gigantikus hazugság az „LMBT-mentes zónák” ügye nálunk,
hiszen ezekről a „zónákról” az európai miniszterek, képviselők és újságírók még mindig úgy beszélnek, mintha léteznének. Mindeközben kevesen tudják, hogy ez Bart Staszewski LMBTQ-aktivista provokációja, aki fiktív táblákat fúrt fel „LMBTQ-mentes zóna” felirattal Lengyelország különböző városainak határában, majd fényképeket készített, és feltöltötte azokat internetre. Bár az egész hamisítvány, több nemzetközi közösség mégis a lengyel homofóbia bizonyítékaként mutogatja.
Brüsszel mégis mintha nagylelkű lenne a lengyelekkel, hiszen Varsó kapja a közös hétéves költségvetés és helyreállítási alap egyik nagy szeletét. Miért? És hogyan használják fel a lengyelek az EU pénzét?
Tudvalevő, hogy a Lengyelországnak a jövőben folyósítandó európai uniós pénzek egy jelentős részét, közel 30 százalékát az energiapiac átalakítására kell elkülöníteni, környezetbarát és zöld technológiákat alkalmazva, mert ez az Európai Unió egyik fő feltétele. Így aztán könnyen kiderülhet, hogy a Lengyelországnak szánt pénz végül Németországba vagy más nyugati országokba kerül vissza, mert ezek az országok rendelkeznek energiatakarékos, zöld technológiákkal és más hasonló vívmányokkal. Ezért tartom nagyon fontosnak például a saját energiaiparunk fejlesztését úgy, hogy az illeszkedjen az uniós Green Deal modelljéhez és feltételrendszeréhez.
A magyar-lengyel szövetség határozott politikai fellépést mutatott a jogállamisági mechanizmus ellen is. Merre tovább?
A politikai szövetségünk nagyban függ attól, hogy ki kormányoz Varsóban és Budapesten. Csak, hogy konkrét tényeket említsek:
amikor Gyurcsány Ferenc volt Magyarország miniszterelnöke, három év alatt egyetlenegyszer sem jött el Lengyelországba;