Jobboldali, magyar konzervatív pozícióból mindig lesz mi ellen lázadni

„Egy gondolatkísérlet erejéig fogadjuk el, hogy Békés Márton a „kormányzati kultúrpolitika mögötti főideológus”, írtuk előző könyvéről szóló cikkünkben. Ez a megállapítás és más, főleg baloldali véleményformálóktól származó, hasonló állítást megfogalmazó idézetek teszik ki a Kulturális hadviselés fülszövegét. Provokáció? Poén?

Pimaszkodás, persze. Ha az ember könyvet ír, örül, ha észreveszik. Nem azért írok, hogy másokat provokáljak vagy kellemetlen helyzetbe hozzak, de ezeket a megjegyzéseket viccesnek találtam. Az elmúlt években kialakult egy olyan vélemény, hogy én lennék „a magyar etnonacionalista rezsim legtehetségesebb propagandistája”, ahogy Béndek Péter fogalmazott. Ez egyáltalán nem bánt, örülök a hasonló véleményeknek, de eltéveszti a jelenlegi magyar politikai rendszer logikáját, aki szerint vannak ideológusok, „mi”, akik a „háttérközpontból” megkapjuk az ukázt, hogy mit kell mondani. Sok jobboldali van, aki például a kultúráról gondolkodik. Egy időben Orbán János Dénes hallatta a hangját, Szakács Árpád cikksorozattal jelentkezett, L. Simon László pedig régóta meghatározó kulturális gondolkodó, s ilyen volt Kerényi Imre, Szőcs Géza, Andy Vajna is. Én a legtöbbet a kultúráról Schmidt Máriától tanultam. De nincsenek kiosztott szerepek, nem fizetnek azért, hogy gondolataim legyenek a kultúráról. Ám azt sem tartom szerencsésnek és helyesnek, ha valaki a mi köreinkből túl hangosan énekel a jobboldali kánonban.

Úgy érzi, az ellenzéki oldalon kétségbe vonják a gondolkodói autonómiáját?

Nyilván! Nagyon sok véleménnyel találkozom, ami kétségbe vonja az autonómiámat, és azt gondolja, a Lendvay utcából érkezik az utasítás, hogy narancssárga borítók között tele kell írni 420 oldalt. Ez nem így működik, a Fidesz nem egy bolsevik párt.

Bennem fel sem merült, hogy ne a saját gondolatait fejtette volna ki a könyvében.

Én sem gondolom, hogy a fenti véleményt mindenki osztaná az ellenzéki oldalon, vagy hogy a 24.hu szerzője szerint így lenne.”