– folytatta előadását Ivan Krasztev, hozzátéve, hogy a magyar kormány rizikós taktikát választott ehhez: nem kormányközi szinten, hanem eszmei rokonság és személyes nexusok alapján pártok közötti kapcsolatrendszert építettek ki – Aleksandar Vucic pártjával Szerbiában vagy Nikola Gruevszki pártjával Észak-Macedóniában. Ennek veszélyessége abban áll, hogy ha a szövetséges párt éppen hatalmon van, akkor működik a befolyás, ha nem, akkor ez a befolyás keveset ér.
Fontos a Nyugat-Balkán Magyarország számára azért is, mert „nagyon közel van, Magyarországnak közös határa van Szerbiával, a migrációs útvonalak hatásait így közvetlenül érzi, de ha a Nyugat-Balkán csatlakozna, az uniós határ délebbre kerülne, a külső határ védelme nem Magyarországot terhelné többé” – hívta fel a figyelmet Balázs Péter volt külügyminiszter. Mint mondta: a bővítés elleni egyik érv szerint minél több tagállam van, annál gyengébb lesz a kohézió az EU-ban, de az Orbán-kormány saját érdekeit követi, célja a szövetségi rendszer erősítése a balkáni régióban – ezt mutatja, hogy „Orbán Viktor nagyon nyitott Szerbia felé, Vucic a barátja”, Gruevszkit pedig befogadta, a macedón politikus ezzel menekült meg a börtön elől, ami hazájában várt rá.
A CEU Európai Szomszédságpolitikai Központjának (CENS) igazgatója szerint nagy jelentősége van annak, hogy az új Európai Bizottságban éppen a bővítési portfóliót kapta meg a magyar kormány által delegált biztos.
„Várhelyi Olivér profi szakember, a COREPER, az Állandó Képviselők Bizottságának a tagja volt, mindent ismer”
– fogalmazott Balázs, aki úgy vélte, hogy bár sokan még most is gyanakodnak, hogy az Orbán-kormány befolyása alatt áll, neki biztosként mindig a Bizottság álláspontját kell képviselnie, a nyugat-balkáni bővítéssel kapcsolatban is, nem Orbán Viktor térségbeli ambícióit.