelmű újságíró, szavazó ellenszenvét. Ez nem zavar benneteket?

Viccesnek tartom ezeket a véleményeket, mert akik ezeket megfogalmazzák, úgy vélik, a ránk leadott szavazatokat automatikusan hozzá lehet adni az ellenzéki voksokhoz. Úgy kalkulálnak, hogy ha nem indulnánk, annyival több szavazatot kapna ez a koalíció. Pedig ez nem így van. Sok szimpatizásunkkal beszéltünk az elmúlt években, s döntő többségük azt mondta, ha mi nem vennénk részt a választáson, akkor ők sem mennének el voksolni. Aki pedig az összefogásra kíván szavazni, az megteheti, szerintem az emberek elég intelligensek ahhoz, hogy eldöntsék, nekik mi a jó.

A pártok a saját tagságuk, szavazóik kívánalmai szerint alakítják ki az álláspontjukat, s nem a többiek véleményét veszik figyelembe. Furcsa is lenne, ha a Momentum úgy politizálna, ahogy azt a Fidesz szeretné vagy fordítva.

Figyeltem a Klubrádió Megbeszéljük műsorát, amelyben meghívott voltál, és a hallgatókon kívül Bolgár György is hatalmas erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy meggyőzzön, szálljatok be a baloldali koalícióba. De nem sikerült nekik. Miért nem?

Én abszolút megértem azokat, akik úgy gondolják, az ellenzéknek akkor van esélye legyőzni a Fideszt, ha ez a hat-hét párt összefog. Ez ellen nehéz lenne érvelni. Az önkormányzati választáson is jól látszott ez, én meg is lepődtem azon, hogy a jobbikos szavazó milyen fegyelmezetten behúzta az ikszet a DK-sra, az LMP-s a szocialistára és vica versa, tehát csaknem tökéletesen működött az átszavazás. S azt is elfogadom, hogy 11 évnyi fideszes kormányzás után több millió embernek elege van a jelenlegi rendszerből, s úgy vélik, legyen bármi, ennél csak jobb lehet…

S biztos vagy benne, hogy az ellenzék győzelmétől jobb lenne az országnak?

Nyilván csak a választási győzelmük esetén derülne ki, hogy jobb lenne vagy rosszabb. Mindenesetre a jelenlegi kormány sok okot ad arra, hogy több millió ember a váltásban reménykedik. Épp ezért megértem azt is, hogy eddig csupán egy üzenetük van az ellenzéki pártoknak, az, hogy „zavarjuk el Orbán Viktort”, ezzel ugyanis mindenki egyetért azon a térfélen. Ha bármi konkrétumot mondanának, például, hogy milyen legyen az adórendszer, bevonjunk-e magántőkét az egészségügybe, abban biztosan nem tudnának ilyen könnyen dűlőre jutni.

Pár héttel ezelőttig azzal nyugtattátok az ellenzéki pártokat, hogy csak annyi egyéni választókerületben indultok, amennyi az országos lista állításához szükséges. De nemrég ez a szám alaposan megemelkedett, 14 megyében 71 helyen kell jelöltet találni. Van ennyi emberetek?

Legutóbb harmincegynéhány jelöltünk volt, most is képesek leszünk megugrani a lécet, akár minden körzetben találnánk alkalmas figurát. Ám sokkal nehezebb olyan passzivistákat találni ennyi helyen, akik összegyűjtik az aláírásokat, plakátolnak, kampányolnak nekünk. Nekünk nagyon rosszul jött a járvány, hiszen mi sajtótájékoztatók helyett sokkal jobban szeretünk akciókat, találkozókat, szervezni, eseményeken részt venni, és most erre nincs lehetőségünk. Mi mindenesetre mindent megpróbálunk, tény, hogy izgalmas lesz.

Hol tartotok a programírással?

Megvan még a 2018-as programunk, de azzal az volt a baj, hogy túl sok minden volt benne, ezért ki kell szedni belőle legalább a felét, s le kell rövidítenünk az üzeneteinket is. Rájöttünk arra, hogy összetett, bonyolult mondatokkal nehéz a szavazókat megszólítani. Így valószínűleg csak szavakat használunk, de azokból is csak a rövidebbeket, vagy még azokat sem, és csak betűket, ezeket mindenki meg tudja jegyezni.

Nem is lenne szép dolog, ha ezeket betartanánk, mert ha megvalósulnának, akkor tovább már nem lennének ígéretek, így csak elpocsékolnánk őket.

Beavatnál néhány üzenetetekbe?

Pénz, jólét…, meg ilyesmik.

Mondanál még többet?

De jó, hogy mondod! Legyen akkor a „még” és a „többet”, de külön-külön, együtt már hosszú lenne.

Az örök életről és az ingyen sörről már lemondtatok?

