Tegnap délután Tevan már aggályait hangoztatta. Aztán most azt írja friss bejegyzésében, hogy örök indexesnek érzi magát, és amikor felkérték, hogy vállalja most el a pozíciót, „azt hittem, hogy ebből az indexességből meg lehet őrizni valamicskét, és újra lehetőségem lesz ebben szerepet vállalni. Most, a második éjjelen, amikor nem tudok elaludni, megvilágosodtam.”
Amikor eldöntötte, hogy belevág, azért tette, mert úgy gondolta, hogy elképzelhető olyan helyzet, hogy nem lesz politikai beavatkozás az újságnál. Azonban azzal nem foglalkoztam, a politikai beavatkozáson túl, hogy a három ember, tehát az igazgatóság tagjai képesek lesznek-e összehozni egy minimális csapatot, amely legalább elfogadható minőségben át tudja venni a felmondott kollégáimtól a lapkészítést abban a rohamosan közeledő pillanatban, amikor ők végleg elmennek. Az „igazgatósági tag” hétfőn hívott föl, ma péntek van, azóta odáig jutottunk, hogy egyetlen embert, engem lehetett bejelenteni az új csapatból. -thy és -czy azóta se tudta eldönteni (legalábbis nekem ezt mondják) azt a viszonylag alapvető kérdést, hogy melyikük a főszerkesztő.
Ezzel tehát Tevan arra is utal, hogy Szombathy Pált vagy Sztankóczy Andrást nézték ki az Index főszerkesztőjének.