Komolyan gondoljuk az éghajlatváltozás elleni küzdelmet! – Nagy István agrárminiszter a Mandinernek

Az éghajlatváltozás és a környezetvédelem az utóbbi időben egyre inkább központi politikai kérdéssé vált: a szakpolitikai területre begyűrűzött a pártpolitika, a közbeszédet is nagyban meghatározza ez a téma. Mennyire érzik ennek hatását?

A kormánynak eddig is határozott klímavédelmi célrendszere és környezetvédelmi politikája volt, és a célok felé következetesen haladunk, sőt klímavédelmi akciótervet jelentettünk be. Jogos társadalmi elvárás a teremtett környezetünk iránti felelősségérzet, hogy az éghajlatváltozás következményeit megfelelően kezeljük. Ez nyilván ráirányítja a figyelmet a tárca munkájára is,

Az Információs- és Technológiai Minisztérium klímapolitikai intézkedései mellett az Agrárminisztérium is hozzáteszi a magáét, hiszen a klímavédelemben központi kérdés a természeti erőforrások fenntartható használata.

A környezetvédelem, klímavédelem egyértelműen az egyik fő kampánytéma lett az európai és a magyar politikában is. A baloldali pártok egy ideje láthatóan zászlójukra tűzték a kérdést. Milyen választ tud erre adni a jobboldal?

E tekintetben nagy különbség van a két politikai oldal között. A balliberális pártok azért harcolnak, hogy mindenhol kihirdessék a klímavészhelyzetet. De nem inkább tenni kellene azért, hogy megóvjuk a környezetünket? Úgy látom, míg a baloldal szinte kizárólag pártpolitikai kérdésnek tekinti, és csak beszél a témáról, a kormány cselekszik a környezetvédelemért.

Ez lehetséges, de eddig ez nem látványos módon történt. Nem lehet, hogy a „nem elég sikeresnek lenni, annak is kell látszani” elvét is szem előtt kellene tartaniuk?

Emlékszem egy képre:

Mi az Országfásítási programban elültetünk több millió fát, az ellenzék és médiája persze ezt elhallgatja. Most pedig azt a célt tűztük ki, hogy 27%-ra növeljük tíz év alatt az erdősített terület nagyságát.

Orbán Viktor az évindító sajtótájékoztatóján arról beszélt, hogy Magyarország célja, hogy 2050-re szeretné elérni a klímasemlegességet. Reális ez?

Egészen nyugodtan vállalható cél a 2050-re elérendő klímasemlegesség. Magyarországon minden adottság, lehetőség és a kormány részéről a politikai akarat is rendelkezésre áll ahhoz, hogy ez megvalósulhasson.

Könnyű harmincéves határidőre jól hangzó ígéreteket tenni, hiszen bárhogyan alakul, biztos nem lesz a dolognak érdemi politikai következménye.

Minden eddigi vállalásunkat is teljesítettük. Rövid távú eredményekkel is számolunk. Már 2030-ig, vagyis tízéves határidővel is vállaltuk környezetvédelmi programok teljesítését, amelyek mind ezt a célt szolgálják. Az Országfásítási Program mellett foglalkozunk az öntözés fejlesztésével, a beporzó rovarok védelmével, innovációval, technológiai fejlesztésekkel és szemléletformálással.

Beszéljünk a konkrétumokról. Milyen programokat indítottak el eddig, és milyen eredménnyel?

Elindítottuk az Országfásítási Programot, amelynek keretében 2019-ben ötszázötven hektár erdőt telepítettünk állami területen. De ami ennél is fontosabb, és ami az erdőterületeink növelésében érdemi előrelépést jelent, az a magántulajdonú erdők telepítési támogatásának növelése. A vidékfejlesztési programban meghatározott támogatásokat nyolcvan-százharminc százalékkal növeljük. Amennyiben ma valaki magánerdőt telepít, ehhez 1,2 millió forint helyett hektáronként hárommillió forint támogatást kaphat. Ráadásul tizenkét éven keresztül további – szintén emelt összegű – támogatásokban részesül. Ezért azokon a gyenge termőterületeken, ahol a növénytermesztés csak uniós támogatással lenne rentábilis, sokkal jobban megéri erdőket telepíteni. Nem is szólva arról, hogy a környezetre gyakorolt hatása is sokkal inkább pozitív. Az intézkedés eredménye máris látszik,

már 11 ezer hektárra nyújtottak be erdősítési kérelmet. Ezért tudjuk vállalni, hogy Magyarország erdősültségét huszonhét százalékra növeljük 2030-ra. A fásítás egyébként három területen zajlik: folytatódnak az állami erdőtelepítési programok, az Innovációs és Technológiai Minisztériummal közösen dolgozunk az útfásítási program elindításán, a Honvédelmi Minisztériummal pedig a honvédelmi célra feleslegessé vált területek erdősítésén.

