„Erre senki nem volt felkészülve” – általános iskolai tanárok a távoktatásról

A közösség nagyon hiányzik a gyerekeknek

„Erre senki nem volt felkészülve. Sem a szülők, sem a tanárok” – mondja Zoli, aki egy vidéki nagyváros egyetemi gyakorló iskolájában tanít első és második osztályos gyerekeket. Úgy látja, hogy az idősebb kollégáknak sokkal nehezebb a változást követni. Van, aki már Google Classroomot használ, de sokan még email-ben küldözgetik a pdf-eket – fűzi hozzá.

„Alsó tagozatban, ha komolyan vesszük, március végére szinte minden lényeges tananyaggal végzünk. A betűtanítás olyan, hogy ha a gyerek megtanult tíz betűt, akkor már önállóan is tud dolgozni” – mondja. A gyerekekkel napi kapcsolatuk van, ha valami nehezebb feladat van, akkor küldenek videót, vagy más segítséget.

„Most jönne a tavaszi szünet, ezután pedig már számonkérések, értékelések következnek. Április-májusban már olyan tananyagot veszünk, amit otthon is simán meg tudnak tanulni. Semmi fontos nem marad ki, de ha mégis így lenne, szeptemberben nagyon gyorsan be tudjuk pótolni.”

Elég vegyes a kép – válaszolja a gyerekek teljesítményére vonatkozó kérdésünkre. Úgy fogalmaz, „Van, aki beleveti magát és tíz percen belül visszaküldi a kiadott feladatot, de olyan is, aki napokig nem is csinál semmit. De ez sok mindentől függ, egy nagyobb családban három-négy –öt gyerekre jut egy számítógép. Ott nehezebb ez a folyamat.” 

A Google Classroom mellett a Zoomot használják konferenciabeszélgetésre. Aki tud, szokott videochaten órát tartani, de ezt csak az órarend szerinti időben tehetik meg. az iskola tartott a digitális oktatási módszerekről továbbképzést a tanároknak, de úgy látja, hogy az idősebb kollégáknak nehéz alkalmazkodni a helyzethez.

Igyekeznek aktivizálni a gyerekeket. Szerinte nem kell nagyon szigorúan venni a dolgot, a lényeg, hogy a gyereknek minden napra legyen elfoglaltsága. Ezzel úgy gondolja, a szülőket is segítik. Jelenleg nem is adnak osztályzatot a gyerekeknek. 

 – mondja. Nem is tudnák megoldani az objektív értékelést, mert ennek olyan jogi kritériumai vannak, amik ilyen helyzetben nem tudnak teljesíteni.

Az igazgató egyébként folyamatosan egyeztetett a minisztériummal és a tankerülettel, ők már egyértelmű utasításokat kaptak. Nagyon szigorúan veszik a tanárok részéről az adminisztrációt. Vezetni kell a naplót, hogy visszamenőlegesen is lehessen ellenőrizni az elvégzett munkát. „Azt is jelezni kell, ha eltértek a tantervtől. Szóval azért nem az van, hogy elmentünk szabadságra, és kész” – jegyzi meg.

Őt is meglepte, de a gyerekek nem úgy élik meg a helyzetet, mint ha vakáció lenne. „Az elején volt is egy ijedtség, mert nagyon új volt nekik, hogy hirtelen otthon maradtak. 

a közösség, a megszokott biztonságos közeg nagyon hiányzik mindenkinek.”

„A járvány rákényszerített minket az fejlődésre”

Anna egy állami keretek közt működő alternatív oktatási programban dolgozik második-harmadik osztályos gyerekekkel. A normális napirendjük szerint 8 és 9 között egy beszélgetős körrel indítják a reggelt, aztán közös reggeli, majd 9-10:30 között van az első nagy tanulási egység, váltásban magyar vagy matek. Ezt egy kétórás pihenősebb időszak követi, nagyobb udvari szünettel, ebéddel, meseidővel, és délután tanítják a készségtárgyakat.

Ezt próbálják most is szimulálni. Ők is a Google Classroomot használják, oda töltik fel előre a következő 8-10 tanóra anyagát, hogy a gyerekek és a szülők is tudják, miből fog állni a következő nagyobb tanulási egység. Az órarendet hozzávetőlegesen tartják,

„Nagyon fontos, hogy próbáljunk ragaszkodni a normális időbeosztásunkhoz, mert a gyerekeknek szüksége van a rendszerességre, és persze ez minket is megtart. Még akkor is, ha most bizonyos részek – például a pihenés – nem ugyanabból a tevékenységből állnak” – hangsúlyozza.

A kolléganőjével, akivel váltásban viszünk egy osztályt, megbeszélték: mindent meg fognak tenni azért, hogy se a gyerekek és a családok élete, se az övék ne essen szét. „A családok különbözőképp tudják megoldani a gyerekek tanulását ezért tanulási idősávokat adtunk meg, amikor bekapcsolódhatnak a videokonferenciákba, beszélgetésekbe és az órarend szerinti oktatásba. Ezalatt mi folyamatosan elérhetőek vagyunk, segítünk annak, akinek erre szüksége van” – mondja.

A tananyagot nagyjából fele-fele arányban osztották szét tankönyvi és online gyakorló feladatokra, hogy az is tudjon haladni, aki épp nem fér hozzá a számítógéphez, mert épp a szülő dolgozik vagy a testvére tanul vele. Sok oktatási weboldal és tankönyvkiadó ingyen elérhetővé tette a teljes anyagát, hogy ezzel is segítse a pedagógusok munkáját. Kiemeli: programjuk sajátossága, hogy

és ez nagyon megkönnyítette a digitális tanulásra való átállást.

