Ukrajnában az oroszok egyre elszántabbakká válhatnak
Oroszországnak a szemmel látható nemzetközi kudarcai után valahol muszáj teljesítenie.
Mi Közép-Európa jövője? Mit kell tennünk azért, hogy a térség valóban az „európai remény régiója” legyen? Többek közt ezekre a kérdésekre kísérel meg választ adni a Közép-Európa újragondolása című kötet, amelyet a két neves osztrák közéleti személyiség, Emil Brix és Erhard Busek jegyez. Recenziónk.
A kőszegi Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete (IASK) gondozásában jelent meg a Közép-Európa újragondolása című kötet, amelyet akét neves osztrák értelmiségi, Emil Brix és Erhard Busek jegyez.
Emil Brix és Erhard Busek
A könyv elegáns, mégis modern stílusa és a címadás hűen tükrözi a tartalmat: a kötet szerzői tömör áttekintést és összegzést adnak mindarról, amit a Közép-Európának nevezett régió közelmúltjáról és jelenéről tudni érdemes, miközben felvázolják a térség országainak dilemmáit és lehetőségeit is.
Brix és Busek több mint harminc éve,
és az azóta eltelt időszakban fontos szerepet vállaltak a régió politikai és tudományos életében. A most megjelent könyv ennek az optimista szemléletű műnek egyszerre folytatása, és az elmúlt évtizedek történéseinek fényében való újraértelmezése.
Az alig több mint kétszáz oldalas könyv könnyen olvasható. A szerzők történelmi áttekintéssel kezdik, a 19. századi állapottól végigvezetik az olvasót Kelet-Európa viharos huszadik századán, majd az egykori Szovjetunió országainak rendszerváltásain és az ezeket követő átmeneti időszakon keresztül a máig, mindvégig rámutatva azokra a fontos összefüggésekre, amelyek meghatározzák a jelenlegi állapotot.
Szóba kerül itt a keletről érkező keresztény hagyománytól az Oszmán Birodalmon és az Osztrák-Magyar Monarchián keresztül Trianonig és az Európai Unió történetéig számos történelmi epizód és korszak. A rendszerváltások, a liberalizmus diadala és bukása, a nacionalista avagy populista politika, a politikai stabilitás és határokon átívelő civil szolidaritás témája is előkerül.
A szerzők ismertetik a Közép-Európa előtt álló problémákat és akadályokat:
a vallási és nyelvi különbségeket, a nyugat-európai országok „arrogáns”, a régiót másodrendűként kezelő hozzáállását, a gazdasági lemaradást, és nem utolsó sorban kitérnek a migráció kérdésére.
Létezik, létezhet-e közép-európai identitás, és létrejöhet-e mindezek után és ellenére valódi együttműködés Közép-Európa országai, társadalmai között? Felzárkózhat-e a régió gazdaságilag a nyugati társadalmak mellé? Mit adhat Közép-Európa a kontinensnek és az uniónak? Valóban ez a térség határozza majd meg Európa jövőjét? Többek közt ezeket a kérdéseket feszegeti a könyv, számos lehetséges forgatókönyvvel próbálva válaszokat adni.
Konkrét javaslatokat is tesznek a jövő alakításáért. Többek között az Európát érintő migráció kiváltó okainak megszüntetésére, az integrációs folyamat demokratizálására, a gazdagok és szegények közti szakadékok betemetésére, a szociális rendszerek harmonizálására, az adóparadicsomok megszüntetésére és a pénzügyi szabályozás szigorítására, közös európai menekült- és biztonságpolitika létrehozására biztatnak.
A könyvben számos olyan megosztó megállapítással találkozhat az olvasó, amellyel adott esetben egyáltalán nem fog egyetérteni, de ez nem is cél. Ez a könyv egy dologra biztosan alkalmas:
A szerzők, akik szerint a közép-európai országok jövőjét a szoros együttműködés teheti fényessé, egyértelműen nagyra becsülik a visegrádi négyek jelentőségét, és nem titkolt véleményük, hogy Ausztriával és Szlovéniával kiegészülve olyan szövetséget alkothatnának, amely egész Európa jövőjét meghatározhatná.
Persze örömteli lenne az is, ha a jövő nyugat-európai értelmisége is kezébe venné a művet. Talán jobban értenének minket, közép-európai nemzeteket, és a kontinens jövőjét közösen alakíthatnánk úgy, hogy ne ismétlődjenek meg a múlt hibái.
Képek: Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete