A legsötétebb korszakot idéző ötlettel állt elő a Momentum elnöke
Tüzet gyújtanának Tompos Mártonék.
Az igazságszolgáltatás jövőjére komoly hatással lehet a a „börtönbizniszről” és a gyöngyöspatai ítéletről szóló nemzeti konzultáció eredménye. (Interjú)
„Az igazságszolgáltatás jövőjére komoly hatással lehet a nemzeti konzultáció eredménye, amelyben a „börtönbizniszről” és a gyöngyöspatai ítéletről kérdezik meg a lakosság véleményét – derül ki Orbán Balázs, a Miniszterelnökség stratégiai és parlamenti államtitkára Pesti Hírlapnak adott interjújából.
Palkovics László miniszter bejelentése szerint 2030-ig 14 ezer milliárd forintba kerül majd a kormány által kijelölt klímacélok teljesítése. Ez évente 1400 milliárd, az éves költségvetés 7%-a. Honnan lesz erre pénz?
Folyamatosan végezzük a számításokat. Egyrészt a klíma- és természetvédelmi akciótervben bejelentett intézkedésekkel régóta készülünk, így a forrásigényünkkel való tervezést már korábban megkezdtük. Másrészt uniós források felhasználására is számíthatunk. Most zajlik a 2021–27 közötti költségvetési időszak tervezése. Egy olyan terület van, ahol nincs vita az európai országok között, az pedig éppen a klímavédelem. Ennek örülünk, mert bárhogy is alakulnak a tárgyalások, erre a célra rendelkezésre állnak majd források.
Önök hozták azt a törvényt, ami lehetővé tette az elítéltek kártérítésének gyorsított kifizetését, mondván, akkor kisebb összeget kaphatnak ezek az elítéltek, mint ahogy Strasbourgban ítélnék meg. Amikor ennek a vitája volt, a Jobbiktól megkapták, hogy a döntés káros folyamatokat eredményezhet. Hibáztak?
A börtönbiznisz ügye azért van előttünk, mert az Emberi Jogok Európai Egyezménye alapján a strasbourgi emberjogi bíróság futószalagszerűen megítélte a kártalanításokat, amelyeknek összege elítéltenként nagyjából ötmillió forint volt. Mi 2016-ban véget akartunk vetni annak a gyakorlatnak, hogy a hazai börtönviszonyok miatti jogvitákat Európába exportálják, illetve tehermentesíteni akartuk a költségvetést, így akkor a parlament egy fair hazai eljárásrendet kreált. Szerintem ez jó döntés volt. Ezt követően viszont – egyes hazai ügyvédi körök vezetésével – egy teljes iparág épült erre a bizniszre akkor, amikor rájöttek, hogy elég nyomást gyakorolni a magyar bírói fórumrendszerre, és több tízezer ilyen üggyel elárasztani a bíróságokat. Ennek hatására a magyar bíróságok a strasbourgi bíróság futószalagjához hasonlóan kezdték meghozni a döntéseket. Helyes döntés volt tehát az is, hogy 2020-ban ennek az üzleti modellnek véget vetettünk. Most a Kormányon a sor, hogy ha megkapja az állampolgárok támogatását a nemzeti konzultációban, akkor olyan jogi és infrastrukturális helyzetet hozzon létre, hogy ez a társadalom igazságérzetét sértő gyakorlat megszűnjön.
Azt mondja, hogy emberek igazságérzetét sértik ezek az ítéletek és ez a rendszer. De ezt honnan tudják, hiszen csak most készülnek megkérdezni az emberek véleményét erről?
Éppen azért kérdezzük meg az embereket, hogy lássuk, valóban így van-e. Én mint kormánypárti politikus azt tapasztalom, hogy az emberek mélységesen fel vannak háborodva ezen a helyzeten.
A Kúria április közepére ígérte a gyöngyöspatai kártérítés tárgyalását. Mit remélnek ettől az eljárástól? Mi lenne igazságos?
Egy felülvizsgálati eljárásáról van szó, tehát az ítélet ennek alapján változhat, s mi ebben bízunk. Olyan kártérítéseket ítélt meg a bíróság, amelyek nem szolgálják a társadalmi béke ügyét. Ha valaki arra az időszakra is kap kártérítést a szegregáció miatt, amikor Kanadában tartózkodott, az mennyiben szolgálja a cigány fiatalok integrációját? A Kormány 2010 óta rengeteg energiát fektetett abba, hogy a cigány felzárkóztatás ügyét segítse, ennek köszönhető például, hogy a cigány közösség tagjai között felére csökkent a munkanélküliség. Minden fontos mutató tekintetében látszik a fejlődés, és ezért a társadalmi béke is helyreállt a 2010 előtti áldatlan állapotokhoz képest, amikor egyes szélsőségesek Molotov-koktéllal támadtak cigány honfitársainkra. Ezt a kedvező helyzetet változtatja meg helyben a gyöngyöspatai kártérítés, amely összegszerűségében és a módját tekintve is sérti a társadalom igazságérzetét, s újból kiélezi a feszültséget. Ezt nem szabad hagynunk.
A másik a konkrét ügyön túlmutató általános érvényű kérdés, hogy tudniillik tényleg azzal segítjük-e leginkább a cigány közösség integrációját, ha a jog eszközeivel összetoljuk a diákokat egy közös osztályba; ezzel megtettünk-e mindent, ami tőlünk telhető? Szerintem nem. Nem ettől fog egy cigány fiatal jobban teljesíteni, és egy nem cigány fiatal elfogadóbb lenni a cigány közösség tagjaival. Valójában az a döntő, és a kártérítést is ebbe az irányba kellene átfordítani, hogy pozitív diszkriminációban tudjuk-e részesíteni a cigány tanulókat, akik ennek segítségével képesek lesznek-e a kezdeti hátrányaikat ledolgozni.
Az Origónak mondta azt, hogy a jogvédő Soros-hálózat emberei és a magyar bíróság is úgy gondolta, hogy ha a cigánygyerekeket kötelezően berakják a nem cigánygyerekek közé, akkor minden probléma megoldódik, és eleget tesznek a felzárkóztatás kötelezettségének. A bíróságot és a Soros-hálózatot miért említi együtt?
Azért, mert a felperesi oldalt a Soros-hálózat képviselte, a bíróság pedig ügydöntő pozícióban volt. Nem a Soros-hálózat döntött, de a Soros-hálózat katalizálta és vitte rossz irányba ezt a jogvitát. Szerintem mind a két szereplő rossz vágányon volt.
De a bíró a hatályos jogszabályok szerint döntött.
Attól, hogy valami jogszerű, nem biztos, hogy helyes. A jogszerűséget pedig a Kúria elbírálja majd a felülvizsgálati eljárásban.”