„A hazáért mindhalálig!” – egy látogatás margójára

A mohacs.blog.hu-n jelent meg Haramza Márk történész írása a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző karának harmadéves hallgatóinak mohácsi emlékparkban tett látogatásával kapcsolatban. Az alábbiakban ebből a cikkből közlünk egy részletet:

„Épp Dr. Szabó Máté kollégánkat figyeltük, ahogy fényképeket készített a tömegsír teljesen feltárt felső vázrétegéről, amikor egyszer csak terepszínű egyenruhát viselő katonák kígyózó sora jelent meg az Emlékpark bejáratánál. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző karának harmadéves hallgatói nem sokra rá az objektum fölé emelt sátor előtt várakoztak, hogy megtekinthessék a csata halottjainak földi maradványait.

A honvéd tisztjelöltek Dr. Négyesi Lajos ezredes egyetemi docens és Dr. Németh Balázs egyetemi adjunktus vezetésével kétnapos tanulmányi kirándulás keretében tekinthették meg Belezna és Őrtilos térségében Zrínyiújvárat, az 1848-ban emelt Fesztungot és a Déli Védelmi Rendszer egy szakaszát, majd másnap a szigetvári várat és a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyet. Kétség kívül még a régész szakma számára sem mindennapi esemény a mohácsi csata tömegsírjainak újrafeltárása, így a hallgatók is számos érdekességgel bővíthették hadtörténeti ismereteiket Dr. Bertók Gábor Mohács 500 projektvezető előadása során.

Ugyanakkor a látogatásnak volt egy ennél sokkalta mélyebb tartalma is. Egyikünk sem tudott nem gondolni arra a hivatásbeli kötelékre, amely a leendő katonatiszteket az 1526-os csatában részt vett katonákhoz fűzi. Különösen akkor tudatosult ez bennünk, amikor a mellettünk álló hallgatók vállain viselt felvarróra néztünk, amelyen az alábbi szöveg állt:

A Ludovika Akadémia fenti jelmondata a mai napig része a magyar katonahagyományoknak. Az augusztus 20-i tisztavatásokon, eskütételük után az újdonsült tisztek kardrántás kíséretében kiáltják e három szót. A hazáért való önfeláldozás gondolatköre tekintélyt parancsoló erkölcsi érték, amely mélyen gyökeredzik minden idők katonai gondolkodásában.”

(Nyitókép forrása: Janus Pannonius Múzeum, Dr. Szabó Máté régész.)