Magyarországon a rendszerváltás utáni rablóprivatizáció következtében még messzebb került egymástól az ember és a tőke.
„A rendszerváltás utáni Magyarország nagyon lényeges problémája, hogy nem alakult ki olyan szakszervezeti rendszer, amely valódi erőként jelenítette volna meg a munkavállalókat, mint a társadalom valódi értékteremtőit. A szakszervezeti mozgalom nemcsak Kelet-Európában üresedett ki és vált a kommunista diktatúra lényegtelen kirakatszervezetévé, hanem az úgynevezett nyugaton sem találta meg a helyét és ott is különböző külső és belső befolyásoló erők irányítása alá került.
Egyrészt ott is jelentős részben kötődött baloldali és sokkal kisebb részben jobboldali politikai erőkhöz, ami szükségszerűen torzította el a működését, másrészt a nyugat-európai munkásság, amikor még jelentős erő volt, nem igazán ismerte fel a közép és hosszú távú érdekeit, csak a rövid távúakra, a jóléti rendszerre koncentrált, tehát megvásárolhatónak és befolyásolhatónak bizonyult.
Nehezen lehetne tagadni, hogy a fejlett nyugati gazdaságok már bő harminc éve egyáltalán nem az adott ország társadalmát szolgálják, mint a jóléti állam csúcspontján látszólag, hanem a globális tőke részévé váló, már csak egykoron nemzeti, most már igazából multinacionális vállalatok érdekeit. Az erőviszonyok jóvátehetetlenül eltolódtak a tőke javára. Nem a tőketulajdonosok javára, hanem a menedzserkapitalizmus haszonélvezőinek a javára. Ez egy új rétege a fejlett társadalmaknak, amely olyan emberekből áll, akik nem akarják fenntartani azt a társadalmat és kultúrát, amelyben a vállalatuk működik, mert nem értik, hogy a társadalom és a kultúra mekkora szerepet játszik a létezésükben és a fennmaradásukban.
Magyarországon a rendszerváltás utáni rablóprivatizáció következtében még messzebb került egymástól az ember és a tőke, az a tőke, amely a nyugati hatékonysággal és a keleti barbársággal gázolt le mindent itt, hogy érvényesítse a teljesen rideg anyagi érdekeit.”
Az elektromos mobilitás „forradalmi gyorsasággal” fog elterjedni, mert az egész világ megtanulja azt, hogy az olajimport az mekkora kitettség – jelentette ki Mráz Ágoston Sámuel a Mandiner Mesterterv című műsorában.
Eddig egy nyomorult mukkanásod nem volt a hazai közállapotokról.
Napjainkban a kommunista–liberális–globalista erők Brüsszelből magyar szövetségeseket találtak.
Bármennyire is harsogják a szemben állók, hogy „sorsfordító küzdelem” zajlik, ettől a csatától igazi sorsfordítást aligha várhatunk.
Nem tudja neki bemesélni sem Koncz, sem Bródy, hogy mekkora ellenálló volt a rendszerváltás előtt. Ezért látja tűpontosan Magyar Péter karakterét, jellemét is.
„De sötét vagy Andris!” – írta Raskó György. De ezt az ügyvéd sem hagyta annyiban.
J. D. Vance a minap épp az ellenkezőjére figyelmeztette a magyarokat.
A Mandiner 75 részes sorozatban mutatja be a Tisza-vezér legnagyobb hazugságait. 73. rész.
