Több dolog köt össze minket, mint ami szétválaszt – Németh Zsolt a román-magyar viszonyról

„Egy a tábor!” – ez az idei Bálványosi Nyári Szabadegyetem mottója. Mit jelent, és kinek szól ez az üzenet?

A szabadegyetem idén lett harmincéves. Az üzenetünk arról szól, hogy büszkék vagyunk arra, hogy betöltöttük a harmincadik évet, és sikerült egyedi műfajt létrehoznunk. Egyedi, mert ötvözi a nyári szabadegyetem műfaját és a fesztivált. Ez a fajta ötvözet később sok követőre talált a Kárpát-medencében. Ezt jelzi a mottó első síkon. A másik vonatkozás pedig visszautal ennek a mondatnak a politikai konnotációira: a polgári körök „egy a tábor, egy a zászló” címmel indultak el, és a nemzeti összefogást, a nemzeti összetartozás tudatát célozták meg. Ha van valami, ami az elmúlt harminc esztendőben általánosan elfogadott politikai célkitűzéssé vált, akkor az a nemzeti összetartozás politikája. Bízom benne, hogy ezt tükrözni fogja az a pártpolitikai vita is, amit tartani fogunk Tusványoson, és az a nemzetpolitikai vita is, ami szintén a napirenden fog szerepelni. 

Tehát egy a nemzet. Ez is benne rejlik az „egy a tábor” mondatban, ezt pedig becsüljük meg, mert ebben

Nincs olyan sok, hogy ne becsüljük ezeket meg.

A szabadegyetem minden évben foglalkozni szokott a román-magyar viszony aktuális helyzetével. Az esemény közösségi oldalán is ez áll:  „A harminc évvel ezelőtt megfogalmazott – még ma is időszerű – célt tartjuk szem előtt: őszintén, nyíltan, kötetlenül beszélgetni az országaink társadalmi átalakulási folyamatát kísérő problémákról.”  Ön hogyan értékeli a két ország jelenlegi kapcsolatát?

Ugye most harmincéves a közép-európai együttműködés, és ezen belül a magyar-román kapcsolatrendszer is. Ez a kapcsolat az egyik legnehezebb kétoldalú viszonya Magyarországnak. Magyarország eldöntötte, hogy Közép-Európát akar építeni, 

Románia némileg hezitál, hogy részt vegyen-e ebben a közép-európai együttműködésben. Mi építjük a V4-et, itt a Három Tenger Kezdeményezés, a Bukaresti Kilencek együttműködése. Ezek mind nagyon fontos térségi együttműködések, de Románia mintha csak fél szívvel venne részt ezekben.

A kétoldalú kapcsolatok különösen az elmúlt hetekben váltak nagyon labilissá, hiszen felerősödtek azok az erők, akik megosztottságot, etnikai békétlenséget szítanak Romániában. Az úzvölgyi incidens volt a legbrutálisabb, amikor erőszakkal hatoltak be az Osztrák-Magyar Monarchia katonáinak temetőjébe. Úzvölgyében a csőcselék rendkívül súlyos politikai indítékból követett el kegyeletsértést, mindezt a román hatalomnak egyáltalán nem hallgatólagos támogatásával. Ezek az incidensek nagyon aggasztóak, és azt jelzik, hogy harminc év után is súlyos problémákkal terhelt a magyar-román viszony. Nekünk mégis meggyőződésünk az, hogy a román viszonylatra is áll: sokkal több a közös érdek, ami összeköt minket, mint ami szétválasztana.

A közelmúltban nagyon megélénkült egy kulcsfontosságú gazdasági együttműködési program, a fekete-tengeri román gázmező kiaknázásának a programja. Ebben komoly fantázia van, hiszen ez Románia és Magyarország energia diverzifikációjának egy kulcsfontosságú projektje, amelyet az amerikai és osztrák befektetők komolyan mérlegelnek. Magyarország is nagyon elkötelezetten támogatja ezt. De említhetném az infrastrukturális programjaink közül a gázvezeték-hálózatokat, a közúti összeköttetést, a határátkelőhelyek építését, vagy azt, hogy éppen most az európai uniós vitákban közösen vagyunk érdekeltek a kohéziós politika szerepének a megőrzésében, vagy a mezőgazdasági politika szerepének fenntartásában.

