Erdogan valószínűleg szintén szeretett volna fegyvereket eladni, a török hadiipar egyre jobb, de a Trump-találkozó ténye azt jelenti, hogy
nem nagy meglepetésre az amerikaiak nyerhettek a liciten.
Viszont ami a politikai kommunikáció oldalát illeti, ez nem is fontos. Ami fontos, hogy a négyszemközti beszélgetés megtörtént, a fotókat elkattintották, és a legmagasabb helyről érkezett megerősítés arról, hogy Orbán Viktor maximum a hazai, balliberális értelmiségi fejekben van elszigetelve.
Emellett a Strachéval és Salvinivel való találkozók annak mutatták jeleit, hogy Orbán Viktornak arra is komoly terve van, ha a Fidesz végül mégsem marad az EPP-ben.
Erről korábban már írtam: az EU mostani válságos állapotában pusztán arra kell törekedni, hogy minél jobb helyzetbe kerüljön Magyarország,
ehhez pedig nem árt a legerősebbek asztalánál ülni,
ugyanakkor ha valóban előáll az a helyzet, hogy a Néppártnak csak bizonyos zöld, liberális és balos erőkkel kiegészülve lesz többsége a EP-ben, míg a populista tömbnek sikerül igazán nagyot futnia, úgy nem elképzelhetetlen, hogy a Fidesz-KDNP felhívására több tagpárt is kiszakadhatna az EPP-ből, akikkel már az új közeg erősödhetne tovább
Arról meg ne is beszéljünk, hogy mi lenne, ha a Farage-féle félig vicc-, ugyanakkor ezerrel euroszkeptikus párt megnyerné a brit EP-választást, és Nagy-Britannia végül mégis tartósan maradna még az EU-ban. Számos forgatókönyv és ezernyi potenciális végkimenetel lehetséges a jövő vasárnapi EP-választás után, ugyanakkor adott szituációban Farage-ék is a mérleg nyelve lehetnek a frakciók közötti erőviszonyokban.
Amennyiben viszont az EPP magabiztosan nyerné a választást, a populisták alulszerepelnének és kiegyezni sem kéne – ennél látványosabban – a baloldallal, akkor minden maradhatna a régiben. Az eddigi lavírozást elnézve ez azt is jelenthetné, hogy a Fidesz megőrzi a tagságát, maradna a megszokott leosztás, és a fő cél továbbra is a nemzeti érdekek legbelsőbb klubban, legfontosabb tárgyalóasztaloknál való képviselete maradna.