Ez egy rendkívül ambiciózus terv, hiszen a 27 százalékos erdősültségi célhoz nagyjából 5500 négyzetkilométer, vagyis 550 000 hektár erdőt kellene telepíteni. Úgy, hogy közben nem számolunk fapusztulással, fakitermeléssel, vagy bármi egyéb veszteséggel.

Magyarországon összesen nagyjából kétmillió hektár erdő van. Az eddigi visszajelzések alapján a gazdák részéről óriási az érdeklődés. Az elöregedett gyümölcsösök helyére a mezőgazdasági termelésre alkalmatlan, homokos talajú területeken, a településeket összekötő utak mentén az erdőtelepítés kiválóan megoldható és megtérülő befektetés. Ha a kármentesítésre szoruló barna mezős területeket erdősítjük, nem csak az erdőterületet növeljük, hanem a környezet állapotát is javítjuk vele. Emellett külön programot indítunk az állami erdők minőségének javítására, hiszen ez nagyban befolyásolja széndioxid-megkötő képességet.

A szükséges forrásokat is hozzárendeljük a feladathoz, hiszen például a szén-dioxid-kvótából befolyó kétmilliárd forintot erre tudjuk fordítani. Az önkormányzatok, a civil szervezetek mind-mind lelkesen mellénk álltak. 

A kormány szerint politikai szempontok is meghatározóak lehetnek az Európai Unió következő ciklusra tervezett költségvetésének elfogadásánál. Mennyire érintheti a magyar agráriumot, hogy milyen lesz az uniós költségvetés?

A mezőgazdasági támogatások mértéke nagyon érzékeny kérdés, küzdünk azért, hogy megőrizzük a támogatások mértékét. A Green Deal, amely nagyon fontos része lesz a közös agrárpolitikának. Egy létező tervezet szerint minden gazda számára egy hektár erdő telepítéséhez szükséges összeget biztosít az Európai Unió. Több mint százezer gazdánk van. Ez önmagában óriási előrelépés lehet. Szeretnénk elérni azt is, hogy zöldítés címén ne csak lágyszárú, hanem fás szárú növényeket is lehessen telepíteni. Amennyiben ez sikerül,

ami a környezeti klíma minőségének javulását eredményezi. Ennek köszönhetően megfelelő védelmet kap az apróvad-állomány – nyúl, fácán, fogoly – és a beporzó rovarok is, valamint jelentős mértékben nő az élővilág változatossága.

A méhpusztulás egész Európában, így Magyarországon is komoly problémát jelent. Mit tesznek azért, hogy javuljon a helyzet?

Az élelmiszereink kétharmada a beporzók tevékenységétől függ. Az eddigi mezőgazdasági gyakorlat és a megváltozott éghajlat miatt a vadon élő beporzók, a poszméhek szinte teljesen eltűntek. Csak a méhekre számíthatunk. A méhek pedig veszélyeztetettek, mert bármilyen kórokozó elterjedése köztük, komoly veszélyt jelent a mezőgazdaság egészére nézve. Ugyanakkor az utóbbi időben gazdasági tevékenységként méhészkedni egyre kevésbé éri meg. Ez szintén veszélyt jelent a méhekre nézve, hiszen

Ezért dolgoztunk ki egy méhészeket segítő támogatási programot, és tervben van még több. Először ötszáz, idén pedig már ezer forint támogatást adunk méhcsaládonként, és igyekszünk ezt tovább növelni. Felhívtuk az Európai Bizottság figyelmét, hogy mekkora veszélyben vannak a méhek, és sürgettük a további támogatást. A nemzeti program keretében huszonöt százalékkal növeltük a kutatásra és technológiai fejlesztésekre szánt összeget. Kiemelt figyelmet kell szentelni a méhészetnek, mert hiába az egyik legkisebb mezőgazdasági ágazat, nélküle nem tud működni az egész agrárium. Mindezeken túl a méhészeti termékek értékesítéséből származó bevételek szja-mentességet élveznek majd.

Rácz András környezetügyért felelős államtitkár január végén beszélt a vizes élőhelyek megújításáról. Mit jelent ez a gyakorlatban?

Nagy a csábítás a mocsarak, lápok lecsapolására, feltöltésére, mezőgazdasági területbe vonására, de

Olyan Life programokra pályázunk, amelyek segítenek megvédeni ezeket a természetes élőhelyeket.

A vizes élőhelyek egy részén óriási műanyagszennyezés – háztartási hulladék és mikorműanyag egyaránt – tapasztalható. Ezek közül kiemelkedik a Tisza szennyezettsége. Létezik erre megoldás?