A jelenlegi helyzetben Magyarországnak türelemre van szüksége, hogy ezeket a provokatív lépéseket helyi értékén kezelje. De helyi értékén kezelnie kell! 

és azok mellett az alapvető emberi jogi- és kisebbségi jogi értékek mellett, amelyek a fundamentumát jelenthetik egy hosszútávú stabil magyar-román kapcsolatnak.

Akad tehát bőven vitás kérdés és rendezetlen ügy a két ország között. Említette is éppen a legutóbbit, az úzvölgyi katonatemető ügyét. Lesz bármilyen következménye az ottani atrocitásoknak?

Azt gondolom, hogy nagyon fontos ennek a kérdésnek a minden szempontból történő tisztázása. Ezért az a párbeszéd, ami megindult a honvédelmi minisztériumok, illetve a hadi sírgondozással megbízott országos hatáskörű szervek között, az mindenféleképpen egy olyan folyamat, amelyet életben kívánunk tartani. A jogsértésekkel összefüggésben azt gondolom, hogy rendkívül visszás az, hogy kizárólag a magyar önkormányzatokat, illetőleg a békésen demonstrálókat sújtották különféle szankciókkal. Egy jogállamtól elvárható, hogy egyenlő mércével lépjen föl és szankcionálja azokat, akik erőszakos törvénysértést követtek el.

Mondhatjuk azt, hogy Tusványost már egyfajta nemzetközi figyelem is övezi, hiszen Orbán Viktor miniszterelnök minden évben Tusványoson reflektál a politikailag, gazdaságilag, vagy diplomáciailag fontos történésekre. Várható-e hogy kiértékelik az idei európai parlamenti választásokat? Milyen egyéb témák kerülhetnek még elő?

Szerintem a négy „harmincas téma” mindenféleképpen fel fog merülni Orbán Viktor beszédében is. A harmincéves rendezvény, amelyen ő maga minden alkalommal részt vett, a harmincéves rendszerváltozás, amelynek ő máig aktív szereplője Tőkés Lászlóval együtt, akivel közösen fognak ismét beszélni a nagyszínpadon. De ott van a harmincéves közép-európai együttműködés, amelyben Romániára is számítunk, és a harmincéves európai újraegyesülési folyamat, amelyben nagyon karakteres magyar elvárásokat támasztunk. Abban bízunk, hogy egy „európai reset” keretében sikerül újrakalibrálni az európai egységesülés folyamatát, amelynek a nemzeti identitásra, a meglévő szuverenitások tiszteletben tartására, az egyes alkotmányos identitások tiszteletben tartására kellene épülni.

A múlt évben azt mondta, hogy Tusványos a „Fidesz politikai nagycsaládi találkozójának is tekinthető”. Ugyanakkor tavaly az MSZP is a résztvevők között volt, idén pedig a pénteki napon egy pártpolitikai kerekasztalra kerül sor, ahol a Fidesz, a KDNP, az MSZP és az LMP küldöttei ülnek le egymással. Hogyan értékeli ezt a változást?

Én azt hiszem, hogy fontosnak tartja ma a magyar ellenzék hangsúlyozni azt, hogy ők is magyarok, hogy ők is a nemzeti összetartozás politikája mellett lépnek föl. Ennek nagyon hosszú története van a rendszerváltozás óta. A kettős állampolgárság, a népszavazás, az alapszerződések kérdései, mind-mind megosztó kérdésként voltak jelen a múltban. Én abban bízom, hogy a külhoni magyarok kérdése egyre inkább közös nevezővé tud válni. A szervezők részéről azon vagyunk, hogy egy pozitív verseny induljon meg ezen a területen, hogy hogyan lehet ezt a fajta magyar megosztottságot minél sikeresebben meghaladni.

Ez nagyon fontos előfeltétele annak, hogy eredményesen sikerüljön nemzetpolitikát folytatni ma Magyarországon.