Bese Gergő atya gondolatai a keresztútról és arról a történelmi helyzetről, amely körülvesz bennünket és megváltoztatta életünket.
„Az első nagyböjti péntek, amikor a hívek nem tudják közösségben imádkozni a keresztút állomásait. Jézus kínszenvedésének 14 stációja megmutatja milyen az emberi gonoszság, ami képes volt halálra ítélni egy ártatlant. Pilátus nem akarta magára haragítani a főpapok és írástudók csoportját és inkább eszére hallgatott a szíve helyett.
Ma amikor a szoba magányában imádkozom, a nyolcadik állomásnál kicsit többet időztem. A síró asszonyok stációja ez, azoké a nőké, akik sajnálattal, szomorúsággal követik Jézust a vesztőhely felé. Jézus azonban megszólítja őket: »Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok; mert jönnek majd olyan napok, amikor ezt mondják: Boldogok a meddők, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak! Akkor majd kiáltani kezdik a hegyeknek: Essetek ránk! – és a halmoknak: Borítsatok el minket! Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi történik a szárazzal?« (Lk. 23, 28-31)
Ma sokan félelemben és teljes kilátástalanságban élik meg a koronavírus okozta bezártságot, bizonytalanságot. Pár nap leforgása alatt szemünk láttára omlott össze a gazdaság, dőlt be a tőzsde, nagymúltú vállalatok jövője vált bizonytalanná. Több év kemény munkáját elsodorja a vírus, és maga mögött hagy emberek millióit munka, egzisztencia nélkül.
Hasonló kép játszódott le Jeruzsálemben is. Az ünneplő tömeg köszöntötte Jézust Virágvasárnap, majd pár nappal később ezek az emberek teljesen megváltoztak, Jézus ellenségeivé váltak, akik halálra ítélték. Működött a tömegpszichózis és a többség ereje magával sodorta az ész érveket, megtapasztalásokat. Csak azok maradtak hűségesek Jézushoz, akik nem féltek a következményektől, megszólásoktól.
Akik igazán fontosnak tartották Jézust az életükben.
Ma nagy tesztnek vagyunk tanúi. Most, ebben a békeidőben bekövetkezett háborús helyzetben azok maradnak lelkileg is talpon, akik nem engedtél el Jézus kezét, akik az otthonaikban is megmaradtak az imádság embereinek lenni, akik Cirenei Simonként segítik az idősek, betegek hétköznapjait és akik optimistán tekintenek a jövőbe. A pánik, sírás, rettegés nem a mi formánk, mi a Fény gyermekei vagyunk!
Jézus megkínzatása segítse felébreszteni a világot, hogy az önzés, a jólét, a szekularizáció mindig a szenvedéshez vezető út köveivé válnak és elszakítanak attól, aki egyedül vállalta értünk a megalázást és halált.”
„Isten sosem fárad bele a megbocsátásba” – ha csak annyit ér el a Café Francesco, hogy ez a falára írt üzenet bevésődik a szívekbe, már megérte.
A Notre-Dame új oltára, a miseruhák és a Notre-Dame-mal párhuzamosan felújított berlini Szent Hedvig-katedrális esete az egyházi minimalizmus újabb kudarca. Szilvay Gergely írása.
Alsó-Ausztria a sarkára áll: kereszteket a falra, szentek ünnepeit az óvodákba! Francesca Rivafinoli írása.
Kulturálisan mindegy, hogy Télapó vagy Szent Miklós; az üdvösséghez viszont nem az. Ungváry Zsolt írása.
Ez egy jogi intézmény (is), amelynek célja a nemzedékek rendjének biztosítása, és amely minden kultúrában és minden időben megtalálható.
Ő ma is, ebben a lelkileg kiégett, megcsömörlött és értékrendjében felbillent 21. században, az előttünk álló adventben is az ajtónk előtt áll és zörget.
Komoly kiadásra készül Bécs.
Kelemen Hunor szerint azzal, hogy Soós Zoltánt bilincsben mutatják a világ előtt, olyan üzenetet küldött a román ügyészség, ami elfogadhatatlan.