Nem, dehogy, ám ezeket már ismerik az emberek, nem számítanak újdonságnak, s természetesen tartjuk magunkat ezekhez. Viszont azt hadd jegyezzem meg, hogy

főleg, ha elképzelünk egy 600 éves embert. Ezért lehet, hogy inkább az örök fiatalságot kellene megígérnünk.

A „fiatalság” viszont túl hosszú szó, ez meg azért nem lesz jó.

Hát, ez az, ezért nehéz dolog a politika, látod, mennyi mindenre kell figyelnünk?!

Hány százalékot fogtok elérni a választáson, hány képviselőtök lesz benn a parlamentben?

Be kell vallanom, hogy egyéniben nem számítok túl sok jóra, talán csak akkor, ha minél rosszabb jelölteket indítunk, ezért lehet, hogy leigazolunk néhány kiugrott KDNP-st. Mi a listára koncentrálunk, hogy ott megugorjuk az öt százalékot. De ha nem sikerül, akkor legalább állva halunk meg.

Ez tőled szokatlanul szerény elvárás, különösen annak fényében, hogy a fiatalok körében nagyon népszerűek vagytok.

Az engem is meglepett, hogy a 30 éven aluliak körében ugyanúgy 13 százalékon állunk, mint a Fidesz, amelynek a nevében is benne a fiatal szó, meg persze a demokraták és a szövetség is. Gyanítom, hogy a kormánypárt visszaesésében is Soros keze van benne. Egyébként,

annál idősebbek nem szavazhatnak, hiszen a fiataloké a jövő, ők mondják meg, mi legyen ebben az országban.

Azért van már komoly tapasztalatok a profi politizálásban, hiszen több kerületi és vidéki önkormányzatban vagytok benn. Hogy érzitek magatokat, a programotokból mennyit sikerült megvalósítanotok?

Mindenhol nagyon kedvesen fogadtak bennünket, úgy gondolták, időnként majd előjövünk ránk jellemző kutyapártos ötletekkel, amelyet akár támogathatnak is, cserébe nem fogunk róluk rosszakat mondani. Persze azóta némileg változott a helyzet, és mára elég vegyes lett a kép, nem mindenhol tudunk ugyanolyan eredményeket elérni. Ahol az ellenzéki pártok irányítják az önkormányzatot, például a II. és a XIV. kerületben, az ottani képviselőnk viszonylag jó munkakapcsolatot tudott kialakítani velük: nem vagyunk tagjai az ottani koalíciónak, de nem is vagyunk klasszikus ellenzék. Ferencvárosban pedig, ahol alpolgármestert is adunk, érdemben tudjuk az önkormányzat munkáját segíteni, Suzy nagyon sok érdekes, ötletes és hasznos javaslatot terjesztett már elő, amit jól fogadtak, de hasonló a helyzet Szombathelyen is.

Viszont te egy kormánypárti vezetésű önkormányzatban dolgozol, s hallom, panaszkodsz, hogy nem kapsz elég pénzt és nem sikerült elérni a célodat a 12. kerületben. Mi történt?

Három dolgot szerettem volna elérni. Az első, hogy legyen egy húszméteres szobrom a hegyen, a másik, hogy megcsináltatom a házam előtt az utat, a harmadik pedig, hogy sok pénzt keressek. De be kell vallanom, nem túl rózsás a helyzet. Továbbra is járhatatlan az út, a szobrom is elakadt, de erről már nem én tehetek. A műalkotásra már elkülönítettük az 500 millió forintot, de kellene még pénz a tervezés előkészítésére, ez főleg cigaretta-, kávéköltség, valamint a klaviatúra kopása miatt kell. Ez körülbelül 3800 forint körüli összeg. Mi pályáztunk a kerületi önkormányzathoz erre, de nem támogatták, így egyértelmű, hogy a hegyvidéki vezetés hibáztatható. De, hogy ne sunnyogjam el a kérdést, volt egy vagyonnyilatkozat-vizsgáló bizottság, amelynek tagja voltam, ám ez a bizottság megszűnt.

Pedig mostanában épp lenne dolgotok, hiszen most volt a nyilatkozatok beadási ideje.

Bárcsak lenne dolgom, de a testület csupán egy dolgot csinál. Miután január végéig beérkeznek a nyilatkozatok, van egy szavazás arról, hogy a képviselők leadták a dokumentumokat. Tehát fél perc alatt felemelik a kezüket, és ezzel vége a munkájuknak a következő januárig. Érdemben ugyanis semmit nem vizsgálhatnak, nem ellenőrizhetik például, hogy a valósak-e azok az adatok. Épp ezért benyújtottam egy határozatot, hogy szűnjön meg a bizottság, a feladatát pedig – hiszen ez az évenkénti egyszerű kézemelgetés a témában kötelező – vegye át a jogi bizottság. Így ugyanis nem kellene a tagoknak milliókat fizetni. Meg is szavazta a fideszes többség – erre büszke vagyok, hiszen ritkán támogatnak a kormánypártok ellenzéki javaslatokat –, s a felszámolt bizottság tagjait beválasztották a jogi bizottságba, hogy megmaradjon a fizetségük, kivéve engem. Tehát a „sokat akarok keresni” projektem végképp szarul áll.

