Szokták mondani, hogy csak az öregszik meg, aki megéri…
Hadd játsszam a szavakkal: „megéri” megöregedni, ha az ember mer szépen élni.
A nagy vészek megerősítették a közösségeket, a hitet, a természetközeli értékek fontosságát.
Fábry Szabolcs, Nagyvázsony polgármesterének írása a Facebookon
„Áldás és átok - koronavírus intézkedések és reménység
Tisztelt Nagyvázsonyi Polgárok!
Megpróbálom a mai megbeszélés intézkedéseit összefoglalni és rövid kis írásban arra is rámutatni, mi az, aminek NAGYON-NAGYON HÁLÁSAK LEHETÜNK itt, a Balaton-felvidéken, különösen Nagyvázsonyban:
- Az intézményvezetővel, testületi tagokkal, polgármesterekkel és műszaki stábbal közösen hozott döntés értelmében lezárjuk az iskolaudvart, a sportpályát, a játszótéri eszközöket. Két okból: szeretnénk nyomatékosítani, hogy nem szünet van, hanem otthoni tanulás. Másfelől: arra ösztönözzük a családokat, gyermekeket, hogy NE BANDÁZZANAK CSOPORTOSAN. Erre jó okunk van.
- Minden háztartásba eljuttatjuk azt a tájékoztatást, ami tájékoztatja elsősorban az egyedül élő időseket, hogy szigorúan ÉLELMISZER- és GYÓGYSZER-BEVÁSÁRLÁSBAN (amennyiben igénylik), segítünk. Ennek Bertalan Cintia telefonja lesz a "logisztikai központja", a vásárlást pedig a műszakos kollégák és az önkéntesek végzik.
És akkor a REMÉNY, avagy AMIÉRT HÁLÁSAK LEHETÜNK.
Látszólag messzebbről kezdem, de igyekszem rövid lenni. Torockóról kezdem: egy erdélyi magyar falu, ahol szinte a teljes lakosság átállt a turizmusra a nagyjából önfenntartó gazdálkodásból. Szemem előtt csökkent le évről évre a több száz fős csorda pár tucat tehénre. Nem beleokoskodva a helyiek életébe, de halkan megjegyeztem vendéglátóinknak (akik büszkén mutatták az újabb apartmanná alakított pajtát): ne adj' Isten, hogy egyszer, valamiért összeomoljon a turizmus. Nagy baj lesz belőle itt (is).
Elmondom turistáinknak is mindig, ami most felettébb aktuális. Nagyon-nagy kincs, kedves nagyvázsonyiak falunk természeti és természetközeli értékei. Nem lehetünk elég hálásak annak a 60-70 családnak, akik egybetartották mezőgazdasági társaságot, és ma mintegy 600 szarvasmarha legeli a határt., És nem lehetünk elég hálásnak mindazoknak, akiknek háztájiban van szarvasmarhájuk, baromfijuk, juhuk, lovuk, sertésük és nem utolsó sorban, kiskertjük, gyümölcsfájuk. Hallatlan értékek ezek törékeny világunkban, mint ahogy hallatlan érték a tiszta forrásvíz, a gabonakészlet, a kenyérüzem. Köszönöm a gazdáknak, a mezőgazdasági tulajdonosoknak, jószágtartó társaimnak, fogatos társaimnak, élelmiszeripari vállalkozóknak, termelőknek.
Intézkedéseim kiterjednek arra is, hogy ezekkel bölcsen éljünk, és ha szükséges, a község, szűkebb térségünk ellátást, biztonságát szolgálják.
A nagy vészek megerősítették a közösségeket, a hitet, a természetközeli értékek fontosságát. Őszintén remélem, hogy sikerül lassítani, megállítani a vírust és megerősödve tovább fejlődni - közel a teremtett világhoz és annak alkotójához.”