Létezik egy magyar találmány, amely segít megtisztítani a folyóinkat a műanyagszeméttől.

A nagymértékű szennyezettség egyik oka az egyszer használatos műanyagok háztartási használata. Milyen módon lehetne ezt csökkenteni?

Bátorság kell ahhoz, hogy teljesen kivezessük rendszerből az egyszer használatos műanyag zacskókat, műanyag poharakat, evőeszközöket. Rendelkezésünkre áll a technológia, hogy természetes, lebomló anyagokból, például összetett cukrokból készült termékekkel pótoljuk ezeket. Nem normális, hogy a huszonegyedik században a mindennapi életünk fontos velejárójának kell lennie például a műanyag zacskóknak. Ez természetesen lemondással, kényelmetlenséggel járhat egyes emberek számára,  ám e nélkül nem tudjuk megvalósítani egyik programot sem. Ha nincs meg a közös akarat, mindig lesz indok arra, hogy miért ne változtassunk.

Változtassunk a megrögzött szokásainkon, mondjunk le a nejlonzacskók, és egyéb műanyagok használatáról! Ez szemléletformálást is igényel. A munkánk sikerének mércéje az, hogy ciki lesz-e nejlont használni, hogy a gyerek rászól a szülőre, hogy „Apa ne vegyünk nejlonzacskót, hanem vigyünk otthonról papír vagy vászontáskát!” Ha az emberek partnerek, könnyebb lesz elérni, hogy kivezessük az egyszer használatos műanyagokat.

Említette, hogy a kutatás-fejlesztés területe is hozzájárul a környezetvédelemhez. Hogyan?

Mi, magyarok elég találékonyak és kreatívak vagyunk ahhoz, hogy megtaláljuk a választ a környezetvédelem területén felmerülő problémákra. A harcias zöldszervezetek a szarvasmarhatartást is nagyban felelőssé teszik a klímaváltozásért. Jelenleg fejlesztés alatt áll egy „klímavédő takarmányadalék”, amely a szarvasmarhák takarmányába keverve akár hatvan-hetven százalékkal csökkenti az állatok metángáz-kibocsátását. De említhetem a VízŐr (Water Retainer) technológiát, amely mára világsikernek nevezhető magyar találmány. Ez az anyag a földbe szivárogva egy olyan filmréteget képez, amely átengedi az esőt, de nem engedi ki a párát, ezáltal akár hatvan százalékkal  növelve a talaj vízmegtartó-képességét. Egy ilyen találmány használata óriási előrelépést jelent az átmeneti zónákban elhelyezkedő országoknak, amilyen egyre inkább Magyarország is lesz. Hiszen

hanem az is, hogy abból mennyi hasznosul ténylegesen. Kiemelkedően fontosak a fák szénmegkötő képességével kapcsolatos kutatások, és az erdőállományok megváltozott környezeti viszonyok közötti fenntartására irányuló módszerek kidolgozása. A magyar tudás és innováció a mezőgazdaság és a környezetvédelem területén is nagy jelentőséggel bír.

A klímastratégiában nagy szerepet szánnak a szemléletformálásnak. Pontosan miről van szó?

Ha van olyan téma, ami a fiatalabb generációt – politikai beállítottságtól függetlenül – nagyon érdekli, akkor az a jövőjük, a Föld jövőjének kérdése, tehát az éghajlatváltozás kérdése. Ebben a kérdésben mindenki szót tud érteni a másikkal, és hajlandóak is együttműködni. Ha nyíltan megszólítjuk a fiatalokat és az összefogásra kérjük, akkor ők ebben biztosan partnerek lesznek. Elkezdtük az Országos Iskolakert-fejlesztési Programot, hogy a gyerekek ne csak a könyvből tanulják a biológiát, hanem a saját szemükkel láthassák, hogyan lesz a magból csíra és abból növény. Esetleg közösen megkóstolják az abból készült élelmiszert. Igyekszünk fejleszteni a képzést, és megismertetni a gyerekekkel a komposztálást. Megmutatjuk azt is, hogy hogyan lehet az étkezési- és zöldhulladékból valódi, hasznos termőtalajt előállítani. A gyerekek nagyon szeretik a programot, rendkívül érdeklődőek. Az az érdekes helyzet alakult ki, hogy rajtuk keresztül lehet edukálni a szüleiket. Nagyon sokszor a gyerekek tanítják meg a szülőt a szelektív hulladékgyűjtésre, és ez a helyzet a komposztálással is.

