Hogyan érinti a szegregátumokban élő cigányságot a koronavírus – gondolok itt a szoros családi életre, a higiéniás körülményekre, a hatóságokkal ápolt kapcsolatra.
A cigány közösségek túlnyomó többsége fegyelmezetten, de fokozatosan növekvő aggódással figyelte sokáig, hogy mi történik az országban és körülötte, de ez a fegyelmezettség lassan sajnos egyre inkább felbomlik. Ennek oka leginkább az, hogy sok helyi roma vezető vagy roma hangadó még mindig nem fogja fel, hogy mennyire fontos lenne ebben a helyzetben higgadtan és nyugodtan értékelni a kialakult helyzetet, és olyan információkkal ellátni a helyben élőket, amelyekre nyugodtan hagyatkozhatnak. Komoly felelősségük van sokaknak abban, hogy a roma közösségekben most messze magasabb a rémület, mint a nem cigányok körében, és ez sajnos kihat majd a továbbiakra is.
Mennyire jutnak el az információk a cigány közösségekhez?
Több helyről érkezett már jelzés, hogy a helyi cigány közösségek nem a hiteles forrásokból szerzik az információkat, vagy éppen nem jól értelmezik azokat, és utána nagyon sokféleképpen reagálnak – a kollektív pánik ugyanúgy megjelenik, mint az, hogy azonnali és teljes körű segítséget várnak a helyi polgármestertől, kormánytól, mindenkitől. Ugyanakkor arra is számos jó példa van, hogy helyi összefogással segítenek egymásnak, több településen például szájmaszkokat varrnak, de folyamatosan nő azoknak a településeknek a száma is, ahol segítik egymást: bevásárolnak,
vagy éppen megosztják egymással mindazt, amijük van.
A kézmosás fontosságát úgy vélem, megértették, ezt nem hiába sulykolta a kormány és mondja el minden nap minden lehetséges médiafelületen, sőt, nagyon sok településen vannak felelős roma vezetők is, akik folyamatosan arra hívják fel a figyelmet, hogy maradjanak otthon.
Gazdaságilag hogyan hatnak a körülmények, intézkedések a cigány közösségekre?
Tény az is, hogy több tízezer család megélhetése került veszélybe azzal, hogy a fővárosból és az ország nyugati feléből kénytelenek voltak hazatérni az elmúlt hetekben a keresők, akik viszont most a falvakba, szegregátumokba szorulnak, és nem tudni, mikor dolgozhatnak legközelebb. Pontos szám nincsen, de egyre nő azoknak a településeknek a száma, ahol a helyi cigány közösség arra panaszkodik, hogy a helyi településvezetés nem segít rajtuk, nem ad támogatást, vagy hogy nincsenek megfelelően tájékoztatva. Ezek között a települések között több olyan is van már, ahol erőszakosabban is felléptek egy-egy esetben olyanok, akiknek a gondjára, nehézségére nem tudott megfelelő vagy elégséges megoldást kínálni a helyi településvezetés. Ezeken a helyeken megmarad, illetve nőni is fog valószínűleg a társadalmi feszültség. Ezek a települések elsősorban nyilván a cigányok által nagyobb számban lakott megyékben, térségekben találhatók, ahol véleményem szerint néhány héten belül érdemi előkészületek kellenének majd arra, hogy az egyes társadalmi feszültségeket, konfliktusokat kezelni lehessen.