„Pelle gondosan nem próbál néhány nagyon fontos kérdésre válaszolni: miért csak 1944. július 6-án függesztette fel a deportálásokat a kormányzó? Biztosan ő is tudja, hogy Für Lajos volt honvédelmi minisztertől Schmidt Márián és Szakály Sándoron át Kövér Lászlóig mindenki úgy hiszi és terjeszti, hogy csak július első napjaiban tudta meg Horthy, hogy a zsidó csecsemőket, aggastyánokat, betegeket, nőket nem üdülni, hanem legyilkolni viszik Auschwitzba.
Ha már 1942-ben, vagy legkésőbb 1943 tavaszán a kormányzó pontosan tisztában volt azzal, hogyan »oldják meg« a nácik »véglegesen« az európai »zsidókérdést« (»Endlösung der Judenfrage«), akkor joggal mondhatjuk, hogy a német megszállás után Horthy a tömeggyilkosok cinkosa, a népirtásban kollaboráns, tettestárs volt.
Mértékadó magyar, amerikai, izraeli és német holokauszt-történészek egyet tudnak érteni abban, hogy ha Horthy, miként Philippe Pétain marsall francia államfő, a megszállás után nem járul hozzá a zsidók tömeges deportálásához, a németek tehetetlenek lettek volna. A francia zsidók 75%-a túlélte a holokausztot, pedig hazájuk 1940-től német megszállás alatt volt, a magyar zsidók 66%-a elpusztult. Pelle csak a nem létező csendőrpuccsra reagáló Horthyról tud. Ha majd lesz ideje az 1944-es évben történteket feldolgozó tudományos munkákat tanulmányozni, megtudja, hogy Horthy deportálásokat felfüggesztő döntésének lehettek még más fontos okai.
A kormányzó talán csak ekkoriban ismerte föl, hogy a németek elveszítették a világháborút. A normandiai hídfőállást nem sikerült felszámolni, a szövetséges haderők június végén-július elején komoly sikereket értek el itt és a Csendes-óceánon is.”