Tymoteusz Zych: Az isztambuli genderegyezmény aláássa a hagyományos családmodellt

A V4NA Hírügynökség interjút készített a dokumentum ellen fellépő lengyel Ordo Iuris alelnökével és a magyar Alapjogokért Központ kutatójával, akik rámutattak, hogy a dokumentum az ideológiai boszorkányüldözés újabb eszköze és csak arra alkalmatlan, amire megalkották. Lengyelország most fel akarja mondani az egyezményt, amit még 2015-ben az előző, liberális kormány ratifikált.

A napokban Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök bejelentette, hogy az alkotmánybíróság véleményét fogja kikérni arról, hogy az isztambuli egyezmény összhangban áll-e a lengyel alkotmánnyal. Arra hivatkozott, hogy az állampolgárok részéről aggodalom övezi a dokumentumot, mert szerintük az sérti a lengyel jogrendet és ideológiai alapokon nyugszik. A lengyel miniszterelnök hozzátette, hogy a Jog és Igazságosság pártja is osztja az állampolgárok aggodalmát. A pártnak pedig joga is van hozzá, hogy a dokumentumot adott esetben összeférhetetlennek nyilvánítsa az ország alkotmányával.

Mi az az isztambuli egyezmény?

Az Európa Tanács egyezménye a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról, vagy ismertebb nevén az isztambuli egyezmény 2014-ben lépett életbe. Az aláírók között van maga az Európai Unió is, annak ellenére, hogy erre semmilyen kompetenciája és felhatalmazása nincs. Az egyezményt sok ellentmondás övezi, hiszen miközben a címe szerint fontos témát jár körbe, addig – burkoltan – egészen más politikai akaratok is megbújnak benne, amivel nem minden ország ért egyet.

A célja a nők elleni erőszak megszüntetése, erre azonban nem alkalmas. Csak egy papír, amit lobogtatni lehet – fogalmazott Párkányi Eszter, az Alapjogokért Központ kutatója a V4NA-nak. Elmondta, hogy az EU irányelvként akarja elfogadtatni az egyezményt, mivel azonban az rendelkezik büntetőjogi klauzulákkal is, ami tagállami hatáskör, így az EU mint szervezet nem csatlakozhat a dokumentum elfogadóihoz.

Miért fenyegeti a családokat?

Párkányi Eszter szerint elfogadásának rendkívül káros következményei is lehetnek, mivel a dokumentum radikálisan feminista. „Egymásnak ugrasztaná a nőket és a férfiakat, és úgy tesz, mintha a férfiak születésüktől fogva erőszakosak lennének, a nők pedig mindig áldozatok” – fogalmazott. Hozzátette, hogy már a preambulumról is süt az ideológiai átitatottság, mert az erőszakot lényegében a patriarchális társadalomnak tudja be és a nők és férfiak közötti történelmi konfliktusokra hivatkozik.

Tymoteusz Zych, az Ordo Iuris alelnöke azt is elmondta, hogy az egyezmény teljesen aláássa a hagyományos családmodellt. Rámutatott, hogy a dokumentum célként tűzte ki a hagyományos női és férfi szerepek felszámolását, ami lényegében az európai kultúra felszámolásához vezethet. Ezt az egyezmény kötelező „nem sztereotipikus oktatással” képzeli el, ami a szakértő szerint az LMBT-oktatáshoz áll legközelebb és olyan marxista elvekre épül, mint az, hogy a család mesterséges társadalmi konstrukció, amiben a férfi uralkodik a nő felett, ezért ki kell irtani a társadalomból.

Gender a biológia fölött

Szintén kérdéses a biológiai nem helyett a „gender” kifejezés használata, amely több ország esetében is ellentétes az ország jogrendszerének nemi definíciójával. Párkányi Eszter elmondta, hogy azért is veszélyes az egyezmény elfogadása, mert a fogalom ezáltal bekerül a nemzeti jogrendbe, és onnantól a bírói aktivizmus és a jogértelmezés révén alááshatják a biológiai nem koncepcióját a jogrendszerben, ezáltal pedig a férfi és nő közötti házasságot is.

A két szakértő egyet ért abban is, hogy az egyezmény nem szolgál semmilyen megoldással a családon belüli erőszak problémájára. Mind Lengyelország, mind Magyarország lényegesen szigorúbb intézkedéseket fogadott el a családok és a nők védelmére. Tymoteusz Zych elmondta, hogy Lengyelországban az egyik legalacsonyabb a nők ellen elkövetett erőszakos esetek száma és az ilyen eseteket rendkívül nagy arányban fel is derítik. Hozzátette, hogy az egyezmény teljesen figyelmen kívül hagyja a bántalmazások valódi okait, mint a drog- és alkoholproblémákat, és egyedül a nemi szerepeket akarja bűnösként beállítani.

Brüsszel mindent megold

Párkányi Eszter arra is felhívja a figyelmet, hogy bár a dokumentum ütközhet tagállami alkotmányba, ez nem mindig jelent védelmet. Bulgáriában például alkotmányellenesnek ítélték az egyezményt, mire az Európai Unió szakértői delegációt küldött az országba, hogy „segítsenek” a kelet-európaiaknak, akik nem tudják helyesen értelmezni az egyezményt és így rájöjjenek, hogy az nem alkotmányellenes.

Zych egy lengyel példát is hozott, amikor az Európai Bizottság hat lengyel város támogatási pályázatát utasította el, amiért nemi alapon „diszkriminálnak” és LMBT-mentes zónákat hoznak létre. A szakértő szerint ez egyértelműen ideológiai támadás és egyszerűen hazugság, mert semmi ilyesmi nem történik Lengyelországban. Közölte, hogy emlékeztetni kellene az uniós döntéshozókat, kiváltképp az Európai Bizottság tagjait, hogy az uniós jog kötelezi őket a tagállami jogrendszerek tiszteletben tartására.

Mi köze a migrációhoz?

A magyar kormány több szempontból is elítéli az egyezményt. Varga Judit magyar igazságügyi miniszter már korábban jelezte, hogy a magyar kormány nem támogatja az isztambuli egyezményt amiatt sem, mert ellentétes a migrációs politikájával.

„Tény, hogy elég tájidegen terület” – fogalmazott Párkányi Eszter. A szakértő elmondta, hogy a dokumentum úgy kapcsolódik a migrációhoz, hogy a menedékkérelmek benyújtásánál is figyelembe akarja vetetni a nemi szempontokat, a gendert. – „Így lényegében elképzelhető olyan helyzet, hogy ha valaki megérkezik a határra és kijelenti, hogy ő transznemű és ezért az országában üldöztetés éri, akkor joga van a menedékhez” – fogalmazott. Ez fegyver lehet a többnyire muszlim lakosságú országokból érkező bevándorlók kezében, hiszen az ilyen országokban nem támogatják az LMBT-ideológiát és könnyen tudnak rá hivatkozni.

Az ellenállás

Az Ordo Iuris és az Alapjogokért központ petíciót is kezdeményezett a genderegyezmény megállítására. A petíció szerint az egyezmény uniós szintű elfogadása egyértelműen az EU hatáskörének túllépését jelentené – ugyanakkor egyre több jel utal arra, hogy az Európai Bizottság kész elfogadni azt. Az uniós ratifikálás viszont azzal a komoly következménnyel járna, hogy azoknak az államoknak is alkalmazniuk kellene az egyezményt, amelyek eddig nem is ratifikálták, ráadásul a felmondása szinte lehetetlenné válna –írta a Magyar Nemzet.

Fotó: MTI/Balogh Zoltán