Schmidt: Elpárolgott a nyugati szimpátia 1989 után
Schmidt Mária történész, a XXI. Század Intézet főigazgatója arról beszélt: a Petőfi-díjjal a közös jóért, a szabadságért tett erőfeszítést ismerik el. „Végső soron a bátorság, a megalkuvást nem tűrő kitartás példaképeit emeljük a magasba azért, hogy mindenhonnan jól láthassák őket”. Azt mondta: tíz éve, a Petőfi-díj megalapításakor még „nem értettük, mennyire egyedül vagyunk itt Közép-Európában”. „Közel fél évszázadon keresztül azt hittük, hogy európai testvéreink a vasfüggöny túloldalán nemcsak látják gyötrődéseinket, küzdelmeinket, nemcsak velünk éreznek, de értik érzékenységünket, ezért velünk együtt fognak majd emlékezni áldozatainkra és hőseinkre”. Ez a szimpátia, ez a szolidaritás azonban 1989 után hamar elpárolgott, ezért a „mi kötelességünk végre köszönetet mondani az antikommunista szabadságharc hőseinek”.
Lezsák Sándort méltatva felidézte: az ő kertjéből indult útjára a rendszerváltoztatás 1987 szeptemberében, amikor még gumibotoztak, lehallgattak és megfélemlítettek ezreket. Sőt, másokkal együtt pártot is alapított, amikor kevesebbért is súlyos büntetés járt. Részt vett és máig részt vesz az újra független demokratikus Magyarország politikai küzdelmeiben, elindította a népfőiskolai mozgalmat, a Mindszenty Társaság vezetésével pedig magára vállalta az egyik legnagyobb 20. század magyar hős ügyét – sorolta.
Lezsák: Bátorság kormánypártinak lenni
Lezsák Sándor a díj átvételét követően úgy fogalmazott: Petőfi Sándor számára „nemzeti liberális”, aki ki akarta terjeszteni a szabadságot. Ezzel szemben