Fábri István miatt nincs új iskola Csömörön

„Ön 2016 szeptemberétől állt kapcsolatban Fábri Istvánnal. Mit tapasztalt a hozzáállásáról?

2016 nyarán neveztek ki az új – immáron dunakeszi központtal működő tankerületi központ élére – és ettől az időtől kezdve próbáltam a csömöri iskolák érdekében együttműködni a polgármesterrel, ami nem ment könnyen. 2016 szeptemberétől decemberig az iskolák működtetésének (azaz az épületekkel és a technikai dolgozókkal kapcsolatos feladatok ellátásának) átvétele állt kapcsolatunk homlokterében. Már többször is beszéltünk személyesen, amikor jött az első pofon: a polgármester azt nyilatkozta valahol a sajtónak, hogy őt meg sem keresték az átvétellel kapcsolatban, és nem is tud semmiről. Ez persze nem volt igaz, hiszen ekkor már több oldalnyi Excel-táblát is küldtünk az átvétel előkészítése érdekében. De ami ez után jött, az volt a legvisszataszítóbb. A december 15-én – a jogszabály által meghatározott határidő legvégén – megtartott testületi ülésen, ahol az átadás-átvételről volt szó, a beterjesztést tartó polgármester állami nyomásgyakorlásról, kényszerről és észak-koreai módszerekről beszélt. Miután szót kaptam, és tényszerűen ismertettem a működtetés átvételének előnyeit (amiről ő véletlenül sem tett említést), illetve a szakmai múltamból fakadó együttműködési szándékomról beszéltem, gyorsan szavazásra tette fel a kérdést, nehogy véletlenül valakiben kétség merüljön föl a nyilvánvalóan előre megbeszélt elutasítással kapcsolatban. Hát így kezdődött.

Aztán be is perelték az államot és ezt mindenhol hangoztatták is. Hol tart ma ez az ügy?

Mivel az önkormányzat elutasította az átadás-átvételt, a dokumentumot a jogszabály előírása alapján az Emberi Erőforrások Minisztere hozta létre. Ezt támadták meg több helyen is, a közigazgatási bíróságon és az Alkotmánybíróságon. Ez utóbbi már lezárult: az Alkotmánybíróság nem találta az átadás-átvételt alkotmányellenesnek. A közigazgatási bíróságon az ügy még folyik, mert az önkormányzat újabb és újabb beadványokkal próbálja életben tartani a kérdést. Mindez persze semmi másra nem jó, csak hogy időről időre megjelenhessen egy-egy hír a sajtóban a „civilek küzdelméről”.

Más településen is ilyen nehezen ment az együttműködés?

Egyáltalán nem. Huszonkilenc település polgármesterével kellett abban a négy hónapban megegyeznem az átadás-átvételről. Huszonhét településen teljes mértékben támogatták a működtetés átvételét, és csak két településen utasította el a képviselő-testület a megállapodást, nyilvánvalóan politikai célzattal. A különbség az, hogy a másik helyen, miután megszületett a miniszteri határozat, nem indult be a gerilla-hadviselés. Az iskolák érdekében három évig korrekt partneri együttműködést tudtunk folytatni az illető polgármesterrel, aki továbbra is támogatta az iskolákat, és nem akarta mindenáron bebizonyítani, hogy csak az a jó, amit ő csinált. Sajnos Csömörön az együttműködésre való képtelenség és a háttérben folyó aknamunka nagyon megnehezítette a helyzetet, és ami a legrosszabb, megosztotta a közösségeket, és a fejlődés gátjának bizonyult.”