Nyomás alatt: nemmel szavazhat a parlamenti ellenzék a koronavírus-törvényre

Az elmúlt napokban nagyjából 2018 decembere óta nem látott megosztottság kezdett kialakulni az ellenzéki oldalon. Ennek kiváltó oka a koronavírussal kapcsolatos veszélyhelyzet parlamenti meghosszabbítása volt. Bár a helyzet óráról-órára változik, úgy tűnik, hogy a parlamenten kívüli, radikális hangok alatt összerogyott a kezdetben kompromisszumkész parlamenti ellenzék. A parlamenten kívüli „mozgalmak” (Mindenki Magyarországa Mozgalom, Momentum), a balliberális média, valamint az NGO-k nyomására a

parlamenti képviselők az együttműködést elváró szavazók nagy részével kerülnek szembe

a koronavírus elleni védekezés ügyében.

Ahogy arról lapunk is beszámolt, pénteken benyújtotta a kormány az Országgyűlésnek a veszélyhelyzet meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot. A 2020. március 11-től két hétre hatályos korábbi veszélyhelyzet azonnali – Házszabálytól való eltéréssel történő – meghosszabbításához négyötödös támogatásra van szükség, a parlamentben viszont a kormányoldalnak csak bő kétharmados többsége van.  

LEGALÁBB 160 IGEN

A számok nyelvén ez úgy néz ki, hogy a 116 fős Fidesz-frakció és a 17 fős kereszténydemokrata képviselőcsoport, valamint a feltehetően velük szavazó német nemzetiségi képviselő együttesen 134 voksot jelent a 199-ből, miközben 160 szavazat kellene a Házszabálytól való eltéréshez.

Szükség lesz tehát ellenzéki képviselőkre is, méghozzá jelen állás szerint 26 támogató voksra. A kombinatorika szerelmesei ezt logikailag sokféleképpen összerakhatják az alábbi képen látható frakciólétszámokból, de az alapforgatókönyv nyilván az, hogy az ellenzék egységesen szavaz. 

Akár az is elképzelhető forgatókönyv lehetne, hogy a balliberális képviselők a házszabálytól eltérést mint afféle technikai kérdést, a gyors döntéshozatal érdekében támogatnák, de magát a veszélyhelyzet meghosszabbítását nem. Már múlt hétfőn, napirend előtt is gyakran szóba került a törvényhozásban a felelősség kérdése, amely kétségtelenül a kormányzaté – feltéve, ha a döntési jogok is nála vannak. Jelen helyzetben azonban,

az ellenzéki oldal könnyen nagy felelősséget vállalhat magára, ha egy hétre megszűnik a jelenleg is fennálló veszélyhelyzet.

Ha közben ugyanis bármi történik, ami gyors és azonnali cselekvést igényel, akkor meg kell várni, hogy összeüljön a parlament, és dönteni tudjon. Ez értékes idővesztéssel járhat, amiért a felelősség a nemmel szavazókat terhelheti. Szintén az „igen” mellett szóló érv, hogy a veszélyhelyzet meghosszabbítása kapcsán lényegében a mostani (veszélyhelyzeti) állapot állna fenn a jövőben is.

Nehezíti a parlamenti ellenzék helyzetét, hogy saját hátországa, parlamenten kívüli szövetségesei vették össztűz alá a koronavírus-törvény megszavazása kapcsán. Bekapcsolt ugyanis egy régi, évtizedes balliberális félelem, ez pedig a fideszes túlhatalom lehetősége, amely már a 2010-es két forduló közötti szocialista kampány tételmondata is volt. Az ezzel kapcsolatos vádak eleinte még csak Hadházy Ákosnál kerültek elő. Majd, csakúgy, mint a hatvanas-hetvenes évek német belpolitikájában, ahol a baloldal baloldalán megjelent a liberális-zöld Parlamenten Kívüli Ellenzék (Außerparlamentarische Opposition), egyre erősödtek a kormányoldallal egyezkedő ellenzékiekkel szembeni kritikák. A Mandiner megvizsgálta a kezdetben eltérő, majd egységesedő ellenzéki álláspontokat, amelyek – cikkünk publikálásakor – röviden a következők.

PARLAMENTEN BELÜLI ELLENZÉK: ELEINTE FELTÉTELES IGEN

Gulyás Gergely a veszélyhelyzet kihirdetését követően rendszeres kapcsolattartás ígért az ellenzéknek. Ezek a hétpárti találkozók megszokottá is váltak, talán a legemlékezetesebb az a megbeszélés volt, amelyen a frakciók együtt álltak ki az iskolák bezárása mellett. A mostani törvénycsomag kapcsán is meglepő egyetértés látszott kialakulni. Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője világossá tette, hogy ők is hajlandóak engedni, és egy „szükségességi-arányossági garanciát” illesztettek a jogszabályba. Kocsis arról is beszámolt, hogy „rendkívül konstruktívnak mondható egyeztetésen vannak túl az ellenzéki pártokkal”.

Sőt, a szombat reggel megjelent Népszavában Kósa András is megerősítette a kirajzolódó konszenzus hírét. Kósa arról írt, hogy több ponton is módosultak az eredeti kormányzati elképzelések. A Népszava cikke arról számolt be, hogy a veszélyhelyzet határidő nélküli meghosszabbítása ugyan egy neve elhallgatását kérő ellenzéki képviselő szerint még indokolt is lehet, mert előfordulhat, hogy mondjuk hatvan nap múlva – ha ennyi lenne a határidő – már nem tudna összeülni az Országgyűlés. Viszont „saját választóik, értelmiségük részéről érzik a nyomást, hogy bekerüljön a konkrét határidő a szövegbe, ne legyen az a látszat, hogy Orbán Viktor mostantól bármeddig kormányozhat, választásokat sem kell kiírnia.”

