Közös nyilatkozatban fejezték ki egymás iránti szolidaritásukat a Magyarországi Református Egyház négy egyházkerületének püspökei a közelgő zsinati tisztújítás kapcsán. Előzmény: a HVG február 3-án durván megtámadta az egyik elnökjelöltet, a Dunamelléki Egyházkerület püspökét, Balog Zoltánt, és valótlanságokat állított a közelgő zsinati választásról.
Különleges a maga nemében az a február 5-i közlemény, melyet a négy református püspök, illetve négy főgondnok adott ki a református zsinati elnökválasztásról. A békenyilatkozatot aláíró egyházkerületi vezetők fontosnak tartják leszögezni: egymás iránti tisztelettel és megbecsüléssel készülnek a február 17-i zsinati választásokra.
Hangsúlyozzák, bizalommal tekintenek egymásra, leszögezve, hogy „a száz választott képviselővel megalakuló Zsinat – egyházunk törvényhozó testülete – tagjai szabad mandátummal rendelkeznek, s így szabadon döntenek majd a Zsinat lelkészi és világi elnökének és alelnökeinek személyéről. Egyházunk hagyományainak megfelelően bármelyik püspök és főgondnok vállalhatja a jelölést egyházkerülete és anyaszentegyházunk iránti elkötelezettségből.” Hogy miért kellett ilyen dokumentumnak születnie? Nos, amint írják, ezzel
Változatlanul Balog Zoltánra fixálódnak
A püspökök nem nevezik ugyan meg, de minden kétséget kizárhatóan a HVG hetilap február 3-i cikkéről van szó. Ez ugyanis szinte példátlan támadás az egyik református püspök, illetve vele együtt a második legnépesebb hazai felekezet ellen. Az írás, amely tele van ferdítésekkel, nem kevesebbet állít már a címében is, mint hogy a „hagyományok többszöri felrúgásával lehet a református zsinat elnöke Balog Zoltán”.
Ismert: a Hold utcai gyülekezet lelkészét tavaly novemberben a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökévé választották, miután Szabó István kitöltötte az engedélyezhető három ciklust. A volt humánminiszter ellen már az egyházkerületi tisztújítást megelőzően elindult egy baloldali-liberális sajtóhajsza, amelyből a HVG is kivette a részét. A mostani hecckampány időzítése sem véletlen. Február 17-én tartja a Magyarországi Református Egyház (MRE) a hatévenkénti, hangsúlyozottan demokratikus elven nyugvó tisztújítását.
a világi elnököt, valamint az alelnököket és további tisztségviselőket.
A hvg-s újságíró, Dobszay János mégis úgy ír Balog Zoltánról – fölemlegetve korábbi miniszterségét és azt, hogy a Fidesz pártalapítványának, a Polgári Magyarországért Alapítványnak is volt a vezetője –, mint akinek püspöksége a „politika mocsarában fogant”. A sértegetések mellett a jól értesültet is adja a lapíró. Állítja például: Fekete Károly, a tiszántúli egyházkerület püspöke „még hezitál”, hogy elinduljon-e a zsinati lelkész-elnöki székért, mert „bár korábban voltak ilyen ambíciói, Balog feltűnésével megváltozott a helyzet”. Itt jegyezzük meg, hogy Fekete Károly e félrevezető cikk miatt külön közleményben tartotta fontosnak megerősíteni, amit már 2020 októberében bejelentett: ő is jelölteti magát a választáson.
Egyházkerületek megosztása
A cikk szerzője azt is állítja, hogy egyfajta váltógazdálkodásnak megfelelően most a Tiszántúlnak kellene zsinati elnököt adnia. „Szokás ugyanis – regéli a HVG újságírója –, hogy a magyar kálvinisták legfőbb vezetőjét, a zsinat lelkészi elnökét a négy egyházkerület két nagyobbika, a dunamelléki és a tiszántúli felváltva adja.”
Ha a HVG szerzője vette volna a fáradtságot, hogy áttekintse a zsinat lelkészi elnökeinek a listáját, azt találta volna, hogy Bölcskei Gusztáv tiszántúli püspök például 1997-2015 között három egymást követő ciklusban volt a Zsinat lelkészi elnöke, míg Szabó István – Balog Zoltánt megelőző – dunamelléki püspök csupán ez után, egyszeri hat évre „jutott szóhoz” lelkészi elnökként. A történelmi távlat tendenciája sem mutat mást: 1883-2001 között Tiszántúl összesen majd 70 évig, míg Dunamellék mindössze 37 évig részesült abban a lehetőségben, hogy püspöke adja a Zsinat első emberét. Ahogyan tehát
ugyanúgy nem valamiféle íratlan váltótársi szabály dönt arról, hogy a négy egyházkerület közül melyik adja a Zsinat következő lelkészi elnökét.
