„Szűk értelemben ekkor dőlt el a rendszerváltozás” – Kónya és Kajdi 1989-ről

Az Antall-kormány megalakulásának 30. évfordulója alkalmából szervez előadás-sorozatot az Antall József Baráti Társaság. Az idei első előadás központi témája a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások voltak. A témáról Kónya Imre, az MDF volt politikusa, valamint Kajdi József, az Igazságügy Minisztérium egykori munkatársa beszélgetett, összevetve a két oldal nézőpontját.

Kónya Imre Szabad Györgyre emlékezve kiemelte, a NEKA 1989. szeptember 18-i megállapodása részmegállapodás volt, hiszen az ellenzék három követelést (munkásőrség felszámolása, pártok kivonulása a munkahelyekről, MSZMP elszámoltatása) továbbra is fenntartott. Ugyanakkor hozzátette: a megállapodás igazi kulcspont volt.

A megállapodáshoz vezető út fontosabb eseményei közül az MDF volt frakcióvezetője az 1989-es március 15-i ellenzéki megemlékezést igazi csúcspontnak nevezte. „Csaknem tízszer annyian voltak az ellenzéki rendezvényen, mint ahányan a hivatalos rendezvényen megjelentek.” Kónya szerint itt mutatkozott meg igazán, hogy „az ellenzék és a nép megtalálta egymással a hangot”. Ezért nem igaz, hogy a szeptember 18-i megállapodás „bizonyos eliteknek a nép feje fölött hozott döntése lett volna”. Szerinte az igazság az, amit a szándéknyilatkozatban is megfogalmaztak: „Mi nem azért ültünk le a kommunistákkal tárgyalni, hogy a hatalomból magunknak egy-egy részt kihasítsunk – mint ahogy ez a lengyeleknél történt egyébként –, hanem azért hogy maga a nép döntsön, mégpedig szabad választásokon.” Itt bizonyosodott be az is, hogy az ellenzék képes az összefogásra, ezt követően fogalmazta meg a felhívást az Ellenzéki Kerekasztal létrejöttére.

Kajdi József elmondta, ő ez idő alatt az Igazságügyi Minisztérium dolgozója volt. Tudott ugyan az ellenzék szerveződéséről, figyelemmel követte az eseményeket, aktív részessé azonban elmondása szerint nem vált. 1989-ben bizonyos minisztériumok még az állampárt közvetlen irányítása alatt álltak, ilyen volt az Igazságügyi Minisztérium is. Elmondta, a minisztérium felhívta a dolgozók figyelmét, hogy ne vegyenek részt Nagy Imre újratemetésén, ő azonban néhány társával mégis elment. A NEKA tárgyalásain az 1/1-es albizottságban az MSZMP álláspontját kellett képviselnie. Ez a bizottság foglalkozott az alkotmány, az alkotmánybíróság és a köztársasági elnök kérdéskörével. Itt az MSZMP álláspontját kellett képviselnie. A főnökének feltett kérdésére, miszerint mit keres ezen az oldalon, amikor még csak nem is párttag, azt a választ kapta: „Ez munkaköri feladat”. Utasításképpen Pozsgay részéről annyit kapott, hogy mindenképpen harcolják ki a köztársasági elnök intézményét, Kilényi pedig az alkotmánybírósághoz ragaszkodott.

Elmondása szerint Kajdi a tárgyalóbizottságból Tölgyessyt és Orbánt ismerte személyesen.

„A többieket ismertem, Antall Józsefet nem igazán. Csodálkoztam is, megjelent egy úriember, akinek olyan kisugárzása volt már az első alkalommal, hogy nem lehetett nem odafigyelni arra, amit mond.”

Az „alkotmányos ember”

Kónya rámutatott: a tárgyaló felek közül egyedül Antall József nem volt jogász, mégis sugárzott belőle a közjog iránti elkötelezettség. Szabad György szavaival élve

Az Ellenzéki Kerekasztal eredeti terve az volt, hogy megakadályozza a köztársasági elnöki intézmény létrejöttét, és csak arról tárgyaljanak, ami a választások kiírásához feltétlenül szükséges.

„Azt mondtuk, hogy nem vagyunk rá feljogosítva. Nem csak az MSZMP nem legitim, mi sem voltunk legitimek. Senki nem választott meg bennünket” – emelte ki Kónya.

