Helyre akarjuk állítani az ezeréves magyar állam működési logikáját

„Miért kell egy államtitkárnak könyvet írnia? Nem bízták meg a választók elég feladattal?

A Miniszterelnökségen vezetek egy csapatot, amelynek feladata, hogy a nemzetközi trendeket vizsgálja, és tágabb kontextusban gondolkodva készítsen elemzéseket. Ennek a munkának a lenyomata a könyv. Úgy gondoltam, az embereket közös gondolkodásra kell hívnunk. Nekünk is meg kell írnunk a dilemmáinkat, ahogy elődeink tették, hogy néhány évtized múlva az utókornak egyértelműek legyenek a szándékaink.

A könyvéhez írt ajánlásban Orbán Viktor kifejti, a jó nemzetstratégiához saját recept kell. Mi volt a baj azzal, amit korábban használtak?

Mi, magyarok a mohácsi csatavesztés óta olyan nemzetközi helyzetben voltunk, hogy a szuverenitásunk vagy korlátozott volt, vagy legalábbis a nemzetközi determinációk olyan erősek voltak, hogy ellehetetlenítették a stratégiai gondolkodást. Az első világháború után például a trianoni döntés orvoslásának igénye teljesen meghatározta a magyar politika mozgásterét. Történelmünkben sokszor könnyű volt a nemzetstratégiát meghatározni, mert mindig volt egy külső szereplő, akihez viszonyítva igyekeztünk növelni a mozgásterünket. A rendszerváltás után ismét teljes lett a szuverenitásunk, de mégsem lendült föl a stratégiai gondolkodás, mivel ezeket az évtizedeket a hidegháborút megnyerő félhez való igazodás határozta meg, az euroatlanti integráció volt a cél. Mostanra viszont már beszélhetünk arról, hogy nem valamilyen mintát szeretnénk követni, hanem az ezeréves magyar államnak a működési logikáját helyreállítani és azt a 21. század körülményei között alkalmazni. Ha csak a nyugati recept másolásában akarnánk világelsők lenni, akkor elbuknánk. A saját utunkat kell járnunk.

Az ezeréves magyar állam működési logikáját említette. Mit ért ezalatt?

Egy állam esetében nehezebb megmondani, hogy mik a belső tulajdonságai, mint egy embernél, de miként nekünk is vannak jellemzőink, úgy a nemzeteknek is vannak olyan karakterjegyei, amelyeket a lehető legjobban meg kell határoznunk. Ha nem vagyunk ezekkel tisztában, nem fogjuk érteni saját magunkat. Mindennapi életünkben a saját tulajdonságainkból kiindulva igyekszünk úgy rendezni az eseményeket, hogy azok számunkra előnyösek legyenek. A nemzet esetében is erre kellene törekedni. Szerintem az úgynevezett szellemtörténeti megközelítésben kell vizsgálni a történelmünket, és nemcsak az eseményeket végigtekinteni, hanem azokból – modern szóval élve – narratívát alkotni. Bizonyos tulajdonságok és adottságok azonosíthatóak a történelmünkben: a keresztény kultúrához való viszonyunk, a politikai megosztottságunk, a különleges – egyszerre egységes és szabadságalapú – államszerkezetünk is ilyen.”