Hasonló, magához képest konstruktív szellemben nyilatkozott a Magyar Hangnak Jakab Péter. A pártelnök arról beszélt, hogy „partnerek vagyunk abban, hogy a kormány akár további 2-3 hónapig rendeleti úton kormányozzon”. Jakab ugyanakkor nem adna „élethosszig” tartó felhatalmazást, és a parlament akadályoztatása esetén online üléseztetné a magyar törvényhozást.

Ami a többi pártot illeti, szombaton reggel még úgy tűnt, hogy az LMP támogatja a hosszabbítást, az MSZP feltételekkel, a DK határidőt szabna a veszélyhelyzetnek, és így szavazna igennel, míg végül a Párbeszéd-frakció 90 napos határidőt kér a támogatás feltételeként.

PARLAMENTEN KÍVÜLI ELLENZÉK: FELTÉTLEN NEM!

Mindeközben azonban új szereplők jelentek meg a kormány-ellenzék egyeztetések világán kívül. Legelőször a parlament örök radikálisa, az egy darabig a parlamenti mandátumát felvenni sem akaró Hadházy Ákos tette világossá, hogy ő bizony nemmel szavaz. Hadházy egyébként régóta a parlamentből való teljes kivonulást szorgalmazza. 

A független képviselővel korábban a Márki-Zay-féle, parlamenti képviselettel nem rendelkező Mindenki Magyarországa Mozgalomban  együtt politizáló, 2018-ban a parlamentből kiszavazott

Kész Zoltán egyenesen a hitleri felhatalmazási törvényhez hasonlította a keddi szavazást.

a keddi szavazást.

A Momentum pedig bár kijárási tilalmat sürget, de a veszélyhelyzet ügyében elnökük, Fekete-Győr András úgy fogalmazott: nem szabad megszavazni a diktátor-törvényt. A függetlenként politizáló Széll Bernadett is inkább a nem szavazat felé hajlik.

BALLIBERÁLIS MÉDIANYOMÁS ALATT

A baráti sajtó is rögtön pergőtűz alá vette a Fidesszel egyezkedni látszó parlamenti ellenzéket. Ebből az irányból, méghozzá egy elég radikális alapállásból kapták a legfájóbb ütéseket is az ellenzéki honatyák. Elég itt csak a korábban az SZDSZ-ben politizáló, a magyar egészségügy több biztosítóra épülő magánosítását szorgalmazó Ónody-Gomperz Tamásnak az ellenzéket szavazatmegvonással fenyegető cikkét említeni, de írhatnánk a korábbi balliberális vezetők, értelmiségiek ellenzéki véleményvákuumba történt benyomulásáról is (lásd: Demszky Gábor, Vásárhelyi Mária).

Szintén ezt a tábort erősítik a veszélyhelyzet bevezetését kezdettől ellenző szervezetek: Eötvös Károly Közpolitikai Intézet, Helsinki Bizottság, a TASZ és az Amnesty International.

MEGHAJLÓ PARLAMENTEN BELÜLIEK

A parlamenten kívüli erők nyomásának meglett az eredménye. Szombaton a Hírklikk nevű szocialistákhoz köthető oldalon Tóth Bertalan pártelnök már nagyon határozott volt, és – TEJhatalmat emlegetve – arról írt, hogy „nem szavazzák meg Orbán teljhatalmát”.

Már az árulkodó jel volt, hogy a DK – eddig nem túl ismert – újpesti elnöke „bármi áron” meg akarta akadályozni a parlament hétfői ülését. De vasárnap délután a

Gyurcsány-párt is bejelentette, hogy korábbi álláspontjuk ellenére nemmel szavaznak a koronavírus-törvényre.

, hogy korábbi álláspontjuk ellenére nemmel szavaznak a koronavírus-törvényre.

Az LMP javaslatai elfogadásához kötötte a törvény támogatását.

RADIKALIZÁLÓDÁS VESZÉLYHELYZETBEN

Végül tehát – úgy tűnik –

győzött a radikálisok, a megegyezést élből elutasító balliberálisok álláspontja.

Kiderült, hogy az ellenzék sajátos működésmódja miatt a parlamenten kívüli szárny – főleg a médiatámogatás és az NGO-hálózat ereje miatt – erősebb lehet, mint a parlamenten belüli. A parlamenti ellenzéki pártok a jövőben könnyen kétfrontos háborúra kényszerülhetnek. Miközben – részben „hivatalból” – a vírus ellen harcoló kormányt kritizálják, saját soraikból őket is kritizálni fogják, ha túl puhák lennének. A saját radikális kisebbségnek való megfelelés viszont szembefordíthatja őket a szavazók nagy többségével, akik ilyen helyzetben határozott vezetést és együttműködést várnak el a döntéshozóktól. Ha pedig esetleg mégis lesznek kiszavazók az ellenzékből, az adott esetben belső ellentéteket is szülhet, radikális, „felelőtlenebb” és mérsékelt, „felelősebb” szárnyakra bontva az ellenzéket.