Nem mindenkinek van vidéki rokona, nagyszülei: sok gyerek ezeket a dolgokat legfeljebb az interneten látja, ahol ráadásul rengeteg hamis információval találkozik. Ismeretterjesztő és szemléletformáló programokat indítunk az erdőkkel kapcsolatban is, hogy a társadalomnak valós információi legyenek a fenntartható gazdálkodásról. Nagy a felelősségünk, mert ha az óvodai és iskolai képzésben nem változtatunk a szemléleten, akkor egyre messzebb kerül egymástól városi ember és a vidék, a természet, és ez komoly károkat okoz.

Mire gondol?

Mondok egy példát: természetes számunkra, hogy megvesszük a boltban a csirkemellet és megesszük, de az, hogy ezért a csirkét le kell vágni, az már nem az. Nagyon helyesen egyre több fából készült terméket használunk, mert környezettudatosak vagyunk, de közben tiltakozunk az erdőgazdálkodás ellen.

miszerint a csirke az udvarban kapirgál, a sertés a makkot túrja az erdőben, a szarvasmarha pedig a hegyoldalban legelészik. Ez szerepel a képzetünkben, de közben otthon nem akarunk ezzel foglalkozni! Még öt darab tyúk sincs sehol! Amikor ketreces tartásból származó tojásról, vagy nagyüzemi körülmények között előállított sertéshúsról beszélünk, azonnal előtérbe kerülnek az állatvédelmi- állatjóléti kérdések. Tudomásul kell venni, hogy ha nem ketrecben, hanem mélyalmon tartjuk a tyúkot, akkor jóval többet kell a tojásáért fizetni – nem mellesleg nagyobb a szalmonellafertőzés esélye is. De az emberek nagy része nem akar vagy nem tud többet fizetni a tojásért, a tejért és a húsért. Meg kell ismertetni az embereket a fogalmakkal: léteznek haszonállatok és társállatok. A haszonállat azért születik, azért tartjuk – a lehető legtisztességesebb és legkorszerűbb körülmények között! –, hogy táplálékunkul szolgáljon. Mert ha nem ezt tesszük, le kell mondanunk az eddig megszokott étkezésről.

Legalábbis az állati eredetű élelmiszerek jó részéről. Sokan vannak – vegetariánusok, vegánok – akik szerint ez lenne a normális. Egész mozgalmak képviselik ezt a szemléletet.

Számtalan étkezési irányzat létezik, és jön létre időről-időre: ott van a paleokultúra, a veganizmus különböző fokozatai, és sorolhatnánk. Léteznek különböző ételérzékenységek, allergiák, számtalan étkezést befolyásoló egészségügyi tényező. Mindig új és új irányzatok alakulnak ki, és a mezőgazdaságnak ezeknek a követelményeknek mind meg kell felelnie. Ezzel nincs is semmi gond, amíg az egyik irányzat nem akarja rákényszeríteni a nézeteit a többiekre. El kell fogadnunk egymást! Van, aki húst szeretne enni, és van, aki húsmentesen szeretne étkezni. Hozzáférést, táplálékot kell biztosítani mindegyiküknek. De nem különb az egyik, mint a másik, és

Óvnék mindenkit a szélsőségektől.

A miniszterelnök az évértékelőn bejelentette, hogy klíma- és természetvédelmi akciótervet dolgoz ki a kormány. Mi tartozik az akcióterv elemei közül az Agrárminisztérium feladatkörébe/hatáskörébe?

Miniszterelnök úrtól a legfontosabb feladatként a tárca azt kapta, hogy 2030-ra elérje, hogy az ország erdővel borítottsága 27 százalékra növekedjen. Különböző erdőtelepítési programjaink zajlottak eddig is és folytatódnak tovább, minden újszülött után 10 fát ültetünk majd. Valamint, a kormány döntött arról, hogy 10 éven keresztül évi 17 milliárd forrást biztosít öntözési infrastruktúra kialakítására. A 2020. január első napján hatályba lépett, az öntözéses gazdálkodásról szóló törvény célja az öntözéses gazdálkodás elterjesztése annak érdekében, hogy a gazdák rugalmasan tudjanak alkalmazkodni az időjárás okozta kihívásokhoz, és tovább javuljon a mezőgazdasági termelés hatékonysága. Az öntözésfejlesztés egyrészt gazdasági, másrészt nemzetstratégiai kérdés is az élelmiszer-önrendelkezésünk miatt. Jelenleg 87,5 ezer hektár az öntözött terület hazánkban. Ezt 2022-re 200 ezer hektárra növeljük, 2030-ra pedig 400 ezer hektárra.

Ez azt is jelenti, hogy

Külön fontos megemlíteni a ránk váró méhészeti tevékenységet ösztönző intézkedéseket, melyeket a méhcsaládok fennmaradásáért, a növények beporzásáért, a teremtett világunk fenntartásáért vállalunk, hiszen jól tudjuk: a méhek nélkül nincsen jövő.

***

Interjúfotók: Földházi Árpád