„A 2010-es évek eleji munkásságom is hozzájárult a hazai nyilvánosság meglehetősen provinciális szekértábor-logikájának erősítéséhez; nagyon sok mindent át kellett értékelnem, amit addig csináltam” – vallja Gavra Gábor. Az atv.hu főszerkesztőjét kérdeztük médiáról, nyilvánosságról, értékrendekről interjúnkban.
Ön az átlagos jobboldali olvasó számára máig a HVG online főszerkesztőjeként, a Schmitt-ügy és a bajai videós ügy szereplőjeként lett ismert. Mi történt önnel 2013 óta?
2014 eleje óta az ATV-nél vagyok, itt számos műsort szerkesztettem, többek között a Szabad szemmel főszerkesztője voltam 2015-16-ban, emellett az atv.hu felelős szerkesztője voltam öt éven át, tavaly április óta pedig a főszerkesztője vagyok. Nem titok, hogy még HVG-s voltam, amikor már arról beszéltünk Németh S. Szilárddal, az ATV akkori hírigazgatójával, mai vezérigazgatójával, hogy a 2014-es választás után az ATV-nél folytatom. Miután eljöttem a HVG-től, Szilárd nemhogy visszalépett volna ettől, de egyenesen azt mondta, hogy hozzuk előre a belépésemet, így kezdtem 2014. februárjában az ATV-nél. Ezt soha nem fogom neki elfelejteni.
És mi változott a HVG-hez képest?
A 2010-es évek eleji munkásságom maga is hozzájárult a hazai nyilvánosság meglehetősen provinciális szekértábor-logikájának erősítéséhez, és ezáltal ahhoz, hogy a magyar közélet és a szakmánk úgy nézzen ki, ahogy. A szakmai pályafutásomnak ez a szakasza – messze nem csupán a bajai videó kezelésében elkövetett hibasorozat miatt – 2013-ra zsákutcába jutott, így
Az utóbbi években megjelent publicisztikáiban határozottan konzervatív értékeket is vállal. Változott az értékrendje?
Ami maradt, az az, hogy ma is radikálisan szólás- és gyülekezésiszabadság-párti vagyok, csak ma már kevésbé a mindenkori magyar kormánytól, mint inkább a tech-óriások önkényétől látom veszélyben a szólásszabadságot. Nehezen viselem, amikor akár Vágó Istvánt, akár Toroczkai Lászlót eltünteti a Facebook a követői elől, mégpedig a fellebbezés lehetősége nélkül. Szintén „korszerűtlen liberális” vagyok, amikor azt gondolom, hogy a Szél-Hadházy-Momentum csoportosulásnak éppúgy lehetővé kell tenni a dudálást a Clark Ádám téren, mint a Mi Hazánknak és a fociultráknak azt, hogy megemlékezzenek a Deák téri késelés áldozatairól. Sajnos nemcsak nálunk kezd kimenni a divatból az, hogy a minket adott esetben irritáló közszereplők megnyilvánulásait is megtanuljuk elviselni – lásd a Facebook, a Twitter és a YouTube tavalyi, összehangolt akcióját Milo Yiannopoulos, Alex Jones vagy éppen Louis Farrakhan eltüntetésére.
Mi marad az aktuálpolitizálásból?
Ami az említett publicisztikáimat illeti, az elmúlt időszakban – főképp az utóbbi egy évben, amióta az atv.hu főszerkesztője vagyok – tudatosan igyekszem kerülni a pártpolitikai témájú véleménycikkeket, hiszen egy hírportál főszerkesztőjeként nemcsak irreleváns, de káros is lenne pártpolitikai kérdésekben véleményt mondanom. Más a helyzet azokkal az értékrendbeli kérdésekkel, amelyek az utóbbi időben egyre fontosabbak lettek a számomra.
az utóbbi kérdésben pedig vállaltan kisebbségi, életpárti álláspontot képviselek.
Mióta?
