A „Körmös” Bauer kínzásairól idéz dokumentumokat az Index

Ahogy korábban a Mandiner is szemlézte, Bauer Tamás – volt SZDSZ-es országgyűlési képviselő, 2011 és 2014 között a DK alelnöke – Facebook-bejegyzésben mentegette „Körmös” Bauerként elhíresült édesapjának tetteit.

A posztban Bauer hangsúlyozta, hogy jogász végzettségű, négy nyelven beszélő édesapja, dr. Bauer Miklós ugyan az ÁVH alezredese volt, de nem a kegyetlenkedései miatt ragadt rá a „Körmös”, mint állandó jelző.

Megbélyegzés?

A volt képviselő szerint pusztán véletlenek folytán került apja 1945-ben a Politikai Rendőrség állományába, amelyből később az ÁVO, majd ÁVH lett. Bejegyzésében így fogalmazott: „Úgy szokták emlegetni, és ezt időnként nekem is odasziszegik ma is az utcán, hogy »a körmös Bauer«. Ez a bélyeg őt is elkísérte élete végéig, és engem is elkísér. Mint annyi minden, ez is féligazság.”

„Nem tartozott azok közé a vezetők közé, akik utasításokat adtak a törvénysértésekre, kínzásokra, és nem tartozott azok közé a vizsgálótisztek és verőemberek közé sem, akik azokat végrehajtották. Senkinek e körmét nem tépte le, és Ries István egykori igazságügy-miniszter haláláért sem volt felelős, akinek kihallgatását csak elkezdte (nyelvismerete miatt bízták rá, aki nem volt vizsgálótiszt, mert Ries idegennyelvű levelezése is a »bűnjelek« között volt), de át kellett adnia másnak, és amikor Ries belehalt súlyos betegségébe, nem is volt Magyarországon” – emelte ki.

Posztjában ugyan elismerte, hogy édesapjának némi felelőssége azért volt, de nem büntetőjogi értelemben. „A politikai felelőssége az ÁVH egyik vezetőjeként vitathatatlan volt, részese volt a terror mechanizmusának. Ezért is zárták ki 1962-ben, az MSZMP VIII. kongresszusa idején másodszor is a kommunista pártból. De, ismétlem, büntetőjogi felelősséget nem találtak az esetében, holott kerestek, amikor a párt élén olyanok álltak, akiket az ötvenes években meghurcolt az ÁVH.”

A valóság „Körmös” Bauerről

Az Index utánanézett, hogy mit mondanak a levéltári adatok az ÁVH alezredeséről. Az említett Farkas Mihály és társai ellen folytatott büntetőügyben 1957 januárjában az ÁVH vizsgálati főosztályának helyettes vezetője, Károlyi Márton így értékelte az esetet a tanúkihallgatási jegyzőkönyv alapján:

„... közvetlen tudomásom van munkatársaimtól, hogy a Szakasits-ügyben szereplő személyek közül Farkas Vladimir irányítása mellett Szendi György Marosánt és Schiffer Pált súlyosan megverette, aztán Ries Istvánt Bauer Miklós verte vagy verette tu. i. ő volt a kihallgatója. Itt is egyébként Farkas Vadimir volt az irányító. Azt nem tudom, hogy Ries miben halt meg” – idézi a lap.

A Belügyminisztérium vizsgálati főosztálya így foglalta össze 1955. január 31-én keltezett jelentésében az ügyet:

Dr. Bauer Miklós több jelentésben is jellemezte Ries István viselkedését, valamint a vele szemben alkalmazott fenyítési eszközöket és módszereket. Egy 1950. július 22-i jelentésben dr. Bauer a következőket írta: „Beismerő vallomása előtt a sírás, piszkossága és bevizelése általi megalázottságát leszidással, leköpéssel és néhány pofonnal igyekeztem fokozni.” Egy másik alkalommal megemlítette, hogy Ries önbizalma kezd visszatérni, ez pedig a magatartásában is megnyilvánul. Erről így írt:

„Tegnap azonban egy-két hangos szóval és szitkozódással ismét sikerült visszatérő önbizalmát elvenni.” Egy másik, későbbi jelentésben (1950. augusztus 11.) így számolt be: „Ries István jelenleg őrizetének 5. hetét tölti, ez a hét a vele való bánásmódban nagy változást jelentett, mert e hét keddjén igen gyengén meg lett verve”. A továbbiakban kifejtette: „A verést Ries meglepő jól bírta, egyáltalán nem tört meg utána, magatartása legfeljebb annyiban változott, hogy az eddiginél is alázatosabb lett, de ravaszkodása, mellébeszélése továbbra is megmaradt.” „További veréssel szemben nem mutat különösebb félelmet” – jegyezte meg.

Emlékezete

A Wikipedia az Élet és Irodalom Politika És A Jó Ízlés című cikkére hivatkozva a következőket írja dr. Bauer Miklósról:

„Marosán György egy 1962-es nyilvános beszédében említette Bauert mint körömtépő ávóst. Vádaskodása azonban alaptalan volt, és csak aktuálpolitikai célokat szolgált: a nyelvzseni Bauer feladata az ÁVH-n belül a kiértékelés és összefoglalók írása volt, verőembernek nem őt használták. Felelőssége is más természetű: jelentései alapján Péter Gábor, Rákosi Mátyás és Gerő Ernő hozott súlyos döntéseket. Ries István esetében viszont minden jel szerint ő is részt vett a kínvallatásban.”

Az Élet és Irodalom cikkét egyébként Ungváry Krisztián jegyzi.