Bele sem mer gondolni a szegényebb települések helyzetébe

Annáék videókat is készítenek és töltenek fel, amelyekkel segítik a gyerekeket az online tananyagok közt eligazodni. Bár az iskolába nagyrészt középosztálybeli családok gyerekei járnak, tehát általában minden eszköz és az internet-hozzáférés is adott számukra a tanuláshoz, kiderült, hogy több családban például nincs nyomtató – vagy épp csak mobilinternet van otthon, tehát még náluk is volt egy-két akadályozó tényező. „Bele sem merek gondolni, mi lehet vidéken, a szegényebb településeken” –  mondja.

„A mi 8-9 éves »gyerekeinknek« egyelőre nagyon izgalmas, hogy ilyen „felnőttesen” tanulhatnak. Döbbenetes, hogy mennyire hamar alkalmazkodnak az új helyzethez! Egy hét elteltével már szinte mindent önállóan csináltak” – idézi fel, hozzátéve, hogy szerinte ez a kényszerű helyzet segíteni fog az oktatás fejlődésében. A tanároknak és a diákoknak sem lesz idegen a digitális oktatás. ráadásul rengeteg új digitális eszközökkel elsajátítható tananyag készül . „A járvány rákényszerített minket az fejlődésre.”

Ebben a helyzetben sokkal nagyobb a szülő felelőssége, mint a tanároké – hívja fel a figyelmet, amikor arról kérdezzük, képesek lesznek-e a gyerekek végezni a tervezett tananyaggal. „Mi mindent megteszünk, minden anyagot elküldünk, bármikor elérhetőek vagyunk telefonon vagy online, de most csak a szülő tudja leültetni a gyereket, hogy tanuljon!” – mondja. Úgy véli, 

Szerinte ha ők mindent megtesznek, az egy hatalmas pluszt is adhat, hiszen a szülők jobban belelátnak a gyerekek fejlődésébe. Ha felelős háttérrel, tudatosan végzik együtt a digitális tanítást, akkor nem lesz tudásbeli hiányossága a gyerekeknek. 

„Email-ben vagy telefonon keresztül szinte lehetetlen motiválni”

Dóri egy alternatív oktatási rendszerű iskolaszövetség tagintézményében tanít, és nagyon nehezen éli meg azt az időszakot. „Bár most már nem pityergek minden nap, de iszonyúan hiányoznak a gyerekek!” – mondja szomorúan. „Hihetetlen élénk és közvetlen kapcsolat van köztünk, én, mint osztálytanító, szinte a pótmamájuk vagyok” – teszi hozzá. 

Az oktatási módszerük olyan, hogy minden gyerekkel egyéni szükségletei szerint, személyre szabott módon foglalkoznak, nagyon odafigyelve az életkori sajátosságaikra is. Mint mondja, a motiválásra, fegyelmezésre szolgáló eszközök ösztönszerűen működnek, de

Az iskola elvei szerint kicsi az elméleti és nagy a gyakorlati oktatás aránya, és normális esetben nem is használnak digitális eszközöket. Nincs videókonferencia, nem is lehetne harminc gyerekkel megoldani. Elküldik emailben a tananyagot, és a szülőkkel meg a gyerekekkel időszakosan telefonon tartják a kapcsolatot. „De ez nem általánosan elfogadott, közmegegyezéses dolog, ez az én partizánakcióm, mert nagyon hiányoznak” – fogalmaz Dóri. 

Minden nap ír nekik levelet is, amiben mindig leírja, hogy éppen kivel mi újság. Emellett párokba, kisebb csoportokba osztotta be a gyerekeket, hogy tartsák a kapcsolatot egymással. Olyan feladatot is adott nekik, hogy írjanak fogalmazást arról, hogy van az adott osztálytársuk. Ezt pedig a következő hétre összefoglalja nekik.

Háztartástant is oktatnak

Heti szintű tananyagokat állítanak össze, ami nem kíván sok pluszmunkát. Inkább az a nehéz, hogy a szülők visszajelzései alapján kidolgozzák a következő lépéseket és a hosszú távú tantervet. Ennek érdekében minden reggel skype-konferenciát tart a tanári kar. Az első hétre úgy alakította ki a tananyagot, hogy besegítsenek a szülőknek is, hiszen sokan most home office-ban dolgoznak, és jól jön, ha részt vesznek a házimunkában. Szóval

Megtanulják az alapvető otthoni teendőket. Ezt nem mondják nekik, de így arra is felkészítjük őket, hogy ha esetleg a szülő kórházba kerülne, be tudjanak állni segíteni – meséli. 

Az elméleti tárgyakhoz hanganyagokat szeretne készíteni a diákoknak, hogy ezzel is könnyítse a megértést. Nehéz úgy tanítani, hogy nem kérdezhetnek, mert olyan osztálya van, hogy nem bír végigmondani egy mondatot úgy, hogy ne kérdeznének bele – mondja mosolyogva. A lexikális tudást szerinte így is meg tudják szerezni a gyerekek, de az iskolájukban nem ez az elsődleges, ezért részben tudják teljesíteni a tantervet. 

Úgy látja, hogy gyerekeknek is nehéz, mert hiányzik nekik a közösség és a gyakorlati feladatok is. Attól fél, hogy ebben a tanévben már nem is találkozhat a tanítványaival. „Jövőre biztosan a közösségépítéssel fogom kezdeni!” – jelenti ki nagyon határozottan.