Amióta megláttam a legidősebb, ma 17 éves gyerekem ultrahangképét. Ezekben a kérdésekben – akár a szólás- és a gyülekezési szabadság klasszikus liberális, akár a magzati élet védelmének konzervatív ügyéről van szó – időről időre leírom a véleményemet. Ezt kötelességemnek is érzem, mivel ezekben a kérdésekben ma erősen kisebbségben van az általam is képviselt álláspont.
A mai magyar médiában egy főszerkesztő lemondana ön szerint egy, a bajai videóhoz hasonló hiba után?
Fogalmam sincs, és ez nem is az én dolgom. Minden eset más, és mindenki maga felel a saját döntéseiért. Az biztos, hogy nagyon szerencsés voltam, hogy eljöttem a HVG-től, és ki tudtam lépni abból a szerepből, amelybe a 2010-es évek elején egyre inkább belebonyolódtam.
Mi volt ez a szerep?
2010 után az ellenzéki pártok képtelennek bizonyultak betölteni azt a szerepüket, amiért a választók bejuttatták őket a parlamentbe, és
többek között igaz volt ez ránk is. Félig-meddig kívülállóként most így látom, hogy ez a tendencia azóta csak erősödött. Ez szerintem zsákutca – az volt az én életemben is, de az általában is, itthon is, vagy a Trump-ellenes háborúban a demokraták szövetségeséül szegődött amerikai mainstream média esetében is.
Nemrég közös cikket jelentett meg az Átlátszó és a Magyar Hang: állításaik szerint Németh Sándor tulajdonrészt szerzett az ATV-ben. Mit gondol erről?
Nem én vagyok az, aki erre a kérdésre objektíven tud válaszolni, ugyanis a megtámadott személyekkel kapcsolatban rendkívül elfogult vagyok. Egyrészt közel 6 és fél éve az ATV a munkahelyem, soha sehol nem dolgoztam ennyi ideig korábban. Ahogy arról már volt szó, Németh S. Szilárd döntött úgy, hogy egy számomra nem egyszerű helyzetben bizalmat szavaz nekem, amiért mindig hálás leszek neki. Amióta ATV-s vagyok, teljesen transzparens módon ő a főnököm, és ezt semmilyen módon nem érintette semmilyen tulajdoni változás. Németh Sándornak szintén nagyon sokat köszönhetek, a szolgálata nélkül teljesen máshogy alakult volna a saját és a szeretteim élete, ezen kívül négy éven át a Hetek lapszerkesztőjeként – kifejezetten harmonikus – munkakapcsolatban is voltam vele. Ám hat és fél év alatt soha nem fordult elő, hogy bármilyen ATV-s ügyben utasítást vagy akárcsak kérést kaptam volna tőle. Az ATV-t Németh S. Szilárd vezérigazgató vezeti, és a tévé eredményei szerintem magukért beszélnek.
Az elektromos mobilitás „forradalmi gyorsasággal” fog elterjedni, mert az egész világ megtanulja azt, hogy az olajimport az mekkora kitettség – jelentette ki Mráz Ágoston Sámuel a Mandiner Mesterterv című műsorában.
Tiszta vizet öntött a pohárba a Fidesz-ellenes koncertekkel kapcsolatban.
Ez egy tudatos csúsztatás volt a Tisza Párt elnökének a részéről, a valóság elferdítése.
A miniszterelnök szerint az európai vezetők körében egyetértés van abban, hogy az energiaválság elkerülhetetlen.
Minden a negyedik hatalmi ágon és azon múlik, hogyan használják azt...
Az Egyenes Beszéd vendége volt Szijjártó Péter.
Zákány Péter dandártábornok tételesen cáfolta a Pálinkás Szilveszter állításait a Magyar Honvédségről.
A mobilitás korszakában egyre inkább elmosódik a határ az iroda, az iskola és a pihenés helyszínei között.
Hiába a hangos brüsszeli propaganda, az energiaszankciók csődöt mondtak. Czepek Gábor és Hortay Olivér kőkemény figyelmeztetést adott ki: az ukrajnai háborúra hivatkozva hamarosan brutális fogyasztáscsökkentésre – a nadrágszíj meghúzására – kényszeríthetik az embereket.
