Szállóigévé vált köszöntése a Jó estét, jó szurkolást!, amelyet ő maga talált ki, ezt később le is védette. Kedvelt szólása volt még: a „Hohó, emberek, hohó!”, a „Megfogta, emberek, megfogta!”. A sportrajongók szerint még az unalmas meccseket is „fel tudta dobni”, mérnöki precizitással mindig felkészülten ült a mikrofon elé. Nemcsak sportriporterként ismerhették a tévénézők, kabaréműsorokban is szívesen szerepelt.
1993 és 1997 között a kosárlabda szövetség társelnöki, 1997-től a Magyar Sportújságírók Szövetségének alelnöki tisztségét is ellátta. 1998-tól volt a Magyar Olimpiai Bizottság tagja.
2003 áprilisában gyomorrákot diagnosztizáltak nála. Az év májusában már súlyos betegen vette át a Magyar Televízió életműdíját kimagasló szakma munkája elismeréseként, és a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést „több évtizedes, kimagasló sportújságírói és sportriporteri pályafutásáért”. Egy hónap múlva, június 17-én távozott az élők sorából, a budapesti Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra.
Knézy Jenőnek egy lánya és egy fia van, ifj. Knézy Jenő apja nyomdokaiba lépve korábban válogatott kosárlabdázó volt, ma sportriporter. 2003-ban a Magyar Televízió Knézy Jenő Emlékdíjat alapított, amelyet a legtöbbet fejlődő sportriporternek és szerkesztőnek ítélnek oda. Emlékére minden évben – váltott helyszínen – kosárlabda emléktornát rendeznek, főleg öregfiúk részvételével. 2018-ban posztumusz a Magyar Úszó Hírességek Csarnokának tagjai közé iktatták.
(MTI)