Egy az egyben előkerülnek azok a rosszhiszemű ferdítések is, melyeket már a Mandiner is cáfolt. Ám kérkedve, hogy „mint azt a HVG elsőként megírta”, a baloldali orgánum megint előveszi: „Balog egyházi karrierjének beindulása elől a zsinat korábban azzal hárította el az adminisztratív akadályokat, hogy eltörölték azt a rendelkezést, amely legalább tízévi folyamatos lelkészi működést írt elő a püspökké választás előfeltételeként.” Holott az igazság más: a zsinat a családanyai hivatásukat is gyakorló lelkésznőkre kedvezőtlen eddigi szabályozást orvosolta. Merthogy akik gyereket vállaltak és gyesre, gyedre mentek, megszakadt a szolgálatuk.
miatta eleve nem kellett volna megváltoztatni a szabályokat!
Ismét próbálkozik a balliberális sajtótermék azzal a sugalmazással is, hogy a reformátusok „már tavaly is jóval a felekezeti tagok népességen belüli arányát meghaladó mértékben részesültek az állami támogatásokból”. Csakhogy: az egyházügyekért felelős államtitkárság, illetve a Magyar Közlöny nyilvános számadatai szerint az elmúlt években – Balog tárcavezetése idején is, azóta is – az állami támogatásokban a felekezeti létszámarányokat mindig tiszteletben tartotta a Fidesz-KDNP-kormány.
A HVG mint egyházias, „jól értesült” kibic
Tulajdonképpen vicces, hogy a HVG, illetve alkalmazottja, Dobszay úgy próbál kéretlen kibice lenni a választásra jogosult reformátusoknak, hogy az egész egyházat rossz fénybe vonja nemcsak a fenti valótlansággal, hanem azzal is, hogy elejti azt a hazugságot, miszerint ennek az egyháznak egyre fogyatkozik a létszáma. Holott 2010 óta az egyháznak irányított adóegyszázalék-felajánlások száma mintegy százezerrel növekedett.
De vajon érdemes volt-e a HVG-nek azzal próbálkoznia, hogy megossza a reformátusokat? Nos, akárki legyen is február 17-től a református egyház zsinatának új lelkészi elnöke, az eredményt aligha a méltatlan sajtótámadások fogják eldönteni. A HVG ugyan láthatóan nem érti az egyházi közösségek dimenzióját, de a református püspökök, főgondnokok fent említett közös nyilatkozata segíthet az eligazodásban. Íme még egy részlet a dokumentumból: „A választások eredményét Isten kezéből fogadjuk el és minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy egymást segítve Isten dicsőségét és Krisztus egyházának épülését szolgáljuk a magunk helyén. Ahogyan a Szentírás tanít minket: Minden dolgotok szeretetben menjen végbe! (1Kor 16,14)”
Nyitóképünkön a Magyarországi Református Egyház zsinata (MTI/Bruzák Noémi)
Egy nemrég megjelent interjúban még arról beszélt, hogy voltak a tárcánál olyan döntések, amelyekkel nem értett egyet. Kármán András valójában a bankadó miatt veszhetett össze akkori felettesével. A szektorális különadók eltörlése azóta is foglalkoztathatja az immár nyíltan a Tisza Párthoz csapódó közgazdászt.
Csak úgy mellékesen mindenkit leostobázott, aki szimpatizál Donald Trumppal.
Óriási bejelentés érkezik pénteken.
Még a kormánypártisággal nem vádolható közvélemény-kutató sem merte bevállalni, amit Magyar Péter kérhetett.
Gerald Knaus politikai elemző interjút adott Parászka Borókának és kifejtette, hogy szerinte Angela Merkel nem is hívta be a migránsokat, sőt azt suggalta, hogy minden Orbán Viktor hibája.
Ráadásul nem is először.
Először talán az Európai Parlamentben kellene, ahová megválasztották.
Az oroszok azonnal leállították a munkát a helyszínen.