De megígérted, hogy egy másik javaslatot is benyújtasz, miszerint az önkormányzat megtiltja Kovács Gergelynek, azaz neked, hogy ne nyilatkozhasson a tévének, rádiónak, a lapoknak, miután az egyik szocialista képviselő nagyon zokon vette, hogy „ekézed” a képviselőtársaidat. Ezzel mi van?

Sajnos a járvány miatt azóta nem volt ülés, így nem tudtam megtenni. De készülök rá, hiszen Vincze Géza képviselő a testülettől és a polgármestertől is kérte, hogy engem rendszabályozzanak meg, s ennyit igazán megtehetek érte. S végre lehetne egy olyan közös ügy, amit mindenki támogathatna, a XII. kerületi lakók is láthatnák, hogy nemcsak veszekszünk, hanem értelmes dolgokkal is foglalkozunk.

Egy helyen azt nyilatkoztad, hogy néhány ellenzéki képviselő munkájával meg vagy elégedve, például a DK-s Vágó Istvánt, az MSZP-s Élő Norbertet említetted.

Háááát, ez azért nem egészen van így, akkor félreérthetően fogalmaztam. Anélkül, hogy személyeskedni akarnék, az a gondom velük, hogy a testületi, bizottsági munkán kívül – de ez is inkább csak a DK-sokra igaz, ők legalább elolvassák az előterjesztéseket, időnként értelmesen hozzászólnak a vitában – az ellenzéki képviselők alig csinálnak bármit; egyébként nem is nagyon számít, hogy szavazunk, a fideszes, kereszténydemokrata többség úgyis átveri az akaratát. Az igazán fontos dolgokról – ingatlaneladások, építkezések, fakivágások – azonban úgy lehet információkat szerezni, ha szerződéseket, közbeszerzéseket tanulmányoz az ember, ahogy azt mi is tesszük. Ezt a munkát hiányolom a többiektől. De megértem őket, nagyon kényelmesen, kevés munkával is lehet viszonylag jó pénzt keresni, s még attól sem kell tartani, hogy kirúgják az illetőt ebből a jól fizető „állásából”. S ami még döbbenetesebb, ezt a pénzt még akkor is megkapják, ha alig járnak el a testületi ülésekre, mert csak akkor szűnik meg a mandátumuk, ha egy évig nem teszik be a lábukat.

Hallom, Pokorni Zoltánnal már nem olyan harmonikus a viszonyod, mint a választások után közvetlenül volt. Ennek mi az oka?

Igen, kissé tartózkodóbb lett velem. Talán azért, mert elkezdtünk olyan dolgoknak komolyan utánamenni, amiknek ő nem nagyon örül. Valószínűleg nincs ahhoz hozzászokva, hogy egy képviselő valóban ellenzékiként viselkedik, ez nem volt jellemző itt az elmúlt jó pár évben. Ezek után persze értem, hogy Pokornit miért kedveli még az ellenzéki lakók egy része is, hiszen nem volt, aki határozottan szembesítette volna őt a kerületben történtekkel. Azzal például, hogy 2014 óta úgy osztanak ki évi 50 millió forintnyi pályázati pénzt, hogy a legtöbben nem is tudják, hogy van lehetőség erre pályázni, így csak a jól értesült haverok juthatnak hozzá. Vagy már előre meg lehet mondani, ki nyeri a különböző megbízásokat – holott elvileg megversenyeztetik ezeket –, s nem tudnak az itt élők a sokkal drágában elvégzett munkákról sem és még sorolhatnám.

Ezeket az állításokat tudod is bizonyítani?  És mit tudtok tenni, hogy ez ne így legyen?

Ezek mind kiolvashatók az önkormányzati dokumentumokból, a szerződésekből, vállalkozói adattárakból, de persze rengeteg időbe telik, amíg ezeket az ügyeket feltérképezzük. Az más lapra tartozik, hogy azonkívül, hogy ezeket az ügyeket nyilvánosságra hozzuk, mást nem nagyon tehetünk, mert jogilag minden szépen körül van bástyázva.

A fogadóórádat egy pékségben tartod, persze csak akkor, ha nincs járvány. Mivel szoktad megvendégelni a lakókat?

Ők hívnak meg engem. Ha valamit akarnak, fizessenek érte. Nagyon szívesen segítek például annak, aki dupla áron szeretne lakást venni, de ehhez meg kell hívnia egy szeletre az ország tortájából.

Címlapkép: Kovács Gergely a Teleki Blanka utcai irodájuk előtt az EP-választás napján, 2019. május 26-án. Tőle jobbra Döme Zsuzsanna, a párt EP-listavezetője, jelenlegi ferencvárosi polgármester-helyettes. (MTI/Mónus Márton)