A katonatemető meggyalázása ellen tüntettek Budapesten

A helyszínen néhány száz ember gyűlt össze a meghirdetett időpontra, többségében székely zászlót lobogtatva, de helyenként felbukkant egy-egy nemzeti színű, illetve árpádsávos lobogó is. A megjelentek összetétele meglehetősen vegyes volt, képviseltette magát a Mi Hazánk és a radikális Hatvannégy Vármegye Mozgalom is, többségében azonban pártokhoz és szervezetekhez nem kötődő békés tüntetők voltak jelen, sokan erdélyi származásúak.

A demonstráció a székely és a nemzeti himnusz éneklésével kezdődött, ezt a felszólalások követték. Beszédet mondott a Székely Nemzeti Tanács külügyi megbízottja is.

Az első felszólaló kiemelte, az incidens során a csendőrség és a rendőrség csak „színlelték a rendfenntartást, szabad utat adva ezzel a düh, a gyűlölet és az erőszakosság számára.” „Jólét, megnyugvás és társadalmi béke csak egymás kölcsönös tiszteletben tartásával lehetséges” – zárta gondolatait az első szónok.

A második beszédben elhangzott, hogy a románok gyorsan rájöttek, hogy mit tettek, és csütörtökről péntekre virradóan helyrehozták a kárt. „Soha román székelykaput ilyen gyorsan még nem épített” – hangzott el, nagy derültséget és tapsot kiváltva a tömegből.

Az utolsó felszólaló, felemlegetve az erdélyi magyarokat ért rengeteg sérelmet beszédét azzal zárta, hogy köszönet illeti azokat románokat, akik felszólaltak az Úzvölgyében történtek ellen, illetve megköszönte a román sajtó többségétől tapasztalt tárgyilagos tájékoztatást.
A tüntetés végig megőrizte békés jellegét, ezt azsem zavarta meg, hogy a harmadik felszólalót egy, a tömegből bekiabáló ember megszakította, sérelmezve, hogy a szónokok „a románokat szidják”, őt hamar lecsendesítette a tömeg.

Az utolsó szónokot követően néhányan rázendítettek a „Nem Románia, Székelyföld” szólamra, azonban ez gyorsan elhalkult. A tüntetés végén a hangszórókból elhangzott Wass Albert Üzenet haza című verse, majd a tömeg elénekelte a Szózatot. A megjelentek összetételét jól jellemzi, hogy míg egyesek elöl ezek után rákezdtek a „Vesszen Trianon”-t kiabálni, addig hátul sokan csendesen még egyszer elénekelték a székely himnuszt.

A rendezvényt követően az összegyűltek békésen távoztak.