Párhuzamos valóságok Újpesten

Pálfy Dániel Ábel és Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban.

Gazzal felvert közterek, szeméthalmok mindenhol, a főtértől nem messze lefotózott patkány, stagnáló beruházások helyszíneit fedő, ronda préseltfa lapok, éppen csak az ördögszekér hiányzik – ilyen sokkoló fényképek jelennek meg sorra-másra újpesti kormánypárti politikusok közösségimédia-oldalain, illetve néhány tőlük független civil csoportban is. Ezzel szemben Déri Tibor, aki a Momentum színeiben a baloldal jelöltjeként vette át a kerület vezetését októberben, egy megújuló és fejlődő Újpestet tár követői elé. Annak, hogy mi a valóság, lapunk a politikai szereplők mellett helyieket megszólaltatva igyekezett utánajárni.

Száz méter járdára három potentát

„Ami jó, az nem új, ami új, az nem jó” – fogalmaz keményen Zsigmond Barna Pál újpesti fideszes parlamenti képviselő, korábbi alpolgármester. Szerinte inkább csak látványpolitizálás s ezzel együtt drága látszattevékenységek zajlanak a kerületben. Úgy látja, a városrésznek „érezhetően nincs gazdája”. Nemhogy új projektek nincsenek, és a megkezdettek is megrekedtek, még a fenntartással is gondok vannak, mert a kinevezett felelősök nem értenek a dolgukhoz – utal a szemétproblémákra és arra, hogy számos köztisztviselő felmondott, vagy az új vezetés távolította el a városüzemeltetésből. „Amit saját innovációként akar eladni az új városvezetés, az inkább csak az elmúlt kilenc év régi fejlesztési céljainak újracsomagolt verziója” – jelenti ki. Egy ellenpélda van: a székely kapu, amelyet Csíkszentgyörgytől, a városrész testvértelepülésétől kapott Újpest még az előző vezetés alatt, s amelynek felállítását az új vezetőség sem akadályozta meg az Egek királynéja templom mellett. Zsigmond a legnagyobb kerékkötőnek az újpesti szivárványkoalícióban Varju László DK-s parlamenti képviselőt tartja, aki „kivéreztette a régi, Kiss Péter nevével fémjelzett MSZP-t, szétverte a kerület viszonylagos nyugalmát, és a központi DK-s érdekek kiszolgálójává tette a városrészt”.