Édesapám tíz éven át dolgozott azon, hogy a város környékén egy új gyárüzem jöjjön létre, munkájának és kitartásának köszönhetően a tárgyalások az elmúlt időszakban új lendületet kaptak. De a térségben aktívak a hazai nagyvállalatok is: Szikszón a Hell-csoport hatalmas fejlesztéseket hajtott végre, Tiszaújvárosban pedig a Mol végez beruházásokat.
A koronavírus-járvány nem várt problémahalmazt zúdított az országra. A térség hogyan viseli a járványt és következményeit?
Jól kezeltük az első hullámot, és a második hullámban is sikerült egyelőre elkerülni a tömeges megbetegedéseket. A kormány célzott kommunikációjának köszönhetően is ez segített beindítani a nyári belföldi turizmust a térségben, hiszen sokan lemondták külföldi nyaralásukat, és inkább hazai üdülési lehetőségeket kerestek. Tokajban van egy új nyaralós hajókikötő, ahol vízi közlekedésre alkalmas lakóhajókon lehet a Tiszán és a Bodrogon kikapcsolódni. Ahhoz képest, hogy a járvány ideje alatt nyitott meg ez a vállalkozás, nagyon sikeres lett: augusztusban 65 százalékos foglaltság volt a hajókra – hogy csak egy példát mondjak a sok közül.
A rendszerváltozás óta eltelt három évtizedben a régió a gazdag kulturális és természeti kincsei ellenére is talán csak az utóbbi tíz évben kezdett el magára találni gazdasági értelemben. Hogyan látja a térség jövőjét?
Az egyik legnagyobb kihívás a munkanélküliség problémája volt, amelyhez jelentős mértékben hozzájárult a már említett cukorgyárbezárás. Érdemes leszögezni: a közmunkaprogram nagyon sikeres volt. 2010 után a munkaalapú társadalom koncepciója nagy változásokat hozott, a közmunkaprogramba belépők fele ma már a versenyszférában dolgozik, azaz piaci alapon el tudott helyezkedni. Mindemellett az előbb említett nagyberuházások is számos munkalehetőséget teremtenek.”