Egyházi gimnáziumból a nagyszínpadra – A 4bards együttest kérdeztük

Honnan indult a 4bards együttes, merre tart ma?

András: Az együttes megalakulásának évében, 2016-ban, éppen mindannyian tartozni akartunk egy bandához, és mind a négyen osztálytársak voltunk, de sokáig nem volt még csak baráti sem a viszonyunk. A klasszikus budai zöldövezeti iskolánk mindig nyitottsággal fogadta a művészeti próbálkozásokat. Egy-másfél évig formálódott a csapatunk, tagok jöttek és mentek, stúdiófelvételekről akkor még szó sem volt. 

Tamás: Én a klasszikus zenében és a könnyűzenében is kerestem a saját közegemet, amikor rátaláltam az akkor formálódó csapatra. A középiskolánk igazgatója és a tanáraink kiemelten támogattak és bátorítottak is minket abban, hogy művészetileg fejlődjünk. Nem maradtunk rövid életű együttes, és ebben közrejátszott, hogy a mi évfolyamunk művészeti elhivatottságának híre ment. Lassan kinőttük a középiskolai kereteket.  

Zsombor: Tagadhatatlanul gimis együttesnek indultunk, de sikerült az érettségi utáni hullámvölgyben is összetartanunk. A Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban

mert a mi évfolyamunk volt az, amelyiknél először népszerűvé vált „alternatívnak” lenni. A nagy kérdés viszont az, hogy meg tudjuk-e lépni az első lemezzel a nagyzenekarrá válást.

Szerintetek mi jellemzi jelenleg a magyar zeneipart, és mivel kell szembenéznie annak, aki új a közegben? 

András: Többen is vannak hozzánk hasonló fiatalok, például ilyen a Carson Coma vagy a Meg Egy Cukorka. Nagyon sokszor előkerült a válságos időszakainkban olyan végletekben, hogy mi vagy magunknak zenélünk, vagy megcélozzuk a Wembley-t. Csapatként túl vagyunk már azon, hogy ez egy kérdés legyen.

Tamás: A mai magyar könnyűzene pengeélen táncol. Az egyik oldalon van az iparzene, a pop. A másik oldalon található a Cseh Tamás-féle művészzene. Nagyon jó helyzetben van ma egy hazai zenekar, mert valamelyik helyen a kettő között állást foglalhat. Én szeretem ezt a helyzetet, és úgy vélem, hogy

Hogyan lehet felfelé haladni egy együttessel? 

Zsombor: Hogyha egy nálunk híresebb formáció kedveli a mi zenénket, akkor velük tudunk haladni előre. A Szabó Benedek és a Galaxisok előzenekaraként pontosan ezt a felfelé haladási folyamatot rontottam el egy negatív Facebook-poszttal. Az Aliz című számunkban az új kislemezen bizonyos formában bocsánatot is kérünk tőlük emiatt.

András: Nem szeretjük ezt a rendszert, hogy ez így működik, de most már úgy tekintünk rá, mint egy nagy játékra, amelyet szerencsére szeretünk is játszani.

Tamás: Nekem alapvetően a komolyzenével van szorosabb kapcsolatom és úgy érzem, hogy az alternatív zenei műfajok felé is lehet így közeledni. Így arra koncentrálok billentyűsként, hogy komolyzeneileg is legyen megbecsülhető, amit alkotunk. A zeneakadémián nem ismerik a könnyűzenét. Nem nézik le, de azt mondják, hogy az nem az ő tudományuk. Amikor a Zeneakadémián a tanáromnak megmutatok egy könnyűzenei számot, azt válaszolja rá, hogy „ehhez nem értek”. Ez az elhatárolódás alaptalan, ugyanis a könnyűzene és komolyzene is alapvetően zene. 

Hogyan látjátok a minőség és mennyiség összefüggését, és mi a saját stílusotok az alternatív zenén belül?

