Havi öt perc humorral már jó vagy – Szabó Balázs Máté a Mandinernek

Te vagy a legfiatalabb humorista a Dumaszínházban. 22 éves korod ellenére már 2016 óta a színpadon vagy. Hogyan indult el a karriered?

Nagyon nagy szerencsém volt. 2016-ban volt egy tehetségkutató, amelyet a Dumaszínház és a Comedy Central csatorna rendezett meg közösen Magyarország Szereplek néven. Akit ott a zsűri jónak talált, azt felkarolta. Igazából ott még fel sem fogtam, hogy mekkora mázlista vagyok. Ezáltal olyan emberekkel járhattam fellépni, mint Kőhalmi Zoltán, Kovács András Péter vagy Hadházi László. Ha nincs a tehetségkutató, Magyarországon nehéz lett volna humorkarrierbe kezdeni, kevés ugyanis a lehetőség a gyakorlásra. Szemben például az angolszász kultúrkörrel, ahol a stand-up comedy műfajnak nagy hagyománya van. Ott nagyon sok az „open mic” tehetségkutató, vagyis amikor különböző stand-up klubokban kiállsz a színpadra és beszélsz. Ezek a rendezvények alkalmasak arra, hogy tapasztalatot szerezz, így mire eljutsz az első fizetős fellépésedig, akár több százszor is állhattál már közönség előtt.

Nyilván számít a rutin, de akinek van humora, annak van humora, nem?

Ez nem teljesen így működik. Egészen más társaságban viccesnek lenni, mint a színpadon. A műfajjal kapcsolatban van egy általános vélekedés, miszerint ha vicces vagy, akkor tudod ezt csinálni, ha pedig nem, akkor nem. De akik ezt mondják, nem gondolnak bele, hogy

Csakúgy, mint a sportban. Az első edzésen nyilván nem teljesítesz olyan jól, mint a századikon. Ez egyaránt vonatkozik a szövegírásra és a színpadi rutinra. Amikor bekerültem a Dumaszínházhoz, még nem volt színpadi rutinom, ez pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy jól szerepelj. Mert ha nincs tapasztalatod, akkor befeszülsz, a feszültséged átragad a nézőre, és az egész kellemetlen lesz. Nagyon fontos, hogy laza legyél, és hogy természetesnek tűnjön az egész produkció. Gondolj bele, hogy mindenféle tapasztalat nélkül ötszáz ember előtt kell viccesnek lenned. 

Volt kellemetlen élményed ezzel kapcsolatban?

Volt, persze. Dombóvári István felajánlotta, hogy legyek az „előzenekara”, nekem kellett kezdenem az előadásokat, „bemelegítenem” a közönséget. Ez egy nagyon kemény feladat, különösen, ha nem arra számítanak, hogy te jössz a várva várt fellépő helyett. Egyszer megtörtént, hogy kimentem a színpadra, de előzetesen nem volt kiírva a nevem. És akkor próbáltam viccelődve mondani, hogy nem rám számítottak. Erre egy néni az első sorban megszólalt: „hát nem”. Na, ebből a gödörből nehéz volt kijönni. Ugyanez igaz volt a Showder Klubra is. 2017-ben léptem fel először a műsorban, vagyis a Magyarország Szereplek után egy évvel. Feszült voltam, és ezt érezte a közönség is. Volt egy súgótábla, ahová fel szokták írni a támpontokat. Én kiírattam magamnak az enyémeket, csak mivel szemüveges vagyok, nem láttam belőle semmit. Végig hunyorogtam, elfelejtettem egy egész blokkot elmondani. A tévében persze mindez nem érződött, de élőben feszült volt a légkör. Négy év alatt megtanulja kezelni ezeket a helyzeteket az ember. A lényeg tehát, hogy ez egy folyamat, ahol lehet fejlődni. Ha az első fellépéseden egy-két nevetést ki tudsz csikarni, akkor már nagyon jó vagy. 

Fábryval is ezen a Showder Klub-os fellépésen találkoztál először?

Igen, ugyanis ez a tíz éves jubileumi Showder volt, ahová őt is meghívták. Beliczai Balázs mutatott be neki, bár nekem azért Fábry derengett valahonnan. (nevet) A következő párbeszéd zajlott le:
-    „Sándor, bemutatom az új kollégát.
-    Kolléga? Sminkes?
-    Humorista.
-    Humorista?? Ilyen fancsali ábrázattal?!”

Segítőkész az idősebb generáció?

Igen, nagyon. Mindenki. Mostanra teljes jogú fellépőként, partnerként kezelnek. Sokszor kérem ki a tanácsukat, keresem a receptet, hogyan lehet konstans jó teljesítményt nyújtani. Azt mondják szakmán belül, hogy

Talán a legtöbb ember számára ez nem tűnik soknak, pedig meglepően nagy munka. Nekem egyelőre problémát jelent. De nagyon sokat tanulok az idősebbektől, segítenek is, ahol tudnak.

Te már az online generáció tagja vagy. Milyen hatással volt ez a stand-up világára?

Mára a hangsúly átkerült az online világba. Mondok egy példát. Ha tíz évvel ezelőtt fellépett valaki a Showder Klubban, egy egész ország ismerte, ha jól szerepelt, még szeretették is. Fel tudtad építeni magad a tévével. Tíz éve leültek péntek este a családok, és megnézték a fellépőket. Ma legfeljebb bele-bele nézegetnek. 

Négy évvel ezelőtt a Magyarország Szereplek versenynek köszönhetően tizenhárman kezdtünk a Dumaszínháznál. Közülünk ma már többen is önálló eseteket tartanak vidéken elsősorban az internet adta lehetőségeknek köszönhetően. Ráskó Eszter „terhes vlogot” indított a Youtube-on. Százezres megtekintés van a videóin. Lakatos Laci és Musimbe Dennis kisvideókkal dolgoznak, mindkettőjüket százezrek követik a közösségi médiában. Egyébként magam is több videóban szerepelek. A „bamba, értetlen, szelíd gyerek" az egyetlen karakter, amit el tudok játszani. (nevet)

Mi a te személyes célod a szakmában?

Az önálló est, mint mindenkinek. Egyáltalán, hogy képes legyek egy önálló esthez alkalmas anyagot összeállítani. Nagyon szeretnék a szakmában maradni, ugyanakkor most diplomáztam a Corvinuson gazdálkodás és menedzsment szakon. Meglátjuk, mi lesz. 

Minden a koronavírusról szól. Hogyan alakultak át a mindennapjaid?

Kovács András Péterrel Hajdúszoboszlón léptünk fel március tizenegyedikén fellépni. Ebédeltünk, néztük a tévében a sajtótájékoztatót, ahol bejelentették, hogy nem lehet majd rendezvényeket tartani. Emlékszem, azon töprengtünk, vajon aznap felléphetünk-e még. Végül aznap még sikerült. Egyébként úgy alakultak át a mindennapjaim, hogy nem csinálok semmit egész nap. Nincs dolgom. Hazajöttem a szüleimhez. Innen nem megyek sehova, nem is mehetek. Olvasok, és próbálok szöveget írni.