Egyikünk sem tudott nem gondolni arra a hivatásbeli kötelékre, amely a leendő katonatiszteket az 1526-os csatában részt vett katonákhoz fűzi – fogalmazott a történész.
A mohacs.blog.hu-n jelent meg Haramza Márk történész írása a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző karának harmadéves hallgatóinak mohácsi emlékparkban tett látogatásával kapcsolatban. Az alábbiakban ebből a cikkből közlünk egy részletet:
„Épp Dr. Szabó Máté kollégánkat figyeltük, ahogy fényképeket készített a tömegsír teljesen feltárt felső vázrétegéről, amikor egyszer csak terepszínű egyenruhát viselő katonák kígyózó sora jelent meg az Emlékpark bejáratánál. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző karának harmadéves hallgatói nem sokra rá az objektum fölé emelt sátor előtt várakoztak, hogy megtekinthessék a csata halottjainak földi maradványait.
A honvéd tisztjelöltek Dr. Négyesi Lajos ezredes egyetemi docens és Dr. Németh Balázs egyetemi adjunktus vezetésével kétnapos tanulmányi kirándulás keretében tekinthették meg Belezna és Őrtilos térségében Zrínyiújvárat, az 1848-ban emelt Fesztungot és a Déli Védelmi Rendszer egy szakaszát, majd másnap a szigetvári várat és a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyet. Kétség kívül még a régész szakma számára sem mindennapi esemény a mohácsi csata tömegsírjainak újrafeltárása, így a hallgatók is számos érdekességgel bővíthették hadtörténeti ismereteiket Dr. Bertók Gábor Mohács 500 projektvezető előadása során.
Ugyanakkor a látogatásnak volt egy ennél sokkalta mélyebb tartalma is. Egyikünk sem tudott nem gondolni arra a hivatásbeli kötelékre, amely a leendő katonatiszteket az 1526-os csatában részt vett katonákhoz fűzi. Különösen akkor tudatosult ez bennünk, amikor a mellettünk álló hallgatók vállain viselt felvarróra néztünk, amelyen az alábbi szöveg állt:
A Ludovika Akadémia fenti jelmondata a mai napig része a magyar katonahagyományoknak. Az augusztus 20-i tisztavatásokon, eskütételük után az újdonsült tisztek kardrántás kíséretében kiáltják e három szót. A hazáért való önfeláldozás gondolatköre tekintélyt parancsoló erkölcsi érték, amely mélyen gyökeredzik minden idők katonai gondolkodásában.”
(Nyitókép forrása: Janus Pannonius Múzeum, Dr. Szabó Máté régész.)
Az Udvari Kamaraszínház igazgatója szerint ma ugyanolyan félelmetes dolgok történnek, mint 1919-ben, csak akkor a kommunizmus, most a globalizmus és a félreértelmezett liberalizmus terjed vírusszerűen. Ezért nem lehet elégszer elmondani: ha a múltunkat nem ismerjük, a jelenben is bárki birka módjára vezethet minket.
Megölnél egy embert, hogy megments ötszáz másikat? Kinek az élete értékesebb, és kinek van joga ezt eldönteni? Játszhat-e Istent az ember következmények nélkül? Farkas Anita filmkritikája.
Magyar Péter azt hajtogatta, nem lesznek óbaloldali jelöltek, de ezt se sikerült teljesíteni.
Okkal függesztették fel 2004-ben a sorkatonaságot Magyarországon, amely egyre fenntarthatatlanabb volt a NATO-tagság mellett. Gazdaságilag óriási nehézség lenne az országnak, ha visszavezetnék a sorkatonaságot, tömegével esnének ki ugyanis a munkaerőpiacról a fiatalok. Márpedig a jelek szerint a Tisza Párt erre készül.
A második KC–390 Millennium hamarosan landol Kecskeméten.
Bevetésen a Mandiner. A Mi–24 lezárta csaknem ötvenéves magyarországi pályafutását, és végleg legendává vált a honvédség és a hazai katonai repülés történetében.
„Mindenki tudja, hogy ő ott a helyi román” – mondta Kéri László a Tisza egyik jelöltjéről, akit korábban felmagasztalt.
Akik ezzel riogatnak, azok csak egy dolgot árulnak el magukról: nem értik és nem érzik át a magyar sorstragédiát. Tari Tamás írása.