Antall az EKA sarkos álláspontjával szemben nem gondolta, hogy „ki lehetne védeni a köztársasági elnököt” – fűzte tovább. Antall az ellenzék előtt ki is fejtette: nem lehet úgy belemenni egy szabad köztársaságba, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa legyen az államfő, kell egy köztársasági elnök. Úgy érvelt, hogy nem lehet tudni, mikor kerülünk megint olyan helyzetbe, hogy beleszóljunk abba, milyen legyen az alkotmány – mesélte az MDF egykori politikusa.

Antall kompromisszumai

Az első antalli kompromisszum abban állt, hogy a köztársasági elnök intézménye az 1946. évi 1. törvény alapján jöjjön létre.

hiszen nem a nép, hanem a parlament választja a köztársasági elnököt, nem része a végrehajtó hatalomnak, hanem pártok felett áll. Ez a megoldás az ellenzéknek is elfogadható volt, hiszen nem alkotmányozásról volt itt szó, hanem az utolsó szabadon választott Nemzetgyűlés által hozott törvény visszaállításáról.

Ha előbb kell köztársasági elnököt, mint országgyűlést választani, logikus, hogy egy illegitim parlament nem választhat legitim köztársasági elnököt – folytatta Kónya. A második antalli kompromisszum szerint pont ezért az első, és csak a legelső alkalommal a nép választotta volna meg a köztársasági elnököt. Az EKA két pártja, a Fidesz és az SZDSZ ezt nem fogadta el, ezért nem is írták alá a megállapodást. Viszont nem is vétózták meg, így az ellenzék többsége aláírhatta, a vitás kérdésekben pedig népszavazás döntött. „A közvélemény számára teljesen ismeretlen, semmiféle pozícióval a pártjában nem rendelkező Antall József két zseniális kompromisszuma tette lehetővé, hogy Magyarországon demokrácia jöhessen létre, szabad választások útján”.

Kajdi elmesélte, konkrét szakmai utasítások híján a tárgyalások során az ő tárgyalóoldaluk sok ellenzéki javaslatot gond nélkül elfogadott. Fejti elvtárs ezért egy a Jászai Mari téri Fehér Házban tartott eligazításon a fejükhöz vágta, hogy ők

Ez Kajdit, bár elmondása szerint nem hős-típus, annyira felbőszítette, hogy szót kért és beolvasott Fejti Györgynek. Utólag többen odamentek hozzá, kérdezték, hogy merte megtenni. „Így ebben a házban KB titkárral még nem beszéltek.”

Kajdi József

Az alkotmány megírása

A Németh-kormány kormányjavaslatként nyújtotta be a megállapodás szövegét a parlamentnek, és ezt a parlament október 20-ig el is fogadta – folytatta Kajdi József. Huszadikán, egy pénteki nap délutánján jött az utasítás, hogy a miniszterelnök döntése alapján el kell készíteni az alkotmánymódosítás végleges szövegét úgy, hogy október 23-án ki lehessen hirdetni a köztársaságot. Egész éjjel, szombat reggel fél hétig dolgoztunk a szövegen – meséli Kajdi. Konyakkal, kávéval és cigivel tartották magukat ébren. Telefon híján haza sem tudott szólni a feleségének, így amikor szombat hajnalban hazaért, a hollétét firtató kérdésre csak annyit válaszolt:

Elmondta: „Fantasztikus érzés volt aztán 23-án a parlament előtt a százezres tömeggel megélni, hogy Szűrös Mátyás az általunk készített Magyar Közlönyt lobogtatja, és kikiáltja a köztársaságot.”

Kónya itt hozzáfűzte:

Így tették augusztus 20-ával, amit az alkotmány ünnepévé tettek. „Arról, hogy Szűrös Mátyás kikiáltja a köztársaságot, szó sem volt. Hogy egy kommunista ideiglenes köztársasági elnök, a kommunista parlament elnöke kiáltsa ki a köztársaságot, az nem volt egy úri gesztus.”

Az MDF-SZDSZ paktum kapcsán Kónya Imre megosztotta Antall néhány gondolatát az ellenzékről. Eszerint Antall egy tévévitában kifejtette: nem köt nagykoalíciót, mert demokrácia nincs erős ellenzék nélkül. Antall szerint egy stabil és határozott kormány mellett szükség van egy erős ellenzékre, hogy ellenőrizze azt, másrészt, hogy az embereknek legyen választásuk, ha nem elégedettek a kormánnyal. „Mert ha nincs választék – és ezt most nagyon jól látjuk – akkor a kormányon lévők azt tehetnek, amit akarnak” – tette hozzá Kónya.

Képek: Antall József Baráti Társaság