Tamás: A minőség száz százalékban a mennyiség rovására megy. Mi dobtunk már ki olyan dalt is, amire más zenekarok könnyedén igent mondtak volna pusztán a minőség miatt. A minőségi könnyűzene az általában a szövegről szól. Komolyzenében csak a zenéről szól. Ezt a kettőt közelebb kellene hozni egymáshoz. Annak érdekében, hogy a magyar alternatív zenében mi ki tudjunk tűnni,

Tudjuk persze, hogy még nincsen elég tapasztalat mögöttünk, és még fiatalok vagyunk. Ennek ellenére a Debő Galambot lőtt albumunk már közelít a célhoz. Nagyon büszke vagyok arra, hogy közülünk mindenki folyamatosan zenei munkát végez.

Mi hozná meg a nagy áttörést számotokra?

Zsolt: A „nagy áttörést” egy számtól vagy egy kislemeztől várjuk.

Tamás: Én azt nevezem áttörésnek, amikor könnyűzenét hallgat a zeneakadémia zeneszerzés tanszéke. 

András: Számomra az, hogyha lesz egy olyan koncertünk, ami nem csak pár száz fős, hanem pár ezer. Nagyon fontos, hogy a zenei stílust fölemeljük, de a zenekarnak az a célja, hogy elérjen egy olyan hallgatottságot, ami áttörést jelenthet. Szerintem zeneszerzői szempontból kevesebbet kell fejlődnünk, mint a marketingben. 

A korábban is említett Cseh Tamás zenéje hogyan befolyásolta a zeneszerzési mentalitásotokat?

Zsombor: Ahogy néztem Cseh Tamás fellépéseit felvételen, egy történet jutott eszembe az Újszövetségből: Jézus színeváltozása.

és valóban „pisztolycsővel szemben áll a színpadon az énekes”. Nem láttam Cseh Tamás koncertet soha élőben, de úgy érzem, hogy a „jó itt nekünk lenni” atmoszféra volt a titka. Tanulságos látni azt az alázatot, amiben én előadóként még bőven mögötte járok.

Miben fejlődtetek csapatként a legtöbbet 2016 óta?

András: Eleinte a 4bardsban Zsombor működött frontemberként. Amióta leérettségiztünk, mind a négyen a saját útjainkat járjuk, valaki a Zeneakadémián, valaki kommunikáció szakon, valaki fizika vagy éppen a történelem szakon. Kulcsfontosságú évünk volt ebből a szempontból. Mindenki most érezte át azt, hogy milyen a saját életét előre vinni, mert nem minden helyzetben van mögötte a csapat. 

Zsolt: Mindenki megtalálta az együttesen belül is a saját szilárd helyét. Tamás és Zsombor a művészeti részét vállalták, mi Andrással pedig a háttér vagyunk, a ritmusszekció.

Ez a kettő tényező pedig egy idő elteltével alakítja egymást.

Zsombor: Mi a zene miatt kerültünk össze, de végső soron nem a zene miatt maradtunk együtt. A barátságunk olyan, mint egy házasság, amiben négyen vagyunk házastársak. Ez abban az esetben nagy előny, hogyha egy tag más irányba indul, akkor visszahúzzuk. Ez viszont visszatartó tényező is, és adódtak belőle félreértések. Nehezebb, hogyha négyen áll a vásár. Mindannyiunkkal volt már olyan, hogy az egyikünket meg kellett fogni. Volt olyan helyzet, hogy egy menedzser keresett meg engem azzal az ajánlattal, hogy akkor fog velünk dolgozni, hogyha kicseréljük a ritmusszekciót. Én pedig nem mentem bele, mert úgy gondoltam hogyha nem működik az együttes, akkor az csak azért lehet, mert frontemberként alkalmatlan vagyok.

Benedek Tibor nemrég elhunyt vízilabdázó szavaival szeretnék élni, mert nagyon igazak a mi együttesünkre. Amikor őt arról kérdezték, hogy mitől ilyen sikeres, azt válaszolta, hogy